Ahány nő, annyi szilvamag - Páratlan életművet alkotott Cegléd híres tudósa

Csongrádról indult, szülei iparos emberek voltak. Tőlük örökölte a természet iránti rajongását. Más idők jártak akkor. Összetartóbbak voltak az emberek, tisztelték egymást, segítettek a bajban lévőknek – mennyire hiányoznak ezek manapság! És hát a Tisza, a gát, a holtág, egyáltalán a természet: ceglédiként is örök szerelem marad számára.

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1965-ben – és itt álljunk meg egy pillanatra. Mindjárt első évesen „belekeveredett” egy ártatlan ügybe. Történt ugyanis, hogy a felsőbb évfolyamos diákok megemlékezést tartottak 1956-ról, ő pedig ott sertepertélt körülöttük. Híre ment a dolognak, nyomozók jelentek meg az iskolában, listát készítettek a „renitens” növendékekről.

Akit felírtak, azt leírták. Sok esélyük nem volt továbbtanulni.

Surányinak sem sikerült bejutnia az orvosi egyetemre. A felvételin a dékán, a megyei pártbizottság embere és az egyetemi KISZtitkár ezzel nyitott: „Csongrádon is van jó nevű gimnázium, miért ment el az ország másik végébe?” Megmagyarázta. S jött a következő kérdés: „Mit mond ez a név: Surányi Lajos?” Szóval mindent tudtak róla...

Surányi Lajos ugyanis a nagybátyja volt, akit politikai eszményképének tartott. 1948-ban nem volt hajlandó belépni az új pártszövetségbe, ezért kegyvesztett lett. Sehol nem kapott munkát. Ősszel megvásárolt egy vagon kukoricát, télen lemorzsolta és apránként értékesítette a vásárcsarnokban – így próbált megélni.

Az orvosi egyetem tehát szóba sem jöhetett.

A Pannonhalmi Főapátság legendás jószágkormányzója, Nagy Vencel segített, talált is neki helyet a fertődi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban, ahol gyümölcstermesztői szakon végzett. Helyben, a Fertődi Kutató Intézetben nem kapott állást, de miután kinyomozta, hogy a Nyújtó Ferenc által vezetett, ceglédi székhelyű Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben van üresedés, útnak eredt. Ötven évvel ezelőtt érkezett az alföldi mezővárosba, és azóta is hűséges a településhez, a munkahelyéhez.

– Ha már nem lehettem orvos, akkor megpróbálok a biológia más területén boldogulni – tervezgette a frissen végzett szakember, miközben elfoglalta íróasztalát a kert- és gyümölcstermesztési osztályon. Irodalmi referensként kezdte, tudományos főmunkatársként folytatta, most a Ceglédi Gyümölcskutató Intézet tanácsadója.

Surányi professzor nem könnyű ember. Ragaszkodik az igazsághoz, kitart az elvei mellett, simulékonyságról hallani sem akar. Nem is kerülik el a konfliktusok. Megtanulta a bencéseknél, ha véleményt formál valakiről, annak a szemébe sem mond mást, mint a háta mögött. Sosem érdekelte az önmagáért való siker, a dicsőség, a karrier. Nem azért végzi a kutatásait, hogy ezrek megtapsolják; neki az is elég, ha néhány embernek tovább tud adni bármilyen értékes információt. Ha valamiről véleménye van, azt nem a bajsza alatt dünnyögi el, hanem érthetően és artikulálva közli. Meggyőződése ellenére semmit sem tesz, képtelen lenne az előremenetele érdekében elvtelen húzásokra. Nem lépett be a pártba, nem kapott vezető beosztást. Hányszor, de hányszor tapasztalt irigységet, de ma már jól tudja kezelni. Cegléden mindmáig betelepülőnek tartják, mindazonáltal úgy érzi, sokat változott személyének megítélése. Megbecsülés és tisztelet veszi körül.

– Mi újat tudhatnék meg a gyümölcstermő növények termékenyüléséről? – tette fel a kérdést magának a kutató. Évtizedekig kereste a választ, mígnem izgalmas törvényszerűségeket fedezett fel. Hatvanezer csonthéjas virágot vizsgált huszonhét szempont alapján.

