India szent madara - Őshazájában csapatokban, vadon él ma is

India nemzeti madara: kétszáz éve még szentként tisztelték az ország számos vidékén, elejtése halálos bűnnek számított. Keletről Nagy Sándor hozta Európába, ahol hamarosan nagy kultusza támadt az ókori Görögország és Róma főúri köreiben. (A rómaiaknál Juno istennő „választotta” szent madarának.)

Dísztollait legyezőként használták, húsát rendszeresen fogyasztották, a nyelvét és az agyvelejét különleges csemegeként tartották számon. Hazánkban a XVI. századtól esik szó róla a feljegyzésekben, kezdetben a főúri parkok, később már a gazdag paraszti porták díszmadarai. Mint ilyen, a kevélység és a nagyravágyás megtestesítője a szegény emberek körében. („Úri” természetére utal a „páváskodó” kifejezés is.)

A kék vagy indiai páva (Pavo cristatus) a fácánfélék családjába tartozik. Fejét zöldeskék és fekete tollak díszítik, a fejtetőn fölmereszthető tollbóbitát visel. A hím súlya 4-6 kiló, a nőstényé ennek a fele, öltözete is sokkal szürkébb.

A kakas dísztollai kétéves korban kezdenek megjelenni, a harmadikban már kifejlődik a teljes uszály.

Ekkorra a farok hossza a dísztollakkal együtt elérheti a másfél métert is. A hímnek minden testrésze díszes, de a faroktollazata, amit legyezőszerűen képes fölmereszteni, maga a csoda. (A színes, felső farokfedő tollak végén látható, különlegesen szép kékes-zománcos foltok az úgynevezett pávaszemek.)

A páva eredeti élőhelyén magokkal és rovarokkal táplálkozik. A kakas háremet tart a tenyészidőszakban, 3-5 tyúk alkotja a szerelmi sokszöget.

Évente egyszer költ, a bokrok alján kialakított fészekbe 4-9 halványsárga, pöttyözött tojás érkezik, ezeket a tojó költi ki (28 nap alatt).

Éles, rikácsoló hangját márciustól augusztusig gyakorta hallatja, így köszönti például a felkelő napot. Noha több évezrede él az ember közelében, nem idomult úgy a környezetéhez, mint a házityúk, megmaradt „büszke”, félvad madárnak.

Napjainkban is bárki vállalkozhat a tartására, ha az elemi feltételeket meg tudja teremteni neki.