Maradona, Messi, tango, gaucho – ennyit már bizonyára mindenki hallott Argentínáról. De miért néznek ki úgy a lakói, mintha európaiak lennének? Miért nevezik földjüket „ezüstországnak”?

Aranylázban Argentína

Amikor hazaérkezett a katari világbajnokságról az aranyérmes argentin labdarúgó-válogatott, a csapatot szállító repülőgép helyi idő szerint hajnali 3 órakor landolt Buenos Airesben, elsőként – a vb-trófeával a kezében, nyakában az éremmel – Lionel Messi szállt ki belőle. A játékosokat vörös szőnyeg várta a légikikötőben. Az éjszakai időpont ellenére szurkolók ezrei tolongtak a helyszínen, az együttest a La Mosca rockbanda is köszöntötte, s eljátszotta vb-himnuszukat, a Mu­chachos (Srácok) című számot.

Alberto Fernández elnök munkaszüneti napot hirdetett, hogy az ország szabadon ünnepelhesse a győzelmet. Ennek megfelelően a vasúttársaság közlése nyomán a vonatok és az állomások rendkívül zsúfoltak voltak a parádéra igyekvő emberek miatt, illetve a mobilhálózatok a határértékeikhez közelítettek. Milliók vonultak az utcákra.
Argentínában eddig is minden a fociról szólt, s a jövőben is így lesz.

Új életet kezdők álomországa

Argentína az 1820-as években vívta ki függetlenségét, majd negyven évre diktatúrák és polgárháborúk harcterévé vált. Az európaiak bevándorlása az 1800-as évek közepén erősödött, s 1900-tól már évi 150 ezer ember települt az ígéretek földjének tartott „ezüstországba”. Legtöbbjük olasz, spanyol és angol. A XIX. század végén egyre több hazánkfia kereste fel Argentínát a végleges letelepedés szándékával. Trianon után indult az újabb rajzás: 1923 és 1927 között 20–30 ezer magyar érkezett az országba, de sokan egyáltalán nem jutottak munkához, vagy a legalantasabb megbízásokat kellett elfogadniuk. Az iparosok Buenos Aires két negyedében, Dock Sudban és Olivoson éltek, míg a földművesek az északi Chaco tartományban.

Magyar bevándorlók csoportképe az 1920-as évekből.

A második világháborút követően 1947 és 1949 között, valamint 1957-ben érkeztek magyar bevándorlók az országba. Társadalmi összefogással székházakat építettek, egyesületeket hoztak létre, hétvégi iskolákat szerveztek, magyar ünnepségeket tartottak. A szervezőmunkából jócskán kivették részüket az egyházak is.

Vannak ismert magyarok is a bevándorlók között, mint például Czetz János honvédtábornok, aki miután Argentínába hajózott, felfrissítette matematikai és geodéziai ismereteit, földmérő vizsgát tett, azonnal munkába állt, ám 1864-ben súlyosan megbetegedett. Felépülését követően az argentin hadsereg katonamérnöki osztályára nevezték ki ezredesi rendfokozatban. A paraguayi nagy háború (1864–1870) idején vett részt egy műszaki csapattest felállításában – amely a mai napig a nevét viseli: Batallón de Ingenieros 1 „Zapadores Coronel Czetz” –, majd az argentin határvidék térképezési munkálataiban vett részt. Így vetette bele magát a vasútépítés, a távíróvonal-kiépítési munkákba, illetve Argentína déli határvidékének kijelölésébe.

1868-ban a Buenos Airesben alakult osztrák–magyar egylet elnökévé választották. Mint szabadságolt állományú ezredes, 1869-ben elvállalta a Colégio Militar tisztképző intézet megalapítását és vezetését.

