Emlékek a túlvilágról

Harminc éve ismert a halálközeli élmények fogalma, amelyet egy amerikai pszichiáter vezetett be. Ezeket sokan a klinikai halál állapotában tapasztalják meg, de hasonló élményekről számolnak azok is, akiket újraélesztéssel „hoztak vissza” az életbe. A beszámolók többsége arról szól, hogy látomásban végighaladnak egy sötét alagúton, amelynek a végén a „fénylény”, egy szikrázóan fénylő valaki vár rájuk. Gyakori élmény, hogy leperegnek előttük az életük eseményei, de sokan számolnak be arról is, hogy ebben az állapotban találkoznak elhunyt szeretteikkel. Mindeközben földöntúli békesség uralkodik el rajtuk, elmúlik minden rossz érzésük és messze száll a halálfélelmük is.

A klinikai halál állapotába kerülőknek csak mintegy tíz százaléka él át halálközeli élményt, és még kevesebb azok száma, akik megtapasztalják a testen kívüliség állapotát is. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy a szívük leállása után a klinikai halál állapotában leledzők fölülről szemlélik saját magukat és a körülöttük zajló eseményeket. Látják például a családtagjaikat, a mentősök érkezését vagy olyan eseményeket, amelyek a szomszéd szobában történnek.

Máig tartó vita az ilyen élmények értelmezése, magyarázata. Vannak, akik egész egyszerűen a mennyország létezésének bizonyítékát látják ebben, mások csupán a haldokló agy játékának tartják a látomást.

Karl S. Kruszelnicki ausztrál kutató most megjelent tanulmánya szerint a halálnak valójában nincs köze a halálközeli élményhez, már csak azért sem, mert nem mindig kapcsolódik hozzá. A kutató jellemző példát hoz, a vadászpilóták alkalmassági vizsgálatát. Ennek során, amikor a nehézségi erő testre nehezedő nyomásának vizsgálata alkalmával a pilótajelöltet egy centrifugába ültetik, előfordul, hogy a rá ható nyomás következtében az agyból a lábak irányába préselődik a vér, és az újonc eszméletét veszti. A szíve nem áll meg, csak a tudata kapcsol ki, miközben – az esetek 20 százalékában – halálközeli élményt él át.

Az ausztrál kutató maga is az agy bizarr játékának tartja a látomásokat, amelyeket a rendkívüli testi állapot idéz elő. Állítását az egyik svájci neurobiológiai intézet kísérletével is alátámasztja, amelynek során önként jelentkezők bizonyos agyi területeit gyenge elektromos árammal ingerelték. A résztvevők ennek nyomán egy olyan árnyalak feltűnéséről számoltak be, aki mögöttük leselkedik.  Közülük többen átélték a testen kívüliség érzetét is.

A kutató szerint, ha egyszer sikerült behatóan megismernünk agyunk működésének minden részletét, tisztába jöhetünk a halálközeli élmény pontos kiváltó okaival is. Ezzel kapcsolatban ma csak annyi állítható bizonyosan, hogy az ilyen látomások átéléséhez nem kell feltétlenül haldokolnunk, hiszen mesterséges úton is előidézhetők.