Egy ágyban az oroszlánnal

Melyik a kedvenc állata? E sablonos kérdésre meglepő történettel felel Barcai Henrietta, a gyöngyösi magánállatkert vezetője. Nem kérdés, hogy a hímoroszlán, Zimba maradt a szíve csücske, őt ugyanis három hónapos korától maga nevelte. Egy ágyban aludtak, ez azért volt praktikus, mivel a kis oroszlánt éjszaka is etetni kellett cumisüvegből. Zimba a végén akár két liter kecsketejet megivott egy nap, féléves korától pedig húst kapott mellette.

– Amikor már csaknem egyéves volt Zimba, úgy gondoltam, ideje saját falkát alapítania. Az oroszlán nem érzi az erejét, s bár nem akart bántani, én mégis kék-zöld voltam. Ma már nem mennék be hozzá a kifutójába, hiszen egy többmázsás ragadozóról van szó, de ha a közelében járok, mindig odadörgölőzik a rácshoz – mondja Henrietta. Gyöngyösön 2004-ben előbb állatbemutatót nyitottak, az első lakóik hazai vadak – többek közt a ma már matuzsálemnek számító vaddisznók – és háziállatok voltak. Úgy gondolták azonban, itt a Mátra lábánál elkél egy izgalmasabb látványosság, és 2008-ra meg is kapták az állatkertté nyilvánítást. Az első veszélyes fajuk mindjárt egy oroszlán volt, s azóta 25 kölyök született itt. A fölös szaporulat a nemzetközi listára került, s úgy csereberélték állataikat például kanadai hiúzra, páviánra, illetve fogságban nehezebben szaporodó tigrisre. A játékos oroszlánkölyköket kezdetben megsimogathatták a látogatók, de három éve egy rendelet ezt megtiltotta.

A magánállatkertekre épp olyan szigorú előírások vonatkoznak, mint a többire, működésüket egy FM (Földművelésügyi Minisztérium) rendelet szabályozza. Ezernyi dolognak kell megfelelni – a kifutónak kellően tágasnak kell lennie, biztosítani kell búvóhelyet, mászási lehetőséget, a rácson belül pedig villanypásztorra is szükség van. Az állatkonyha, a takarmányozásig szintén szabott rend szerint működik: a nagymacskák például naponta egyszer kapnak enni, s olyankor 20-30 kg húst bekebeleznek. Kőbe vésett szabály többek közt, hogy azt az élelmiszert, amit az állatok számára adományoznak a cégek, üzletláncok, csakis e célra használhatják fel. A gondozók kötelessége figyelni, hogy melyik állat milyen állapotban van, észrevesznek akár egy hasmenést is, ha pedig valamelyik lakó elpusztul, az állatorvosi boncolás után a tetemet a megsemmisítőbe szállítják. Ki kell alakítani elkülönítőt is, a kecskék, birkák, lámakancák például ott ellenek. Évente kötelező az állatorvosi vizsgálat, de vannak érdekes beavatkozások: bármilyen kezes Csíkos, a zebra, csak altatás közben lehet körmölni, így a zebrabódítás visszatérő feladat. Az oroszlánoknak puskából kilőtt fecskendővel adják a védőoltásokat. A vidrákat pedig a fővárosi állatkertbe viszik orvoshoz.

Melyik állat a látogatók kedvence? Kiderült, a tapsifülesek – legyenek lógófülűek, oroszlánfejűek vagy törpék – nagy népszerűségnek örvendenek. Az állatkert tulajdonosa ennek ellenére azt mondja, minden megunt nyulat ők sem tudnak befogadni. Ezért arra kéri a felnőtteket, ne ajándékozzanak húsvétra élő nyuszit, főleg akkor nem, ha emeletes házban élnek, a fölöslegessé vált jószág ugyanis sanyarú sorsra jut. A gyerekek szeretnek itt szorgoskodni, ezért napközis táborokat is szerveznek, s a résztvevők kecskét fejhetnek, figyelhetik az állatok életmódját, zöldséget és szemestakarmányt szórhatnak nekik. A látogatók kedvelik a majomféléket is, idén ezért új fajokat, így rhesus makákót és mókusmajmot szeretnének beszerezni.

– Rúgott meg kenguru és emu, harapott meg nyest, köpött le láma, de ez a munkámhoz tartozik. Ha varrónő lennék, a tű szúrna meg – magyarázza Erdősné Betti, aki vadgazdálkodási agrármérnök, és öt éve dolgozik itt gondozóként. Az erőt sugárzó tigriseket kicsi koruktól ismeri, s azok olyan bizalmas hanggal üdvözlik, mintha a családtagjuk lenne. A láma zöld köpete különösen büdös, ugyanis már emésztett táplálékot tartalmaz, ennek ellenére Betti nem tud haragudni semmilyen állatra. Mindegyikhez kötődik, fáj a szíve, ha a sors úgy hozza, hogy elkerülnek máshová. A gondozó meséli: nagycsaládban élnek otthon, Gyöngyösorosziban – kutyák, macskák, hüllők, díszmadarak veszik körül őket. Bár Szását, a hárommázsás, ivartalanított szibériai tigrist mégsem vihette haza, de egy eladósorba került lámát azért sikerült.

– Beállítottam egy birkával, ami bekerült az állatkertbe, de nem sikerült neki helyet találni. Kérdezte a férjem, miért nem a kis lámát hoztam. Ezen ne múljon, feleltem, s amint lehetett, jött velem az is – meséli Betti.

A páviánok kifutójánál nézelődünk közben. Lujza, a fiatal pávián, aki állítólag pont olyan szeles és dacos, mint egy kamaszlány, épp engedelmesen kurkássza Makit, a koros hímet. Bettitől megtudom, hogy a megfontolt, bölcs ábrázattal üldögélő Maki korábban cirkuszban dolgozott, ott a farkát levágták, szemfogait kihúzták, s igen rossz sora lehetett, mert amikor idekerült, a depresszió jeleit mutatta. Levert volt, sokat aludt, de mára rendbe jött a kedélye. Még jó, hogy nem minden cirkuszi állat érkezik traumákkal. Betti szerint a tevével óvatosan kell bánni, mert tapos és harap. Sába, a kétpúpú tevekanca azonban szelíd és könnyen kezelhető, holott korábban ő is megjárta a porondot. A páviánokat amúgy fánkkal, lekváros táskával lehet lekenyerezni, sőt– Maki nyáron a pálcikás jégkrémet is ügyesen elnyalogatja, igaz, látogatóként nem kínálhatom ilyesmivel, ez is szabály.

– Gyere, adok neked csótányt! – így invitálja a selyemmajmot a gondozó, és a dél-amerikai őserdőkben őshonos állatka fürgén jön is a finom falatért, majd jóízűen elropogtatja. Hiába, relatív, hogy kinek mi a fogára való csemege…

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI