Zajérzékeny úr a főút mellett

Ahogy teltek-múltak az évek, a férfit egyre jobban zavarta a főúton elhaladó autók zaja, nem tudott tőlük aludni. Hogy ezért-e vagy másért, nem tudni, de 2009 után pszichiátriai kezelésre szorult szorongás és agorafóbia miatt, s ezeken a bajokon nyilván nem segített az alváshiány sem. Kérte a közútkezelőtől, hogy a háza és az út közé építsenek hangszigetelő falat, de a kérést a közútkezelő elutasította. Ekkor a férfi pert indított ellene.

A keresetben három jogcímre hivatkozott. Az egyik, hogy a közútkezelő magatartása szomszédként a szükségtelen zavarás kategóriájába esik, ezért fel kell vele hagynia. Hivatkozott a károkozás általános tilalmára: a közútkezelő azzal, hogy nem kezelte a problémát, neki jogellenesen kárt okozott. Továbbá egyrészt tiltsák el a károkozó magatartástól, másrészt térítsék meg a kárt. A felperes bizonyította, hogy különböző pszichiátriai betegségei miatt érzékenyebb a zajokra, mint az egészséges ember.

A közútkezelő alapvetően két dologgal védekezett. Az egyik, hogy az úton elhaladó forgalom zajhatása belül van az egészségügyi határértéken, ezt a perben is megmérték és igazolták. A másik fő érve az volt, a felperes pontosan tudta, hogy a főút mellé költözik, s a forgalom mértéke és zaja nem növekedett az elmúlt időszakban, így nem következett be olyan változás, ami indokolná a beavatkozást.

A bíróság először az általános kártérítési szabályok megvalósulását vizsgálta, és arra jutott, hogy mivel a határértéken belül van a zajkibocsátás, így a kártérítés előfeltétele – a jogellenes károkozás – hiányzik. A szomszédjog alapja a szükségtelen zavarás tilalma, itt tehát nem feltétlen kell, hogy a zavarás mértéke meghaladja az egészségügyi határértéket, elég, ha a határértéken belüli zavarás nem szükséges a szomszédos ingatlan rendeltetésszerű használatához. Ebben az esetben azonban nyilván annyi autó ment el az úton, amennyinek arra volt dolga, tehát nem lehet azt mondani, hogy szükségtelen mértékű lett volna a zavarás. A  bíróság azt is kimondta, hogy annak megállapításánál, miszerint mennyi zaj elfogadható, csak az átlagember szükségleteit kell figyelembe venni, a szomszéd egyéni érzékenységét nem. Ezért a felperes keresetét elutasították.