Szegény ember autója - A hatóságok csak akkor állnak a sarkukra, ha nagyon muszáj

– Az emberek kilométerórát vesznek, nem autót – mondja használt autókkal kereskedő ismerősöm, akit arról kérdezek, miért éri meg a bolgároknak egy szem öreg autót tréleren hazacipelni, mondjuk, a Stuttgart–Várna közti 1500 kilométeres távolságon. – Hát azért, válaszolja, mert a gazdag országokban magas a rezsiórabér, nem éri meg javíttatni a régebbi és problémásabb autókat. De az is pénzbe kerülne a tulajdonosnak, ha ki akarná vonni a járművet a forgalomból.

Itt találkoznak a gazdag ember meg a szegény ember érdekei: a németnek 2-300 eurójába kerülne, hogy kidobja a kocsiját; de ha eladja külföldinek, nem kell ezt kifizetnie, sőt úgy szabadulhat meg a kocsijától, hogy még kap is néhány száz euró vételárat.

Jól jár a nepper is: Bulgáriában nem akkora költség egy autót forgalomba helyezni, mint akár Magyarországon.

Nincs például regisztrációs adó, amit Romániában is eltöröltek nem olyan régen. A magyar kormány nem hajlandó erre. Ismerősöm nem is bánja: így is öreg a magyar autópark, ha eltörölnék a regisztrációs adót, még több „szemetet” hoznának be. Európa keleti felén olcsóbb a munka, a faluvégi „barkácsszakkörökben” nem veszik olyan szigorúan az adózást sem, mint a precíz németeknél.

Ismerősöm megmagyarázza, miért látok annyi karambolos autót a trélerek hátán. Egyik héten vesznek pár száz euróért egy agyonhajtott járgányt, amelyben van már 3-400 ezer kilométer, a motorja javíthatatlan.

A másik héten keresnek hozzá egy azonos típusú karambolosat, amely ugyan semmirevalónak látszik, de a motorja jó, mert csak 80-100 ezer kilométert futott valami szolid nyugdíjas keze alatt. A jó motort átteszik a jó kaszniba, a maradék alkatrészeket is kiválogatják, és „szétmérik a faluban, mint az egyszeri hentes”; ebből megtérül az oda-vissza út költsége, vagy legalábbis annak egy része.

Van egy német honlap, a mobile.de,az éppen olyan, mint nálunk a hasznaltauto.hu, naponta több ezer kocsit kínálnak rajta. Az interneten kívül nem árt, ha van megbízható kapcsolati háló – olyan honfitársakból, akik már évek óta Nyugat-Európában próbálnak szerencsét.

Rengeteg kelet-európai ügyködik ebben a bizniszben, román, bolgár, orosz, ukrán. Magyar is van, de legtöbb a török. A legaljánál egy kategóriával jobb kocsikat nem tréleren hozzák, hanem „lábon”, mert úgy sokkal olcsóbb.

A magyarok ma már ebbe az „eggyel jobb” kategóriába tartoznak.

A legegyszerűbb eset, amikor a kint megvett kocsinak van kinti műszakija. Az olyat Magyarországon sem kell műszaki vizsgára vinni, csak bemutatni a forgalmiját a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál, és honosítani. A honosítás nyolcezer forintot kóstál. Ezen túlmenően az okmányirodában venni kell forgalmi engedélyt, rendszámtáblát, törzskönyvet, továbbá illetéket fizetni. Az illeték nem tévesztendő össze a regisztrációs adóval, hanem külön sarc, amelynek összege szintén függ a hengerűrtartalomtól és a gépjármű környezetvédelmi besorolásától.

Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon körülbelül 200 ezer forintot kell befizetni az államnak, ha egy ide behozott külföldi kocsit forgalomba akarnak helyezni.

Ha a hasznaltauto.hu bővített keresőjébe beírjuk, hogy rendszám nélkül, akkor látható: az ott található autók mintegy felét így kínálják.

Vagyis ezek behozott autók, akkor lesz rendszámuk, ha a vevő kifizeti utánuk a regisztrációs adót.

