Ne temessük a csapatot - az Üllői út környékén már történtek kisebb-nagyobb csodák!

Igazán biztató jel a nyári budapesti vizes világbajnokság előtt, hogy vízilabdában klubcsapataink remekül szerepelnek. A legnagyobb siker – egyelőre – a Ferencváros Európa-kupa-győzelme, a csapat nyolc évvel ezelőtt aratott hasonló nemzetközi dicsőséget. A döntő akadályt könnyedén vette a Fradi: Nagyváradon, a Digi Oradea ellen hatgólos előnyt szerzett, így az itthoni visszavágón a 7-7 valójában csak formalitásnak számított. De persze nem adták ingyen a kupát: előzőleg le kellett győzni a horvát Rijekát és a montenegrói Jadran Herceg Novit is, hogy aztán a döntőben pólósaink az idegenbeli 12-6 után a döntetlent „kiuszikálják” a hazai medencében. A sikerszéria – reméljük – ezzel csak elkezdődött. A Bajnokok Ligája hatos döntőjére május 25–27. között Budapesten kerül sor, és a final sixben két magyar csapat is ott lesz. A Szolnok csoportelsőként csak az elődöntőben kezdi a játékot, amihez pedig az kellett, hogy 6-4 arányban legyőzze a görög Olympiakosz Pireuszt. Lesz még egy mérkőzése, az OSC ellen, ahol a fővárosiaknak nagyon fontos lenne a siker, mivel győzelmük esetén nekik is van még esélyük, hogy bekerüljenek az „előkelő hatosba”, a Szolnok, az Eger, az olasz Pro Recco, a görög Olympiakosz és a horvát Dubrovnik mellé. Még elképzelni is nagyszerű, hogy a hat kiválasztott fele magyar lenne…

Szintén Bajnokok Ligája, megint a Ferencváros, de már női kézilabdában. Újabb hasonlóság: a final fourt – a legjobb négy összecsapását – ugyancsak Budapesten rendezik. A legjobb nyolcba bekerült a Győr és a Ferencváros, a harc immár a legjobb négy közé jutásért folyik. Az FTC Rail Cargo román ellenfelet, a CSM Bucurestit kapta. A kézilabdában kevésbé járatosak akár könnyedén legyinthetnének, ám ne tegyék: a Fradit ugyanis a sors a legutóbbi kupagyőztessel hozta össze, amelyik ráadásul telis tele van világsztárokkal. Ennek ellenére ötezer néző előtt (a csapatkapitány Szucsánszki Zita nélkül) pályára lépő zöld-fehérek  akár varázslatot is művelhettek volna a román fővárosban. Az 50. percben 23-22-t mutatott az eredményjelző, így Kovacsicsék az egyenlítésért harcoltak.

Aztán az addig önmagát messze felülmúló csapat elkészült az erejével. Még három perccel a vége előtt is „mindössze” három gól volt a hátrányuk, ami a hazai visszavágón ledolgozhatónak tűnt, ám a végső bírói sípszó csak nem akart felharsanni, miközben potyogtak  a román gólok. Így lett 30-25 a végeredmény, ami azért már csak kisebb csodával egalizálható. Kár ezért a meccsért, több volt benne, egy időre még a győzelem reménye is felcsillant…

Ha nem a Fradiról lenne szó, akár temethetnénk is a csapatot. Ám az Üllői út környékén már történtek kisebb-nagyobb csodák!