A titokzatos betegség nyomában

Dr. Berényi Antal, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetének adjunktusa és az általa vezetett SZTE-MTA Lendület Oszcillatorikus Neuronhálózatok Kutatócsoport kifejlesztett egy agyi defibrillátort, amely már a nagyon közeli jövőben képes lesz automatikusan leállítani az epilepsziás rohamokat a páciensekben.

Ország-világHabik Erzsébet2021. 02. 14. vasárnap2021. 02. 14.
A titokzatos betegség nyomában

– Még mindig kissé misztikus betegségnek számít az epilepszia, aminek egyik oka, hogy nem konkrét kórokozó áll a hátterében, mint mondjuk egy húgyúti fertőzésnek, amit jól gyógyítunk a bevált terápiákkal. Az epilepszia valójában nem is egyetlen betegség, hanem 40-50-féle roham összefoglaló elnevezése.

Az epilepsziák körébe sorolható az agyműködés minden olyan akut, átmeneti megváltozása, ami lehetetlenné teszi egy adott agyterület vagy az egész agy normális működését. A háttérben számos ok állhat, ami alaposan megnehezíti az orvosok dolgát: néhány kórokot már megfejtettünk, bizonyos esetekben sikerült a támadáspontokat is azonosítani, azokba be tudunk avatkozni, de az okok jelentős részét még homály fedi. Egy közös tulajdonságuk van: az agyi idegsejtek egyszer csak fokozott elektromos aktivitást mutatnak – magyarázza Berényi doktor, és kiragad a kórokok közül egy-két példát.

Közismertebbek a különböző agyi sérülésekből – például valamilyen balesetből eredő trauma vagy akár agyvérzés után – kialakult epilepsziák. Jellemzőjük, hogy az agy egy bizonyos területének sérülése miatt idegsejtek pusztulnak el vagy megszakadnak a kapcsolatok bizonyos idegsejtek között, aminek következtében e területen úgy alakul át az agyi hálózat, hogy hajlamos lesz abnormális működési módba kapcsolni. Léteznek továbbá genetikai hátterű epilepsziák, s olykor mérgezés is állhat a tünetek hátterében.

A koponyán kívüli ingerlés hatékonyságát egyes epilepsziaroham-típusok leállításában már korábban bizonyította dr. Berényi Antal.

A kutatóorvos szerint éppen ezért azok a próbálkozások, melyek okilag próbálják meggyógyítani e betegségeket, az esetek jó részében legfeljebb fél sikerhez vezethetnek. Sokaknak hiába adnak gyógyszert, hiszen a szer, ami az egyik betegnél hatásos, a másik páciensen, akinek egyéb okból alakulnak ki a rohamai, nem segít. Vagyis soha nem lesz olyan univerzális gyógyszer, amely az összes epilepsziát képes gyógyítani.

– A szájon át bevehető pirulákkal ráadásul az a probléma, hogy lassú a hatásdinamikájuk. Mire a hatóanyaguk felszívódik a gyomorból, mire megfelelő koncentrációban eljut az agyba, az nem percek, órák, hanem napok kérdése. E gyógyszereket folyamatosan szedni kell, aminek következtében a szervezet állandóan kitett a mellékhatásoknak, olyankor is, amikor az agy éppen nem idézne elő rohamot.

Mégis fontosak, hiszen velük a betegek kétharmada tünetmentessé tehető, s olyan állapot érhető el, amikor nem kell attól retteg­niük, hogy bármelyik pillanatban rosszul lehetnek, összeeshetnek az utcán. A betegek gyógyszerekkel nem kezelhető harmadánál sajnos ezt sem lehet elérni.

Az epilepszia a közhiedelemmel ellentétben viszonylag gyakori betegség, Magyarországon nagyjából 150 ezren szenvednek tőle. Akiknél nem jöhet szóba a gyógyszeres terápia, náluk szorongás vagy dep­resszió is kialakulhat a bizonytalan helyzetük miatt, számolniuk kell azzal, hogy szociálisan izolálódnak, s az állapotuk komoly terhet ró nem csak a családjukra, hanem az egész társadalomra.

Az Egyesült Államokban kimutatták, hogy a gyógyszerrel kezelhető epilepsziás beteg terápiája évente körülbelül 15 ezer dollárba kerül, viszont akik nem reagálnak jól a gyógyszerekre és vissza-visszatérő rohamaik ­vannak, az epilepsziával járó ­társbetegségeik miatt 25 ezer ­dollárra is rúghat a gyógyítás összege.

– A gyógyszerrel nem kezelhető betegeken egyéb terápiák segíthetnek. Az egyik egy műtéti eljárás, mely során az agynak azon területét, amely a rohamokat kiváltja, tompítják. Ugye, nem kell mondanom, hogy ez miért nem vonzó? – teszi fel a kérdést az agykutató.

