Fotók tükrében a világunk

A WPP nemzetközi zsűrije ezúttal 78 801 fotóból válogatta ki a díjazottakat, 129 országból 4738 fotográfus pályázott a nyolc kategóriában. Immár hagyományosan a legjobbakat a világ mintegy 120 városában, köztük Budapesten is bemutatják: a tárlat 143 képe október 23-ig tekinthető meg a Nemzeti Múzeumban.

Egyvalami biztosan nem változik évről évre: legyen szó bármelyik kategóriáról, a tragédia mindenütt tetten érhető a világban. Ugyanakkor ezek a fényképek emlékeztetnek minket arra a felelősségre, amellyel tartozunk a szegények, a rossz helyzetben élők, a szerencsétlenséget elszenvedők, az üldözöttek iránt.

A nyertes pályaművek egyik kiemelt témája a Közép-Amerikából az Egyesült Államokhoz tartó migránskaraván – mind az év sajtófotója (John Moore: Síró kislány a határon), mind a képriport kategória fődíjasa (Pieter Ten Hoopen: A migránskaraván) ezt örökítette meg.

A síró, kétéves hondurasi Yaneláról a texasi McAllenben készült a kép, amely édesanyját, Sandra Sanchezt és az őt átvizsgáló határőrt csak deréktól lefelé ábrázolja. Yaneláék egy hónapig utaztak át Közép-Amerikán és Mexikón, mielőtt elérték az Egyesült Államokat, hogy ott menedékjogot kérjenek.

Pieter Ten Hoopen fotó-sorozata pedig végigkíséri a menekültek útját: tavaly októberben és novemberben Nicaraguából, El Salvadorból és Guatemalából bevándorlók ezrei csatlakoztak az USA határához vezető, a közösségi médián keresztül szerveződött karavánhoz. Az emberek mindennap hajnali 4 órakor indultak, 30 kilométert gyalogoltak 30 fok feletti hőségben.

Donald Trump amerikai elnök elítélte a karavánt, ismételten felhívva a figyelmet a szigorú bevándorlási politikára és a határfal megépítésére.

Megszoktuk, hogy az ismert magyar fotográfus, Máté Bence fényképein a természet szépségeit igyekszik megörökíteni, általában nem a dráma érdekli – ezért is különleges tőle a Túlélési ösztön című kép, amely 2018 áprilisában az erdélyi Kovásznán készült.

Az egyedi természet kategória díjnyertes fotója arra mutat rá, hogy tavasszal a világ számos országában levágják a még élő, párzásra összegyűlő békák lábát, hogy azt étkezési céllal eladják.

Ez évente mintegy 40 millió dolláros forgalmat jelent, a Kárpátok lakosságának egy kis része is ebből él.

Noha a korábbi évekhez hasonlóan gyakoriak a harci övezetekhez és a legszörnyűbb terrortámadásokhoz kapcsolódó felvételek (például a jemeni polgárháború következményei és a kabuli robbantások), ezúttal nagyobb teret kaptak a fájó mindennapok, többek között a rákkal való szembenézés, a drogfogyasztás veszélyei és a Csád-medencében kialakult humanitárius válsághelyzet.

Már nem megy ritkaságszámba a WPP-n a nőket érintő kérdések feldolgozása, legyen szó arról, hogy a világon Nigériában az egyik legmagasabb az ikerszülések száma, amelyhez a közösségek különféleképpen viszonyulnak (míg valahol tisztelettel fordulnak felé, addig másutt boszorkányságnak minősítik), vagy a quinceaneráról: a tizenötödik születésnap a latin-amerikai lányoknál a felnőtté válás hagyományos ünnepe, melynek során az ünnepelt királykisasszony-jelmezt ölt.

A családok erre a rítusra rengeteget költenek, gyakran pazar mulatságot rendeznek. A havannai Pura például egy 1950-es évekbeli rózsaszínű kabrióban közelít – ami megmosolyogni való lenne, ha nem tudnánk, hogy egy korábbi agydaganat-diagnózis szerint legfeljebb 13 évet élhetett volna…