Bíró László József neve sem ismeretlen az argentinok előtt. Ő szerkesztette meg Budapesten az első golyóstollat, szabadalmát töltőtoll néven 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. Nem sokkal utána, 1938. november 23-án Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll címmel jelentett be újabb szabadalmat. A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteket azonban külföldön fejezte be, ugyanis 1938-ban elkezdődtek a zsidókat korlátozó intézkedések, és Bíró ezek elől Párizsba ment, s egy jugoszláv tengeri üdülőhelyen ismerkedett meg az argentin Agustín Pedro Justóval, aki azt javasolta neki, hogy költözzön Argentínába. Bíró csak a külképviseleten – ahová beutazási engedélyért folyamodott – tudta meg, hogy Justo valójában az argentin elnök.

A tangó mint tánc népszerű az egész világon. Az utcán is járják. Fotó: Varga Attila

Miután Argentínába vándorolt, 1940-től önállóan kísérletezett. Az első rendszeres eladásra gyártott golyóstollakat 1945-től Eterpen néven árusították. Az új íróeszköz – Biropen néven – gyorsan elterjedt az egész világon, és feltalálója nevét már annak életében halhatatlanná tette.

Bíró személyéhez egyébként mindezek mellett még olyan találmányok is fűződnek, amelyek nem egy az egyben lettek a világ meghatározó eszközei, de nagy hatással voltak későbbi konstruktőrök munkájára. Tervezett többek között automata sebességváltót, mosógépet, termikus berendezést, palackcímke-nyomtatót, függönytartót, ampullanyitót, nyomdai tükröt, együtemű belső égésű motort.

És kevesen tudják, de a ma is használatos golyós dezodort is ő találta fel, azonban a termék első szériája gyári hibás lett, ezért le kellett állítania a gyártást, és Bíró cége pénzügyi hullámvölgybe került.

A magyar feltaláló Argentínában halt meg, személyét hatalmas tisztelet övezi, s születésnapja, szeptember 29-e 1986 óta a Día del Inventor (a feltalálók napja) a dél-amerikai országban, illetve egyben az argentin feltalálók napja is.
Nehéz megmondani a jelenleg Argentínában élő magyarok számát. A hivatalos statisztika ugyanis nem nemzetiségekként csoportosítja a bevándorlókat, hanem aszerint, hogy melyik országból érkeztek. Például Trianon után nagyon sok magyar vándorolt ki Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Délvidékről, így ők román, csehszlovák megjegyzéssel szerepeltek a kimutatásokban, még akkor is, ha csupán magyarul beszéltek.

Fotókiállítás az ország múltjáról Mar del Platán. Fotó: Varga Attila

A statisztikákban már az sem magyarként jelenik meg, aki magyar szülők gyermekeként Argentínában született. A mai helyzetről elmondható: mintegy 20–30 ezer magyar és magyar származású ember él az országban, igaz, a második és harmadik generációs leszármazottak túlnyomó többsége már nem beszél magyarul. Argentínában szerencsére jelenleg is létezik magyar nyelvű oktatás, cserkészet, egyházi élet, klubélet, könyvtár, kórus, néptánccsoport, amelyek együttes hatása a magyar közösség szempontjából máig meghatározó jelentőségű. E közösségi élet figyelemre méltó jellemzője, hogy javarészt Argentínában született emberek szervezik, vezetik, méghozzá magyarul, noha egyesek már harmadik generációs magyarok. Ám mivel a most született gyermekek sok esetben már az ötödik generációt képviselik, az asszimilációs folyamat egyre inkább felgyorsul.

Magyar sorsközösség

Buenos Airestől 1200–1500 kilométerre Misiones tartomány egyik faluját, Corpust százhúsz éve magyarok hozták létre. Az elsők 1901-ben érkeztek, s azért jöttek el ilyen messzire a fővárostól, mert az állam családonként 100 hektár területet adott a telepeseknek, amelyet az esőerdő ritkításával, irtásával kellett kiszakítaniuk. Az első magyar telepesek egyike – a legprecízebb, ’80-as években kiadott Argentína útikönyv szerzője, Balázs Dénes szerint – Tóth János volt, aki korábban Brazíliában és Patagóniában keresett megélhetést.