A Dél-Alföldre újabban jó állapotban lévő, 4-5 millió forintos, elit autókat hoznak elég nagy számban. Furcsállom ezt, hiszen a hét magyarországi régió közül négy is az utolsó húsz között található az Európai Unió régióinak fejlettségi listáján – ismerősöm szerint azonban mindenütt van olyan réteg, amelyik ezt megengedheti magának.

Kereskedői szempontból jobban megéri havonta elhozni egy vagy két 4-5 milliós járgányt, amin ugyanannyit lehet keresni, mint négy-öt ócskábbon együtt, csak a meló kevesebb velük. Van rá kereslet:  jellemzően 50-60 éves emberek a vevők, és készpénzzel fizetnek.

A forrás mindig valamilyen, a fizetésnél vastagabb jövedelem. Meghalnak az illető 70-80 éves szülei – akkor az örökség. Másnál adózatlan őstermelői bevétel. Ha kisebb-nagyobb vállalkozó a vevő, akkor csurran-cseppen pár millió, mondjuk, a túlárazott kutyakozmetikára elnyert uniós támogatásból. A vevői attitűd is azonos: lesz még egyszer az életben jó autóm!

Nagyobb értékű autót kapcsolat révén lehet kint venni, főként autóflották kiárusításakor. Azok a kocsik fiatalok, sok kilométerrel. Mire romlanának, a német szabadul tőlük.

Egy újonnan (típustól függően) 10–16 millió forintba kerülő Audi A6-ost flottakiárusításból meg lehet kint venni 6 millióért – itthon 2-3 millióval többet is megadnak érte.

A legmodernebbeket kivéve mindegyiknek manipulálható a kilométerórája. Ez bűncselekmény, de nagyon nehéz bizonyítani.

Az órát átállíthatja már a német eladó. Aki külföldi kocsik adásvételével foglalkozik, tudja, hogy egy autó, amelyik Hannover és München között lefutott pár év alatt 370 ezer kilométert, nem egészen úgy muzsikál, ahogyan az órája által mutatott 127 300 kilométer szerint kellene. De ha szépen kipolírozzák, a hazai vevő el van ájulva, milyen jó autót vett. Mondjuk, valaki beteszi a bogarat a fülébe, hogy mégiscsak átvágták 200 ezer futott kilométerrel, akkor mehet Ponciustól Pilátusig: senki sem tudja bebizonyítani, hogy aki behozta az autót, tudta, mi történt a kilométer-számlálóval. Az számít, hogy amikor a közlekedési hatóság Magyarországon először bejegyezte, mennyi volt benne.

Amelyik kereskedő nagyon biztosra akar menni, az közbeiktat egy „eldobós céget”. Az uniós szabályozás szerint autókereskedést egy toronyház hetedik emeletén is lehet nyitni. Egy ilyen cég behozza a kocsit, közben a kilométeróra megfiatalodik. Forgalomba hozza, eladja egy másik cégnek, az pedig a végleges felhasználónak. Az „eldobós cég” behoz 70-80 autót, aztán nem lehet többé megtalálni. Ha nagyon keresi az igazságát a vevő, akkor feljelentést tesz, a szolgálatkész magyar rendőrség keresi egy darabig az ismeretlen elkövetőt, de sohasem találják meg.

A hatóságok csak akkor állnak a sarkukra, ha nagyon muszáj. A magyar Z rendszám például hosszú évekig a zavaros ügyletek lepleként szolgált. Eredetileg arra találták ki, hogy a megvásárolt autót hazavigyék, ám számos külföldi évekig furikázott vele anélkül, hogy a nevére íratta volna. A magyar állam keresett ezen járgányonként 30-40 ezer forintot, és nem háborgatta őket.

Mindez addig tartott, míg 2015-ben bolgár és afgán embercsempészek szervezésében meg nem fulladt 71 migráns Ausztriában, egy eredetileg szlovák hűtőkocsiban, amelyre Kecskeméten váltottak ki magyar Z rendszámot. A tragédia után rögtön megváltoztatták a szabályozást: most vagy a vevőnek, vagy az eladónak személyesen kell nyilatkoznia, hol az autó, kié az autó, honnan származik, hol parkol éppen, és mi az úti cél. De ehhez 71 embernek meg kellett halnia.