Akár a színét váltó hajnali ég

HOSSZÚ UTAT TETT MEG az Amerikában élő dr. Gyugyi László gyűjteményének minden darabja, míg újra visszatalált szülőhelyére, Pécsre. A páratlan kollekció Zsolnay Vilmos egykor világhírű gyárában, a mai kulturális negyedben fogadja az „aranykor” legszebb kerámiáira kíváncsi látogatókat.

Ország-világ(szijjártó)2018. 03. 30. péntek2018. 03. 30.

Kép: Gyugyi-gyűjtemény Zsolnay aranykora Pécs Zsolnay-negyed 2018.03.07 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Akár a színét váltó hajnali ég
Gyugyi-gyűjtemény Zsolnay aranykora Pécs Zsolnay-negyed 2018.03.07 fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Egy Pittsburgh melletti városban rendezett aukción, 1974-ben vette az első Zsolnay-tárgyat Gyugyi László: egy viszonylag egyszerű, magyaros díszítésű, Klein Ármin által tervezett korsót. Mert szépnek találta. A kezdő gyűjtő számára ez volt a szempont. No meg a közös magyar gyökerek!

A Tamásiban nevelkedett fiatalember az elektromérnöki diploma megszerzése után, 1956-ban, 23 éves korában távozott Angliába. Külföldi egyetemeken tanult tovább, idővel a műszaki képzettség mellé a tudományok mestere és a filozófia doktora fokozatokat is megszerezte. Mérnökként dolgozott, először Angliában, aztán az Egyesült Államokban, Pittsburghben. Évtizedekig vezette a Westinghouse nevű kutatásfejlesztési cég stratégiai projektjeit. Nevéhez 78 amerikai szabadalom, ötvennél több szakmai publikáció és két könyv fűződik.

S mindeközben – ahogyan anyagi lehetőségei engedték – Zsolnaytárgyakat gyűjtött, több mint négy évtizeden át. A gyűjtemény kilencven százalékát külföldön, Európában és Amerikában vásárolta; ennek fő oka az, hogy a Zsolnay cég a legjobb darabjait hírnevének megteremtése és az exportpiac megszerzése érdekében külföldre küldte. Később a szépség mellett fontossá vált, hogy a gyűjtemény jellemezze a Zsolnay család emblematikus tagjai által meghatározott korszakokat, úgy 1870-től a szecesszió végéig, kb. 1920-ig. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése nemcsak az országnak, a Zsolnayaknak is tragédiát jelentett: elvesztették piacaik és nyersanyagforrásaik nagy részét, a gyárat szerbek foglalták el, pusztítás dúlt mindenütt. Később próbálkozások voltak csupán a visszatérésre, de nem sikerült.

Gyugyi László mintegy 700 kerámiatárgyból álló Zsolnay-gyűjteménye páratlan értéket képvisel. Kezdettől fogva az volt a vágya, hogy a kollekció hozzáértő kezekbe és biztonságos helyre, közszemlére kerüljön, lehetőleg szülőhelyén. A  Pécs vezetőivel kötött megállapodás alapján 2009-ben a város megvásárolta a nemzeti kincsek egyik felét, a másik felét pedig adományul kapta meg. Az egyedülálló darabok a Zsolnay Kulturális Negyedben, a Sikorski-házban találtak új otthonra – éppen ott, ahonnan több mint száz évvel korábban elindultak világhódító útjukra.

Az „aranykor” termékei három nagy korszakra oszthatók. A historizmus idejében keletkezett tárgyakra a természet motívumai jellemzők; egyébként a Zsolnay kisasszonyok kapták részfeladatul az ornamensek gyűjtését. Ezen időszak meghatározó tervezője Klein Ármin, akinek védjegyévé váltak a klasszicizáló, görög mitológiai alakok, a kora reneszánsz öltözékű figurák, az ónémet típusú portrék és a magyar „nép-életnek” jelenetei.

Az 1896-ban megünnepelt ezredik évfordulóra Zsolnay Vilmos új máztechnikát fejlesztett ki, amelyet „millenniumi technikának” nevezett el. A későbbiekben eozin néven csodált, színváltó, színjátszó mázféleségekkel jelent meg, amelyeken nemesfémek és drágakövek színe csillan meg (a szó a színét váltó hajnali ég görög istennőjének nevéből ered). Ehhez a periódushoz tartoznak az indiai, japán és kínai mintázatú műtárgyak is.

Vilmos halála után fia, Miklós vette át az irányítást; 1900–1921 között vezérszerepet töltött be a gyár történetében. Ő hívta Pécsre Rippl-Rónai Józsefet, Apáti Abt Sándort és a fiatal szecessziós gárda további tagjait. A sors fintora, hogy a magyar származású Gyugyi László bír(t) a világ legtekintélyesebb szecessziós Zsolnay-gyűjteményével, holott éppen hazánkban nem értékelték a világszerte népszerű irányzatot. A szecessziós stílus megjelenését a korabeli magyar polgárság vegyes érzelmekkel fogadta, és az art deco, majd az első világháborút követő óriási változások miatt ezek a díszes edények gyorsan feledésbe merültek. Még a Zsolnay családi gyűjteményekben is alig maradt szecessziós tárgy. Ráadásul a második világháborút követő évek szecessziós reneszánszából Magyarország kimaradt az akkori rendszer ellenséges álláspontja miatt. Most végre élvezettel elmerülhetünk a finom részletekben, a formagazdagságban és a millió színárnyalatban!

Dr. Gyugyi László Pécs díszpolgára lett, ma is kiválóan beszél magyarul. Nem felejtette el sem anyanyelvét, sem magyarságát. Miként a Zsolnay-szerelem is örök: minden évben újabb kincsekkel gazdagítja a páratlan gyűjteményt.