Függő játszma

Percről percre változik, és egyre kaotikusabb a helyzet Katalóniában. A katalán parlament múlt pénteken kikiáltotta a Független Katalán Köztársaságot, mire a spanyol kormány – élve az alkotmány 155. cikkelyével, amely lehetőséget ad az autonóm tartományában az önállóság felfüggesztésére – fenyegetését betartva feloszlatta a katalán kormányt, s december 21-re tervez helyi választást.

– Eddig Katalónia számított a legfüggetlenebb tartománynak, saját parlamenttel, elnökkel, köztelevíziós szolgáltatóval és a maga több mint tízezer fős rendőrségével, a Mossos d’Esquadrával. Mindezt a múlt hétvégén Barcelona elvesztette – avat a részletekbe dr. Feledy Botond külpolitikai szakértő. – Kedvező jel viszont, hogy a rendőrfőnök a saját leváltását ellenállás nélkül elfogadta, s Mariano Rajoy miniszterelnök a helyettesét küldte átvenni az irányítást. Eközben a spanyol állami főügyész lázadás, zendülés, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények miatt büntetőeljárás megindítását kezdeményezte a volt katalán kormány, valamint a katalán parlament elnökségének tagjai ellen. Ezek után a katalán vezető hétfő délután elmenekült Spanyolországból. Carles Puigdemont Brüsszelbe ment, miután a belga kormány politikai menedékjogot ajánlott fel neki. A spanyol média tudósításai szerint a vezetőt a katalán parlament tagjai közül is többen elkísérték, a közalkalmazottak hétfőn már nem kezdhették meg a munkát a bezárt hivatalokban.

– Az október elején megtartott népszavazás kiválást támogató eredménye fals, mivel azt teljes mértékben bojkottálta a nem egyoldalúan kikiáltandó függetlenséget támogató katalán közösség. Épp azok a katalánok nem mentek el szavazni, akik mást gondolnak a függetlenségi mozgalomról, mint a Puidgemont vezette egyoldalú függetlenség pártiak, akik ez idáig hatalmon voltak a barcelonai parlamentben. Katalóniában a választók három nagy táborba sorakoznak fel, Puidgemontékon kívül van egy másik, jelentős tömegeket megmozgató függetlenségpárti tábor is, ám ők nem radikális – egyoldalú – módon, hanem Madrid bevonásával, kétoldalú egyeztetésekkel biztosítanák a tartomány függetlenségig vezető útját. E mérsékelt egységpártiak és a sima autonómiával elégedettek foghatnak most össze, ők mentek tüntetni a múlt hétvégén.

Különböző becslések szerint 300 000 és egymillió közötti tömeg vonult az utcákra a spanyol párti tüntetésen. Feltehetően ezeknek az erőknek az összefogásából születik majd meg az új kormány – állítja dr. Feledy Botond.

A most megbukott kormány forgatókönyvéből sok minden hiányzott, így például egyetlen olyan országot sem győztek meg a transzatlanti közösségben, amely elismerte volna Katalónia függetlenségét. Sőt, kifejezetten rendelkeznek néhány ellenzővel, mint Románia. Ezenkívül Barcelonának körülbelül ötvenmilliárd eurós tartozása van Madrid felé, hiába számít gazdag területnek, így egyáltalán nem csak területi ügyekről kellene tárgyalni egy rendezett válás esetén, minthogy felállítsanak-e határellenőrzést a spanyol–katalán határon: számos nehéz anyagi kérdést is tisztázni kéne, nem szólva az euróhasználatról, adózási ügyekről, köztulajdonról.

A legrosszabb, ami megtörténhet, ha a katalánok radikális csoportja érdemi polgári engedetlenségszerű ellenállást tanúsítana a decemberi választásokig. Amennyiben a népességet utcára tudnák hívni, és a spanyolok erre erőszakkal, tömeges letartóztatásokkal, munkahelyek bezárásával reagálnának, az nagyon messzire vinné az eseményeket. Ez egyelőre nem látszik. Egész Spanyolország emlékezetében még mindig élénken él az a négy-öt évtized, amely alatt a baszkok a Madriddal való szembenállásra buzdítottak, az ETA terrorszervezet fegyvereseinek hathatós közreműködésével. Az, hogy a katalánok most csupán demokratikus ellenállásra szólítanak fel, ebben a kontextusban dr. Feledy  Botond szerint mindenképpen jó jel.

A szakadár kormány megbukhat, és egy moderáltabb erő kerülhet decemberben hatalomra, ha képesek a békepárti tömegeket a szavazóurnához vonzani. Ehhez azonban a spanyol oldalról is szükséges majd a visszafogottabb megközelítés.