Az első szekérkaravánnal érkezett Dosztál János, Kulcsár István és Tóth Sándor is feleségestül és gyerekestül. A felperzselt erdő helyén babot, dohányt, kukoricát és cukornádat termesztettek. Később Tóth János brazíliai tapasztalatai alapján yerba maté teával kísérletezett, amely bevált, és rövidesen elterjedt a környéken. Tóthék sikeres vállalkozásának gyorsan híre ment a nincstelen magyar bevándorlók között, és két évvel később, 1903-ban 8-9 család érkezett Corpusba. Ők már csak 50 hektár erdőt kaptak, a még később érkezettek pedig semmit sem. Ennek ellenére egyre inkább szállingóztak Corpusba a magyarok, s az 1920-as évek végére már 40 magyar család élt itt mintegy 200 fős létszámmal. Templomot építettek, magyar iskolát alapítottak.

Már kiláboltak egy államcsődből is. A fiataloknak van reménye. Fotó: Varga Attila

Az Argentína Chaco tartományában található, 40 ezer lakosú Villa Ángelában a magyarok első csoportját 1924-ben egy argentin társaság, a Chaquena S. A. telepítette le saját földjére gyapottermesztésre. A társaság kiuzsorázta a nincstelen embereket, akik erre felmondták a szerződést, és megpróbáltak saját erőből boldogulni – írja Balázs Dénes útikönyvíró. A magyarok családonként 40–50 hold földet béreltek, s gyapotot vetettek.

Ha az időjárás kedvező volt, jó termésük volt, s bővítették házukat. „A magyar ranchok a legszebbek és legtisztábbak Chacóban – írta egy korabeli újság. – Fehérre meszelt ház, kis virágoskert, fészer, baromfiudvar és gémeskút: ez a magyar porta.”

Az első telepeseket erdélyiek, felvidékiek és báná­tiak követték. Közös összefogással iskolát építettek, magyar tanítót alkalmaztak, de az argentin hatóságok nem engedték sokáig az iskola működtetését, a hivatalos politika ugyanis a kis nemzetiségek mielőbbi asszimilálását szorgalmazta.

Minden a fociról szól

Buenos Aires 12 millió lakosú világváros, benne az Avenida 9 de Julióval, a világ legszélesebb főutcájával, a genovaiak által létrehozott La Boca negyeddel, amely pezseg a tangótól, San Telmóval, amely régiségpiacaival és ócskásaival kápráztat el, Recoleta vílághírű temetőjével, ahol Evita sírja található.

A Madonna főszereplésével készült filmet részben Budapesten forgatták a két város, Buenos Aires és Budapest hasonlósága miatt. Látványos még a Retiro felhőkarcoló-negyede, a Florida vásárlóutca luxusboltjai, s a Tortoni kávéház, amely többek között a tangó atyjának, Carlos Gardelnek és az író Jorge Luis Borgesnek volt a törzshelye. Argentínában, ahol a szuvenírboltok kínálatában kizárólag a tangóval és a labdarúgással kapcsolatos emléktárgyakat lehet kapni ezernyi kivitelben, s az utóbbit kizárólag a maradonás és messis hamutartók, törölközők, szobrocskák jelentik.

Szuvenírárus a kétezres években. Akkor még csak Maradona jelentette a nemzeti jelképet. Fotó: Varga Attila

Argentína 1978-ban, 1986-ban, s most, 2022-ben nyert világbajnokságot. Ezenfelül minden a fociról, a Copa Américáról, a hazai labdarúgásról, a klubfociról szól. A szegény származású Maradonáról és a szegény származású Messiről leginkább.
Diego Armando Maradona kétségtelenül a labdarúgás történetének egyik legkiemelkedőbb alakja és legszórakoztatóbb figurája. Botrányos magánélete miatt megosztó személyiség, ugyanakkor a pályán mutatott zseniális megmozdulásaival, cseleivel és góljaival szurkolók millióinak szerzett örömöt világszerte, és az „isteni Diegót” máig hősként ünneplik.

