Örökké tanuló szakács - Portré Az év séfjéről

Nem a címekért dolgozom – szabadkozik Pesti István, aki a Gault & Millau étteremkalauz kritikusai döntése szerint kiérdemelte Az év séfje címet. A tatai Platán konyhafőnöke, aki korábban Michelin csillagot szerzett, már jó pár éve megjósolta, hogy nem a fővárosban, hanem vidéken élheti következő reneszánszát gasztronómiánk.

Ország-világPalágyi Edit2016. 12. 21. szerda2016. 12. 21.

Kép: Platán étterem Tata öreg tó patján Pesti István Michelin csillagos séf konyhája 2016 06 16 Fotó: Kállai Márton

Örökké tanuló szakács - Portré Az év séfjéről
Platán étterem Tata öreg tó patján Pesti István Michelin csillagos séf konyhája 2016 06 16 Fotó: Kállai Márton

Ezért is ragadta meg az alkalmat, amikor felajánlották neki, legyen a tatai Öreg-tó partján lévő Platán Restaurant & Café konyhafőnöke – úgy érezte, ott megvalósíthatja az álmát.

A zöldségek jórészét maguk termeltetik, hogy a minőségük kifogástalan legyen, a friss fűszerek a saját fűszerkertjükből kerülnek ki. A séf szakmai alázata és maximalizmusa révén bebizonyította, hogy egy vidéki étterem is lehet olyan jelentős, mint a fővárosi.

Egyre többen zarándokolnak Tatára a remek fogásokért. Az egyszerű, tiszta ízek és a különleges alapanyagok, illetve a meglepő ízpárosítások is egyedivé teszik a konyháját – a halhoz például kacsanyelvet adnak…

Az év séfje díjjal azt ismerték el, hogy Pesti István az „örökké tanuló szakács”, az ételei ízei egyre kifejezőbbek, sőt úttörő szerepet vitt a tálalásban, miközben nem szolgálta ki a trendeket. – A tálalás éppolyan fontos az éttermi konyhán, mint otthon, ám a kettő egészen más műfaj – tudjuk meg a séftől. A Platánban például egyre gyakrabban kerülnek elő az otthonosan rusztikus, színes tányérok, míg a fehérrel az ünnepélyességet hangsúlyozzák, mondjuk, ha vacsorára Szent Jakab kagylót rendel a vendég.

A séf olyan kurzuson közreműködött, ahol a leendő iparművészek megtanulhatták, milyen tányérokat tervezzenek, hogy az ételt esztétikai élményként is megjelenítsék.

A tálalás valóban lehet művészi, de otthon mégsem ezen van a hangsúly.

– Abban hiszek, hogy az otthoni étkezésnek közösségi élménynek kell lennie, s ennek a fényét emeli a szépen megterített asztal, az étel, a tálalás.  Annak is különleges a jelentősége, ha az ünnepre elővesszük a nagymama féltve őrzött tányérkészletét, porcelánjait, s azok kerülnek a damasztabroszra. Az éttermi élmény egészen más: ott akkor tesszük jól a dolgunkat, ha a vendég az est végére otthon érzi magát – magyarázza Pesti István.

A látvány ma egyre fontosabb az ételek tálalásban, akadnak olyan éttermek, melyek szinte „műalkotásként” építenek fel egy-egy fogást.

Fokozza az élményt, ha a színes krémlevest a szemünk előtt öntik a fehér mélytányérba – ezt otthon is kipróbálhatjuk. Gyakran érkezik matt fekete „palalapon” a desszert, s már azon sem lepődünk meg, hogy az új megoldásokra éhes cukrászok koromsötét tortával rukkolnak elő.
 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek