Nem szívlelik a törpéket

A törpeharcsa Észak-Amerikából került Európába, majd 1902-ben a mi vizeinkbe is betelepítették, amelyekben túlszaporodott. Ennek oka – azonkívül, hogy a nőstény 4000-5000 ikrát rak le –, hogy a hát- és alsóuszonyi szúrós bognártüskéi miatt kevés a természetes ellensége. Lázbércen évekig bosszantotta a horgászokat a sok törpekapás, mire az egyesület vezetői a gyérítés mellett döntöttek. A megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivataltól 2003-ban engedélyt kértek a halászatára és háromévenként más-más halász látott munkához. Győrfi András ügyvezető elnök elmondta: kilenc éven át rakták le a nagyméretű, sűrű szövésű varsákat, melyekkel mintegy 8 ezer kilogramm törpeharcsát emeltek ki a vízből.

A halak egy része a lakossághoz, a többi állatkertekbe került. A sikeres gyérítés eredménye, hogy az elmúlt három évben Lázbércen nem számolt be senki törpeharcsafogásról. A hatvanas évek végén átadott víztározóba egykor busák is kerültek, melyek 40-60 kilósra nőttek, miközben elöregedett az állományuk. Hogy ne a vízben pusztuljanak el, hálókkal kihalászták. (Képünkön egy 53 kilós példány.) Az eredmény 3476 kiló kifogott busa volt, de e halfajból még így is maradt néhány kapitális példány a vízben. A busák ellenértékeként a halászok menyhalat, márnát és tiszai nyurga pontyot vittek a víztározóba.