A parancsnok jegyzete

Volt egyszer egy hajóskapitány, aki később polgármester lett, majd államelnök, aztán pártelnök. Most meg… inkább döntsék el az olvasók.

A vonatkozó személy, Traian Băsescu, szeretne bekerülni Románia szenátusába. Ehhez a december 11-én tartandó választáson kell jó eredménnyel szerepelnie. Mivel, mint minden valamirevaló politikus, jól tudja, hogy a szeretet szép dolog, ám a gyűlölet hatékonyabb, gondolt egyet, és írt egy bejegyzést a közösségi oldalon lévő profiljára. Valahogy így szólna magyarul:

Orbán Viktor barátom, mi nem akarjuk Budapestet még egyszer meglátogatni, ahogy azt már megtettük az elmúlt száz év alatt a beleegyezésetek nélkül. De ne provokálj, mert nekünk is van tűréshatárunk. Nem agresszív hangnemben mondom ezt, csak azt akarom, hogy Budapesten is megértsék, nekünk nincsen kisebbségi komplexusunk Magyarországgal szemben.

Itt következik egy passzusnyi trumpozás és orbánozás, valamint Syjjarto Peter (így) külügyminiszter minősítése, elmondja, hogy a Romániában élő magyarok december elsejére miért ne lehetnének legalább annyira büszkék, mint a románok, majd így folytatja:

(…) különben Orbán Viktor kormányának kalandorai nem értik meg, hogy a valódi Románia a Tiszáig tart.
És isten őrizzen titeket attól, budapesti demagóg politikusok, hogy erre emlékeztessünk.

Hogy milyen eredménye lehet egy efféle kirohanásnak? Az ominózus bejegyzés mintegy hétezer kedvelőt számlál, és másfél ezren osztották meg barátaikkal a kis gyöngyszemet – e frappáns gyalázkodás a legkedveltebb az exhajóskapitány „összes műve” közül.

Băsescuval most sokkal többen foglalkoznak, mint a szövege előtt. Ingyen bekerül a médiába, ami neki jó. Vitatkoznak ennek kapcsán, ami szintén jó. Ezt ő előre tudta. A magyar külügy viszont nem. Bizony: a politika nem szűzleány.