Hasznot hajt a főzés

Nyírbogdány tipikus nyírségi község. Határa jórészt sovány homok, amit nemhogy a búza, de még az igénytelenebb árpa se nagyon szeret, viszont első osztályú gyümölcsöt nevel. A szabolcsi alma és meggy nem véletlenül országosan ismert – az ízével egyik tájegység gyümölcse sem veheti fel a versenyt. Nyírbogdány határában is kiváló alma, meggy, szilva terem, mégis roppant nehéz megszabadulni tőlük. Időről időre komoly értékesítési gondokkal küzdenek, s hiába tiltakoznak, demonstrálnak a gazdák megyeszerte, szinte mindig ők húzzák a rövidebbet. Nagyon sokan bele is fáradtak – egyre többen hagynak fel a kertek gondozásával, húzgálják ki a fákat.

A barátjával és egykori kollegájával, Mezősi Gáborral közösen gazdálkodó Kerék Tibor is ott volt a legtöbb tiltakozó megmozduláson, de be kellett látniuk, kifizetődőbb, ha egy másik menekülési útvonalat keresnek. Jobb, ha „saját bőrében” adják el a termést – vagyis, ha feldolgozzák.

Igen ám, de a konzervgyárak többsége is csődbe jutott. A hazai boltokat elöntötték a bizonytalan eredetű, de – talán épp ezért – olcsó külföldi termékek. Az egyik legbiztosabb, az orosz piac pedig évek óta labilis, raktárra meg végképp butaság lenne konzervet termelni.

Mi legyen hát a jó minőségű, de eladhatatlan gyümölccsel? Főzzünk belőle pálinkát! A két szabolcsi agrárszakember vagy harminc éve még a helyi állami gazdaságban barátkozott össze, s a barátság a privatizáció után is folytatódott, ma is együtt gazdálkodnak. A nagyjából százhektáros birtok ötven hektár almásból és huszonkét hektár meggyesből áll, a többi erdő. A meggy és az erdő jó része már saját telepítés, az almás viszont öreg, de így is rengeteg a gyümölcs, melynek egy részét mostantól ők maguk dolgozzák fel – pár hónapja belevágtak a pálinkafőzésbe.

– Ma még csak bérfőzésre vállalkozunk, de hamarosan a saját gyümölcseinkből is készítünk párlatot – fogad bennünket a tetszetős épület gangján Kerék Tibor, aki nem volt rest 58 évesen beiratkozni a Corvinus egyetem négy féléves pálinkafőző kurzusára, hogy a már meglévő diplomája mellé megszerezze a pálinkamester szakmérnöki oklevelet is, melynek segítségével továbblendítheti a gazdaságot.

A hatalmas meggyes és akácos közepén álló főzde állami támogatást is kapott, de a költségek nagyobbik részét a két családnak kellett összeadni.

Súlyos milliókról van szó, amiből még szinte semmi nem jött vissza, de Kerék Tibor bizakodó.

Mint mondja, a jó pálinka Szabolcsban is kezdi visszanyerni a becsületét, a „jó lesz a cefrébe a hulló alma is” szemlélet a múlté. De azért sok még a tennivaló.

– A pálinka olyan, mint a futball: mindkettőhöz mindenki ért – mondja vendéglátónk. – Legalábbis a férfinép.

Való igaz, a hörpöléséhez nem kell különösebb tudomány, az elkészítéséhez annál több. Alapigazság: jó pálinkát csak jó cefréből lehet készíteni.

Kerék Tibor szerint – aki időközben elismert művelője lett a szakmájának, tavaly például már részt vett a 2015-ös év pálinkájának kiválasztásában is – az a gyümölcs, amit nem igazán ennénk meg, a cefrébe se jó. Alapvető a termés gondos mosása, mert rajta különféle növényvédő szerek, mikroorganizmusok lehetnek, melyek a cefre romlását eredményezhetik. Az alaposan kimosott edényben tárolt lédús alapanyagot lehetőleg tizenöt-húsz fokon kell tartani, mert különben az élesztősejtek károsodnak. Ha pedig eljön a főzés ideje, többek között az elő- és utópárlatra szükséges igazán odafigyelni. De ez már természetesen a főzőmester dolga, bár Kerék Tiborék itt is újítást terveznek. Pálinkaoskolát akarnak nyitni, ahol a környékbelieknek megtanítanák a helyes cefrézést, alapanyag-kezelést. Aztán lehet koccintani.