Az argentin zseni 1960. október 30-án született, kultusza pedig halála után is töretlen. Az 1986-os világbajnokságon Maradona végleg beírta magát a futballtörténelembe: csapatkapitányként első számú vezére volt az argentin gárdának, az angolok elleni negyeddöntőben különösen elemében volt. Az 51. percben kézzel juttatta a kapuba a labdát, a játékvezető azonban a rossz szögben álló partjelző intésére gólt ítélt. Ő maga, amikor a mérkőzés után a találatról faggatták, ennyit mondott: „Egy kicsit Maradona feje, egy kicsit Isten keze szerezte.”

Négy perccel később saját térfelén egy mozdulattal három védőt csapott be, majd végigszáguldott a félpályán, közben bohócot csinált a fél angol csapatból, az ellenfelek hiába üldözték, végül a kapust is kicselezve passzolt a hálóba. Egy 2002-es online szavazáson a szurkolók ezt a találatot választották meg az évszázad góljának.

Maradona életének utolsó két évtizedét folyamatos egészségügyi problémák nehezítették: bár kábítószerrel saját bevallása szerint 2005 után nem élt, az alkohollal később is meggyűlt a baja, és sokáig túlsúllyal is küzdött. Pályája csúcsán vitathatatlanul a világ legjobb játékosa volt, páratlan cselezőkészsége és gólérzékenysége révén bármely csapat védelmének komoly gondokat okozott, és ha egyszer megindult, szinte lehetetlen volt szabályosan szerelni. A szabadrúgásaival remekelt, és a játék szervezéséből is gyakorta kivette a részét, kiváló ütemű passzokkal hozva helyzetbe társait.

Argentína harmadjára szerezte meg labdarúgásban a világbajnoki trófeát. Fotó: MTI, EPA, Friedemann Vogel

Lionel Messi 1987. június 24-én született az argentínai Rosarióban. Apai ágon ősei az olaszországi Anconából származnak, ahonnan egyik felmenője, Angelo Messi 1883-ban emigrált Argentínába. Egy gyári munkás apa és egy takarítónő anya harmadik fiaként, ötévesen kezdett el futballozni a Grandoli nevű helyi csapatban, ahol mellékállásban apja volt az edző. Nem részletezném sportsikereit. Teljes nevén ­Lionel Andrés Messi Cuccittini generációjának a legkiemelkedőbb játékosa lett, aki 22 éves korára már az Aranylabda és a FIFA Év Játékosa díjazottja, sőt 2009 és 2019 között már hatszor is megkapta az Aranylabdát.

Játékstílusa és képességei alapján sokszor hasonlítják Diego Maradonához, a legendás argentin játékoshoz, aki maga is utódjának tekintette. A Facebookon hivatalos oldalát 90 millióan, instagramos felületét 153 millióan követik.
Messi ízig-vérig argentin. Leo nem tagadja, hogy édesszájú: legnagyobb élvezettel a Latin-Amerikában kedvelt, az argentinok nemzeti édességét, a dulce de lechét – egyfajta tejes karamellát – fogyasztja. Amúgy leginkább édesanyja főztjét kedveli, de elmondása szerint édesapja is remekül helytáll a konyhában.

Nyilatkozata szerint kedvenc könyve az argentin író, José Hernández elbeszélő költeménye, az El gaucho Martín Fierro. Szintén a nemzeti irodalom része, a mű a dél-amerikai lovas marhapásztorok, a gauchók életét mutatja be, és a nemzeti függetlenség egyik mérföldkövét jelenti a latin-amerikai országban.

Tény, hogy a világbajnokság megnyerésével Messi fogja uralni Argentínában a közéletet. Minden magyar leszármazott köreiben is.

Hozzászólások

Friss cikkek

Piroska és a juhászok
Konténerek vízen és szárazföldön
Mivel horgássz hideg vízben? – Ellenállhatatlan hideg vízi aromák
A Szabad Föld az AGROmashEXPO vendége volt
Megjelent a Szabad Föld legújabb lapszáma
2023.01.27.
Használjuk a hideget
Ne várjon, amíg késő lesz!
Szerdától látogatható 41. AgromashExpo és AgrárgépShow
Meghallgat, társalog, inspirál és elkísér
Eltávozott az isteni Lollo
Az elfelezett alma
Protokoll síron innen és túl
Júniusig lehet pályázni
2023.01.20.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.