Jogi esetek: Megszerezte és megette

Történetileg annyit érdemes megjegyezni, hogy a kábítószer fogyasztása a legtöbb európai jogrendben nem bűncselekmény, mert úgy tartják, hogy a fogyasztó szenvedélybeteg; büntetni a kereskedőt kell, aki kábítószert megszerez, tart, és így tovább.

Magyarországon a rendszerváltás utáni jogrendben 1999–2003 között volt bűncselekmény a fogyasztás, majd az új, 2013-as büntető törvénykönyv tette megint azzá.

A vádlott védője azzal érvelt, hogy az új Btk. is külön bekezdésben említi a fogyasztást mint elkövetési magatartást, és csak két évig terjedő szabadságvesztést szab ki érte. Ennek nem sok értelme lenne, ha a fogyasztót egyszersmind a kábítószer megszerzéséért is büntetnék, hiszen ha nem jut a szer birtokába, elfogyasztani sem tudja.

Az ügyészség viszont azzal érvelt, hogy a törvény úgy fogalmaz:

„Aki kábítószert fogyaszt, csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából megszerez vagy tart, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Ezt ott úgy értelmezték, hogy ez az enyhébb alakzat arra vonatkozik, aki saját fogyasztás céljára szerez meg csekély mennyiségű drogot. Aki tehát csekély mennyiséget másnak szerez vagy csekélynél többet magának, arra már az egytől ötéves büntetési tétellel fenyegető főszabály vonatkozik.

Az ügyvéd válasza erre az volt, hogy a megszerzés és a tartás hosszasabb birtoklást feltételez, míg ebben az esetben csak arról van szó, hogy védence szinte azonnal a szervezetébe juttatta és ezzel megsemmisítette a drogot. Ilyen rövid idő esetében az ügyvéd szerint nem lehet szerzésről és birtoklásról beszélni.

A bíróság azonban az ügyészséggel értett egyet. Az ítélet arra hivatkozott, hogy a drog saját célra megszerzése és tartása a gyakorlat szerint akkor is bűncselekménynek számított, amikor maga a fogyasztás még nem, vagyis a fogyasztót akkor is megbüntették, csak nem fogyasztásért, hanem szerzésért vagy birtoklásért.

Elgondolkodtató, hogy az idézett bekezdésben az egyszerű fogyasztás miért szerepel külön elkövetési magatartásként, amikor a fogyasztó magától értetődően megvalósítja a szerzést is.