A Fehér Házban volt jogi tanácsadó

– Miért éppen az 1920-as, 30-as, 40-es években játszódik az új könyve?
– Sok varázslatos és érdekes történetet hallottam, és amint elkezdtem foglalkozni velük, kiderült, hogy viszontagságok mellett voltak benne szép dolgok, barátságok. Megragadott a korszak hangulata, békéje is. Úgy vélem, hogy ekkor boldogok voltak a családok és szép volt Magyarország. Az élet pedig bizonyos szempontból olyan volt, mint most, néha jó, néha rossz dolgok történtek.

– Milyen élményei vannak Magyarországról? Hányszor járt itt?
– Hosszú idő elteltével a 60-as években jöttem vissza először, hogy bemutassam a férjemet a családom itt élő tagjainak, majd 1992-ben a gyerekeimet is elhoztam, hogy láthassák Magyarországot. Tavaly pedig Tordán és Gyúrón is jártam, hogy a könyvemben szereplő karakterekhez merítsek ihletet az ott élő ismerős családoktól.

– Mi a véleménye, mi változott meg vidéken?
– Feltűnt, hogy a falvakban már sokkal kevesebben tartanak állatokat és termelnek zöldségeket a ház körül. Szerintem városiasabb lett a környezet.

– A munkáján belül mire a legbüszkébb?
– Több elnöki adminisztráció alatt volt szerencsém dolgozni a Fehér Házban jogi tanácsadóként. Legfontosabbnak az afro-amerikaiak 1960-as évekbeli polgárjogi eseteit tartom, és azt, hogy ma fekete elnöke lehet az Egyesült Államoknak. Ez sok munkánkba és erőfeszítésünkbe került.

– Mi a véleménye a magyarországi politikáról?
– Nem sokat tudok erről. Azt gondolom, a világban most minden ország egyformán átesik a válságon.

– Melyik országot kedveli jobban?
– Itt születtem, de az Egyesült Államokban inkább otthon érzem magam, viszont a magyar nyelv is az enyém. Szívesebben olvasok magyar íróktól, költőktől műveket. Szerintem szebbek, mint angol társaik.

– Ír még könyvet?
– Persze. Azért is mentem nyugdíjba, hogy végre írhassak. Már készül egy memoár, amely anyámról és testvéreiről szól, valamint tervezek könyvet írni Selma Lagerlöfről, aki az első női Nobel-díjasról.

– Hogyan látja a nők helyzetét?
– Sok minden változott. A Cselédkönyvben láthatjuk is, hogy ha anno egy középosztálybeli nő a családot választotta, nem lehetett karrierje. A parasztlánynak viszont az életviteléhez tartozott a munkája is, így neki nem kellett döntenie munka és család között. A nyugati világban mára a nők szabadabbak lettek, így szerintem a munkában javult a kapcsolatuk a férfiakkal.