Sportnapló

Rijekában férfi vízilabda-válogatottunk az Európa-kupa nyolcaddöntőjében szerepelt, és nem játszott valami fényesen. Kezdetnek a görögök elleni döntetlen (9-9) nem számított éppen „repülőrajtnak”, hiszen a hellénekkel szemben találva magunkat, általában elnéző mosollyal kissé elhúzzuk a szánkat. Pedig nincs okunk rá: ők is megtanultak pólózni! Következtek az olaszok, akik a spanyoloktól ritkán látható rossz játékkal 11-4-re kaptak ki. Hogy ez a vízben nem jelent semmit, bizonyítja, hogy az agyonvert olaszok ellenünk 10-5-re győztek. Kezdtük félteni megfiatalított csapatunkat, amely ezzel a két eredménnyel a csoportjában az utolsó helyre csúszott. Aztán – ki érti – válogatottunk 13-7 arányban verte az olaszok ellen diadalmaskodó spanyol armadát. Sajnos túl sokra nem mehetünk vele, mivel így az ötödik helyért játszhattunk Montenegróval, s ekkor jött az újabb „bukfenc”: a délszláv együttes 15-7-re – tetszenek érteni: nyolc góllal! – legyőzte a mieinket, akik így a hatodik helyen végeztek. Nem tudom, miért, de én féltem ezt az építkezés alatt álló csapatot…

Aztán labdajáték szárazon… A Ferencváros és a Győr leánykoszorúja kézilabdában nem kisebb tétért játszott, mint hogy kivívja helyét a Bajnokok Ligája négyes döntőjében, amit majd Budapesten rendeznek. A Ferencváros a dabasi „hazai pályáján” 29-31 arányban kapott ki az orosz Don Rosztov csapatától, így a kinti visszavágón hatalmas bravúr kellene a továbbjutás kiharcolásához. Nem így a Győr: a kisalföldiek a montenegrói Buducsnoszt Podgorica csapatát az otthonában verték meg 26-20-ra, így a hazai visszavágó akár formalitásnak is tekinthető. S akinek még nem volt elege a kézilabdából, megnézhette alakulófélben lévő férfi válogatottunk felkészülési mecscsét. Siófokon a júniusi, szlovénok elleni világbajnoki selejtező előtti utolsó barátságos mérkőzését vívta csapatunk a brazilokkal szemben. A csapatból kézsérülése miatt hiányzott Nagy László, ám a mieink játékára így sem lehetett panasz. A 30-22-es győzelemhez néhány fiatal sikeres bemutatkozása is társult, így a szépszámú közönség elégedetten távozhatott. Székely, Bóka, Országh és a többiek nevét ma még tanulgatjuk, ám néhány év múlva biztosan betéve fújjuk majd.

Nem labda, hanem korong, de azért érdemes csettinteni arra az eredményre is, hogy jéghokiban kétszer is megvertük a nagy rivális osztrákokat. Jöhet a Divízió I-es világbajnokság Budapesten, április 22–28. között!