Drámai fordulatot vett Recep Tayyip Erdoğan kurdok elleni vérbosszúja. Dacolva az Egyesült Államokat és Oroszországot is magában foglaló katonai koalícióval, Törökország keményfejű elnöke a török–szír határon átnyúló szárazföldi támadást indított a Szíria északnyugati régiójában található Afrini kurd enklávé ellen. A kockázatos szerencsejáték, amit űz, rosszul sülhet el.

A pálya szélén

Törökország tűz alá vonta az Ankara által terrorszervezetnek tekintett kurd milícia, a Népvédelmi Egységek (YPG) által ellenőrzött Afrín környékét, majd légicsapásokat mért a környező falvakra. A tízezer kurd harcos nem hátrált azóta egy centimétert sem, továbbra is védik a legendás kurd hazát, Rojava régióját. Ankara a törökországi kurd szeparatista Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) szövetséges terrorszervezetnek tartja az YPG-t. A szíriai kurd milícia ugyanakkor Washington támogatását élvezi az Iszlám Állam elleni küzdelemben.

Erdoğan nem mindig számított ilyen vakmerőnek a térségben.

2011-ben, amikor kitört a háború Szíriában, még könnyedén azonosult a Nyugat céljával: egyetértett Asszad elnök eltávolításával. 2014-ben, amikor megalakult az Iszlám Állam Szíria és Irak területén, a NATO-tag Törökország szemében –továbbra is összhangban a Nyugattal – a terrorszervezet elleni harc vált prioritásává. A fordulat 2015-ben következett be, amikor kudarcba fulladt a tűzszünet a török PKKval – Erdoğan a kurd „terrorfenyegetés” megszállottjává vált. A 2016-os sikertelen puccskísérlet után feljogosítvaérezte magát, hogy bebörtönözzea kurdokat támogató pártok vezetőit, egyúttal egyezséget kötött Asszad szövetségeseivel, Oroszországgal és Iránnal, elfogadván a két ország Szíria-rendezési tervét. Viszonzásul 2016-ban azok beleegyeztek Erdoğan első nagy, Szíria kurdok lakta területeire való behatolásába.

Erdoğannak – és a hozzá hasonlóan gondolkodó nacionalistáknak – egzisztenciális rémálom az önálló kurd entitás, amely Észak-IraktólTörökország délnyugati Hatay tartományáig terjedne, és amely potenciálisan magában foglalná a délkelet- törökországi területeket is.

E mostani, Olajág névre keresztelt hadművelet is azt bizonyítja, a kurd autonómia megakadályozása minden más szempontot elhomályosít.

A kurdok szívós ellenállásán túl Erdoğan legnagyobb fájdalma, hogy egyik nagy játékos sem támogatja – két nappal a támadások megindítása után az orosz külügy aggodalmát fejezte ki. Bár év végén kivonták az orosz szárazföldi csapatokat, éppen Afrin térségében még orosz gépek ellenőrzik a szír légteret. Asszad és iráni bábjai szintén dühöngenek Erdoğan katonai húzása miatt. Mindhárman – Irán, Asszad és Oroszország – inkább látná kurd ellenőrzés alatt az észak-szíriai területeket, mint hogy az Iszlám Állam és a hozzá hasonló szalafista csoportok, vagy ami még ennél is rosszabb: az Egyesült Államok irányította, Asszad-ellenes felkelők vegyék át a hatalmat a régióban.

Erdoğan öntörvényű viselkedésével veszélybe sodorta e három hatalom saját, háború utáni rendezési tervét.
 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.