– Senki nem szeretné, ha az agyának egy darabját kiműtenék, másrészt, ezt csak akkor lehet elvégezni, ha a problémás agyi terület sebészileg hozzáférhető. A beavatkozás azonban még így is veszélyes, akár funkcióvesztéssel – beszéd, mozgás – is járhat. A másik lehetőség az elektroterápia, és mi alapvetően ezzel foglalkozunk. Az idegsejt­jeink elektromos jelekkel kommunikálnak egymással.

Több mint 100 éve ismert, hogy elektromos árammal hatást lehet gyakorolni az agyműködésre. Ilyenkor kívülről egy elektromos jelet adunk az agyra, ezzel mintegy becsapjuk az idegsejtek közötti kommunikációt, és átvesszük az irányítást fölöttük.

A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda 1997-ben február 14-re, Szent Bálint (Valentin) napjára hirdette meg az epilepsziások világnapját, mert a vértanúhalált halt pap nem csak a szerelemesek, hanem az epilepsziások védőszentje is. Ez a nap lehetőséget kínál arra, hogy tájékozódjunk a betegségről és a gyógyításáról, jobban odafigyeljünk az epilepsziával élőkre.

– Az elektroterápiák pionírja a Parkinson-kór kezelésében jelent meg annak idején. A betegség gyógyítására úgynevezett mélyagyi stimulációs eljárást használnak, melynek során egy elektródát vezetnek az agy mélyére, amivel a betegséget kiváltó „magot” ingerlik. Ettől a parkinsonosok remegése gyakorlatilag egy pillanat alatt megszűnik. Azonban az epilepszia esetében nem lehet ilyen magot azonosítani, mert a rohamok kiindulási pontja vándorol, holott az lenne a jó, ha csak olyankor ingerelnénk az agyat, amikor erre szükség van – mondja dr. Berényi Antal.

– Mindeddig nem volt olyan megbízható érzékelő eljárás, amely az agyi aktivitás elektromos jeleiből automatikusan azonosíthatta volna, éppen kezdődik-e görcsroham vagy sem, s csak akkor kapcsol be, amikor kell. Ez az, amin a kutatócsoportunk dolgozik.

A má­sik fontos megoldandó probléma, hogy a koponya megnyitása nélkül is elegendő áramintenzitást tudjunk bejuttatni az agyba. A fejlesztés alatt álló agyi de­fib­ril­lá­tornak – vagy nevezhetjük az „agy pacemakerének” – a lényege tehát, hogy a készülék fejbőr alá ültetett érzékelői képesek elegendő jelet fel­venni az agyból ahhoz, hogy elő­rejelezzék annak működését. A pro­totípus nemrég készült el.

– A kutatómunka tíz éve kezdődött és jelenleg is folyik a Szegedi Tudományegyetemen. 2018-ra jutottunk el oda, hogy úgy éreztük, a felhalmozott tudásunk már elég a továbblépéshez. Létrehoztunk egy startupot, amely tulajdonképpen már az eszközfejlesztést végzi. Itt már nem agykutatók, hanem mérnökök dolgoznak azon, hogy elkészüljön a humán gyógyászatban használatos, beültethető eszköz, ami több tízmillió epilepsziás betegnek jelenthet megoldást világszerte.

A fejlesztés alatt álló agyi defibrillátor csak akkor és csak annyi elektromos ingerlést alkalmaz, amennyire a roham leállításához a betegnek szüksége van.

Reményeink szerint 2022-ben sor kerülhet az első klinikai mérésekre, amikor is az elektródákat már legalább ideiglenesen képesek leszünk betenni a fejbőr alá, még ha az eszköz kívül is van a testen. A kutató persze nagyon büszke arra, ha valamit fölfedez, ha egy lépéssel előrébb jut, ám annál is fontosabb, hogy ne az asztalfióknak termeljük az eredményeinket, hanem elérjük az eredeti célt, ­amiért minden kutató elkezdte valaha a munkáját, hogy a betegeken segítsünk – mondja Berényi doktor.

S itt jön az üzleti hasznosítás kérdése. Egy ilyen eszköz kifejlesztése 100 millió dollár nagyságrendű összeget követel, ami azt jelenti, ha elkészül, nem lesz olcsó. Egy hagyományos antiepileptikum napi költsége Magyarországon 150–300 forint között mozog, ahhoz képest egy ilyen implantátum ára horrorisztikusnak tűnhet.

Ennek ellenére egyes tanulmányok szerint a megtérülési rátája kevesebb, mint két év, tehát ennyivel csökken a már korábban is említett 15–25 ezer dolláros ellátási költség a gyógyszerrel nem kezelhető betegek esetében.

– Amikor a biztosító befogad egy terápiát, ezeket a kalkulációkat is figyelembe veszi a humanitárius szempontok mellett. Bízom benne, hogy mire ez az eszköz piacra viteli engedélyt kap, már jó esély lesz arra, hogy a biztosítók által befogadott eljárásként jussanak hozzá a betegek, ami óriási javulást jelent majd az életminőségükben. Remélem, a nem túl távoli jövőben erre sor kerül.

Ezek is érdekelhetnek