Matematikai módszerekkel megállapította, hogy a virágokban a termő és a porzó között nagyon egyszerű összefüggés van. Negatív korreláció érvényesül, vagyis, ha túl erőteljes a termő, csökevényes lesz, és rosszul termékenyítő pollent termel a virág. Tovább is magyarázza a professzor, úgy belelendül, mintha egyetemi katedrán állna. Mesél arról a kísérletéről is, amikor hormonkezeléssel olyan hímnős szilvavirágot sikerült megalkotnia, amelyik mindössze két sziromlevélből és két porzóból áll. Ez nemzetközi viszonylatban is jelentős eredmény, odafigyeltek rá a külföldi kutatók.

A tudós azonban egy idő után feszegetni kezdte saját határait: egyre inkább érdekelni kezdte a gyümölcstermő növények eredete és kultúrtörténete, ahogyan a nyelvészeti vagy az őstörténeti problémák is bekerültek a témái közé, nemkülönben a természetes vegetáció és a kultúrvegetáció összefüggései.

Elmélyülten foglalkozott a Biblia természetrajzával, az Iliász és Odüsszea eredeti szövegéből rekonstruálta, hogy Homérosz milyen növényeket ismerhetett. Ezekről tanulmányok sokasága született meg, egymás után írta és írja a könyveit, több mint negyven kötetet jegyez, társszerzőként, szerkesztőként is sok kiadványban feltűnik. Egyik legsikeresebb könyvsorozata a magyar gyümölcsökről (sárgabarack, szilva, cseresznye, meggy, alma) szól. Kutat, készül, tanít, ír, elmélkedik.

– Azért nincs egy négyzetméter földem sem, mert úgyse lenne időm megművelni – neveti el magát a professzor. – Ha elfáradok a szellemi munkában, bakancsot húzok, túrabotot veszek a kezembe, és nekivágok a ceglédi határnak. De ott sem tudok kibújni a bőrömből. Előfordult, hogy olyan növényi populációt fedeztem fel, ami nem volt ismert mifelénk. Rátaláltam egy kosborfélére, a pókbangóra. Valaki kifaragta márványból, bárki megnézheti a városháza aulájában.

Viccesen azt szoktam mondani: ezzel állítottak emléket a munkásságomnak.

Nem fogynak el a történetek. Hogyan alakult ki mutáns a mandula és az őszibarack kereszteződéséből? Miért válik egyre sötétebb piros színűvé a Jonatán alma? Beazonosítható-e az őshaza a meggy elterjedésének nyomon követésével? Miért olyan helyre építettek kolostorokat a bencések, ahol szőlőt tudnak termeszteni? Napestig elhallgatnám.

Nem csodálom, hogy a tanár úr egyetemi óráin tolonganak a növendékek, diákjai ki nem hagynák az előadásait.

Mutatja az Oxford Lexikonba róla készült szócikket, több oldalt tesz ki. A Kertészeti Egyetemen szerzett kertészmérnöki oklevelet 1976-ban. A Pécsi Tudományegyetemen történeti ökológiából és botanikából is habilitált.

Doktori fokozatát 1978-ban szerezte növénytanból, kandidátusi értekezését 1985-ben védte meg, a Magyar Tudományos Akadémiától 1991-ben kapott doktori címet.

Tanít a Kertészeti Egyetemen, az ELTE-n, a Kecskeméti Egyetemen, a Corvinuson, a Szent István Egyetemen. Nincs annyi hely, hogy mindent felsoroljunk. A Holly Lászlódíjat nemrég kapta meg a növényi génmegőrzés területein kifejtett tevékenységéért.

– Holly László a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ igazgatója, 2015-ben hagyott itt bennünket. Sokat tett a génbanki kutatások előmozdításáért. A barátomnak tudhattam.

A kocsiig kísér, de útközben sem maradok sztori nélkül. Tanulmányúton vett részt a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és sok más helyen, történelmi, bibliai tájakon járt. Anatóliában számára is érdekes információhoz jutott: mutattak neki olyan nyakláncot, amilyet férfiak szoktak fűzni szilvamagból.

Annyi szilvamag került rá, ahány nőt sikerült készítőjének megfűznie...