Hatodszorra sikerült

Legalább három-négy filmben követtem nyomon az elmúlt tizenöt évben, hogyan ugrál háztetőről háztetőre, bánik el a rosszfiúkkal, menti meg a szép lányokat egy pókjelmezbe bújt tini. És hamar ráuntam, az utolsó kettőt már meg sem néztem, nem érdekelt, hogyan hal meg a Pókember nagybátyja, miként lesz egy gimnazista fiúból pókharapás miatt szuperképességű hős. De most, amikor másfél évtized után hatodszorra is a Pókemberrel csábítanak a mozik, amikor minden évre jut egy-két képregény-adaptáció, s nehéz újat mutatni, mégsem bántam meg a rászánt időt.

Ország-világHardi Judit2017. 08. 29. kedd2017. 08. 29.
Hatodszorra sikerült


Pókember az eddigi legszimpatikusabb szuperhős: csetlő, botló, tapasztalatlan gimnazista. Szokásos tinédzser problémákkal, szerelemmel, barátsággal, kiközösítéssel, tanulmányi versennyel.

Nos, szuperhős mozi helyett vagány tinifilmet kapunk, amely egy percig sem veszi túl komolyan magát.

A címszereplő Peter Parkert alakító Tom Holland egyelőre még nem túl ismert, de a 21 éves színészre komoly karrier várhat, szinte eggyé válik a bénázó, mindenkinek megfelelni akaró, kedves Pókemberrel.

Normális szuperhős mellé pedig normális ellenség dukál: a Michael Keaton (akinek volt Batmanként egyáltalán nem ismeretlen a képregényfilmek világa) alakította Adrian Toomes végre olyan főgonosz, aki nem akarja elpusztítani a világot, aki nem kíván a világmindenség ura lenni. Csak valaki, aki bár kétes ügyletekkel – illegális fegyverek árusítása –, igazából a családját akarja eltartani. Keaton pedig tökéletesen hozza a szerepet, szinte már-már szurkolunk, hogy ne bukjon el a film végén. S hogy a Bosszúállók sorozat rajongói se maradjanak csemege nélkül, kapunk egy kis Vasembert is, aki amolyan apaszerepben egyengeti az ifjú Pókember útjait.

Világmegváltó tanulságra ne számítsunk, de könnyed nyári popcornmozinak tökéletes választás a Pókember – Hazatérés a forró nyári napokon.