Jézus szíve a plafonon - A hajdani gazdagság ékes bizonyítékait kerestük

Húsvétra szinte mindenütt megszépülnek a lakóházak. De ahol becsben tartott freskók díszítik a szobák mennyezetét vagy a kapubejárók oldalfalait, ott nagyon kell vigyázni a tisztasági festéssel. Bácsbokodon legalább hat-hét paraszt-polgári házbelsőben maradtak meg a népi építészet utolsó emlékei. A színpompás freskók és festmények jellemzően egyházi témájúak. A 80–100 évvel ezelőtt készült realista ábrázolások egy helyi mester, Wittner Frigyes (1886–1949) szobafestő és mázoló tehetségét dicsérik, aki a múlt század elején Wittner Mártonnal családi vállalkozásban több lakóépület, intézmény, kastély, templom díszítését végezte el. Később, a Wittner família emigrálása után Czimmermann Ádám naiv festő lépett a nyomdokaikba.

Bácsbokod főutcáján két lakóház rejteget értékeket. Ránézésre is tehetős lehetett az ingatlanok eredeti tulajdonosa, hiszen hatalmasak az épületek. A Kossuth Lajos utcában lakó Ujvári Sándorné a kapuban vár bennünket, ugyanis eljutott hozzá annak híre, hogy érdeklődünk a látványosság iránt. A polgárház tágas szárazbejárójának falain négy nagyméretű festmény pompázik, a négy évszakot ábrázolják.

– Egy idős nénitől örököltük ezt a házat, tizenegy éve lakunk itt – meséli Ujváriné. – Sajnos annak idején nem kérdeztünk semmit a képekről, így azt sem tudjuk, ki az alkotójuk. De biztosan értékesek, mert oklevelet kaptunk róla. Iskolai csoportok jönnek megnézni, ilyenkor telefonon előre értesít bennünket az önkormányzat.
Az sem ritka, hogy valaki váratlanul csönget be hozzánk, mert hallott a falfestményekről. Ha érdekli önöket, mutatok még valamit. A kamra falán díszítősor fut körbe, ez is ritkaság mifelénk.

A művészi igényű festmények alkotója, Wittner Frigyes az apjától leste el a mesterség rejtelmeit, majd két éven át Olaszországban tanulmányozta a freskókészítés technikáját. Hazatérve önállósította magát, főleg templomfestéssel foglalkozott. Testvérével, Wittner Mártonnal együtt 1923-ban alapító tagja lett a helyi ipartestületnek, sőt a következő évben annak második elnökévé is megválasztották. Községi képviselőként részt vett a közéletben. A nagy gazdasági világválság idején a Wittner család is nehéz helyzetbe került, és mivel nem láttak kiutat belőle, Frigyes és Márton 1933-ban kivándorolt Argentínába. Márton két év múltán visszajött az itthon maradottakért, de nem sokkal érkezése után súlyosan megbetegedett, soha többé nem tudta elhagyni a falut. Frigyes három és Márton két leánya viszont útnak indult Dél-Amerikába – sajnos további sorsukról nem sikerült információkat szereznünk.

A Dózsa György utca takaros házának nagykapuját Füle Lászlóné nyitja. Közvetlen szomszédságában is áll egy paraszt-polgári épület, körülbelül ugyanakkora, de ha jobban szemügyre vennénk, bizonyára volna köztük különbség, hiszen hajdanán szinte versenyeztek egymással a falu jómódú polgárai, hogy ki tud nagyobbat építeni. Mindkettőben csodás falfestmények találhatók.

– Anyósomék a csehszlovák–magyar lakosságcsere során Nagyszarváról kerültek Bácsbokodra – emlékezik a múltra a szülők legkisebb fiának felesége, Füle Lászlóné. – Ebbe a házba később költöztünk, két generáció lakott együtt. Az előző tulajdonos a bejárat egyik oldalának falfelületét lefestette, de én lekapartam róla a festéket, és kicsit renováltam is. Nagyon vigyázunk rá.
Belül két szoba mennyezetén van freskó, mindkettő vallási témájú. Az ablakok és ajtók is egyediek, a függönykarnisok míves faragásúak. Nem tudjuk, ki lakott itt, de a hatalmas ingatlan és az épület díszítése alapján sejthetjük, hogy egy gazdag sváb család élte itt mindennapjait.
Most a férjemmel ketten elveszünk benne, szeretnénk eladni és közelebb költözni a gyerekeinkhez, de nehéz lesz rá vevőt találni.

Miközben fotók készülnek a Wittner-féle falfestményekről, Deák Viktor önkormányzati képviselő, a helyi értéktárbizottság elnöke arról beszél, hogy 2013-ban vetődött fel először a településen, mik lehetnének azok, amelyeket meg kellene őrizni az utókor számára. Mert az kétségtelen, mindenhol léteznek megbecsülendő szellemi és tárgyi hagyatékok, csak oda kell figyelni rájuk. Bácsbokodon is kapott szép számmal javaslatot a grémium, volt miből választania a képviselő-testületnek.

Első körben hat nemzeti érték mellett döntöttek, köztük jegyzik például a kegyeleti parkot, az ország egyetlen parkettás plébániatemplomát és a paraszt-polgári házbelsők freskóit. Ez a három a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba is bekerült. És nem marad el a folytatás sem, újabb és újabb kincseket szeretnének bemutatni.

Az sem utolsó szempont, hogy annak az önkormányzatnak valamivel könnyebb hungarikumokkal kapcsolatos pályázatokon eredményesen szerepelnie, amelyik helyi értékeket tud felmutatni.

Tóth Kálmán utca. A sváb házakkal ellentétben szerényebb hajlékba érkezünk, de ez sem kicsi épület. Elekék harmincnégy éve Pécsről költöztek ide s találtak itt otthonra. Tudja az egész falu, hogy a nagyszoba plafonján a Jézus szíve-jelenet látható, sokan megfordultak a helyiségben. Nem maradt távol a faluba látogató testvérvárosi delegáció sem.

– Az előző lakót, Mészáros Józsefnét a freskó miatt mindenki csak „szentes Julis néninek” hívta – árulja el Elek Mihályné. – Rendszeresen jöttek hozzá a hívők, még misét is tartottak nála. Akkoriban a falakon festett oszlopok voltak, köztük pedig szenteket ábrázoló festmények. Sajnos ezeket nem tudtuk megmenteni, csak a mennyezeti freskót. Igaz, már az is repedezik, javításra szorul. Hívtam a bokodi származású Éber Sándor restaurátort. Felajánlotta a segítségét, de hogy mikor váltja valóra, azt nem tudom. Remélem, nem lesz késő.