Géza kinyitotta a busz ajtaját, leugrott a lépcsőn, átszaladt az úttesten, feltépte a kertkaput, odarohant a szárítókötél alatt fekvő nőhöz, és letérdelt, hogy megnézze, van-e még benne élet. Nem volt.

Hegy(i)menet – Vészvillogó

Tárcsázta a száztizenkettőt. A valóságban persze nem tárcsázta, hanem megérintette a telefonján a megfelelő számjegyeket, de valahogy így rögzült benne a kifejezés. Hogy ő most tárcsáz. Az embernek vészhelyzetben néha elég nagy hülyeségek jutnak eszébe.

A rendőrök és a mentő megérkezéséig nem mozdult. Elég krimit látott a tévében, nem akarta összemaszatolni a helyszínt. Éppen a végállomással beszélt arról, hogy alighanem ez az ő járata most kimarad, amikor meghallotta a szirénákat. Miután felvették az adatait, és ő válaszolt a felmerülő kérdésekre, Géza visszaballagott az út túlsó oldalára, leült az árokpartra és rágyújtott egy cigarettára. A busz vészvillogója ábrákat rajzolt az arcára.

Este a kocsma teraszán (Géza valami miatt terasznak nevezte a kocsma előtti murvás placcot, ami elnyúlt egészen a boltig, és ahol a diófa alatt néhány asztal és szék szolgálta a vendégek kényelmét) gondterhelten időzött a söre mellett. Nem igazán volt kedve beszélgetni, és ez látszott is rajta.

Épphogy összeütötte az öklét az érkezőkével (a járvány miatt a kocsmai üdvözlések menete is megváltozott, a hely csúcsidőben olyan hangulatot árasztott, mintha a Fekete Párducok tartották volna ott éves közgyűlésüket), és máris belemélyedt a megyei napilapba, mintegy olvasást mímelve. Az újságban megjelent egy cikk az egyik kollégájáról, aki leugrott a járatáról, amikor meglátta, hogy a járdán valaki rángat egy idős hölgyet, aki kétségbeesetten szorította magához a retiküljét és segítségért kiáltozott.

Géza ismerte a srácot, tudta, hogy megjárta Afganisztánt is, így aztán el tudta képzelni, mi történt a továbbiakban. De ha nem tudta volna elképzelni, akkor elolvashatta volna az újságban is, ha nem lép oda az asztalához egy másik buszsofőr, Béla. Itt azt írják, cimbora, mondta Gézának, és már le is huppant az egyik székre, hogy megfutamította azt a szarházit. A valóságban az történt, hogy seggbe rúgta. Érted, nem behúzott neki egyet vagy ilyenek, hanem lendületből, belsővel, durr. Mindenki szakadt a röhögéstől, még a néni is elmosolyodott, miközben várták a mentőt. Azt hiszem, így mindenki jobban járt, állapította meg Géza és húzott egyet a söréből, amennyiben bármilyen más technikát választ, még ő járhatott volna a rendőrségre.

Pont így, értett egyet Béla, de vannak itt cifrább dolgok is. Hallom, te találtad meg azt a nőt, akit lelőttek a kertjében. Azt hiszem, tudom, mi történt.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.