Hobbi a lelki békéért

Nem kell ahhoz Botticellinek lenni, hogy képet fessünk, s nem csak az írhat regényt, aki felér Tolsztoj tehetségéhez. Manapság rengetegen engedik szabadon a fantáziájukat, hogy a szabadidejükben alkossanak valami számukra értékeset. A munkába belefásult irodista lepingálja a konyhabútort, a mérnök táncol, a könyvelő bonbont készít, a lánglelkű ifjú verseket ír, a megfáradt orvos az erdei ösvényt bújja és minden bokrot lefotóz. Kutatások szerint az emberek kétharmada úgy érzi, nincs egy szabad perce sem, ezért a legtöbbjük lemond a hobbijáról. A pszichológusok mégis azt javasolják, szakítsunk időt olyan időtöltésre, ami – Csíkszentmihályi Mihály kifejezésével élve – megajándékoz a flow érzésével, azaz megfeledkezünk térről és időről, ha belemélyedünk. A kreatív hobbi mozgósítja az alkotóerőt, ami az élet egyéb területein is érezteti hatását – a karrierépítést is elősegíti. Ezek az elfoglaltságok többet jelentenek puszta unaloműzésnél: csökkentik a stresszt, a szorongást, elűzik a depressziót – ezért használják a pszichiátriában sikerrel a művészetterápiát. A naplóírás például csökkenti a feszültséget, s ha papírra vetjük, máris távlatban látjuk a problémáinkat.

A diákok számára azért fontos a hobbi – legyen az sport vagy kreatív elfoglaltság –, mert vele azok is sikerélményt szerezhetnek, akik az iskolában gyengén muzsikálnak. Akadnak olyan középiskolások, akik számára az írás jelent kikapcsolódást, sőt titkon remélik, nem az íróasztalfióknak róják soraikat. A minap nekik, a könyvmolyoknak és írópalántáknak tartott előadást Holden Rose, alias Kovács Attila. A  gyerekeknek és kamaszoknak szóló könyvek szerzője hisz a kreativitásban és a humorban. Először arról álmodott, hogy világhírű rocksztár lesz, mégis pályát módosított. Volt biztonsági őr, kőművessegéd, grafikus, tanár, rendszergazda. Most ő az a szakállas fickó, aki többnyire ír, de ha mégsem, akkor zenél vagy weboldalakat készít – árulta el magáról az egri Bródy Sándor Könyvtárban. Milyen tanácsokat adott azoknak, akik írásra adják a fejüket? Elsőként azt, hogy válasszanak olyan művésznevet, ami kiemeli őket a tömegből: így lett ő Kovácsból Holden. Érdemes eltöprengeni azon is, milyen nézőpontból közelítjük meg a történetet – javasolta. Nem mindegy, hogy az ismert mesét Hófehérke vagy a gonosz mostoha, netán a hét törpe szempontjából értékeljük-e – tréfált Holden Rose. Arra is felkészítette a diákokat: aki komolyan gondolja az írói pályát, előbb-utóbb a szigorú szerkesztőkkel is szembesül, velük pedig nem érdemes vitatkozni…

Azt már mi tesszük hozzá: jó esetben előfordulhat, hogy a hobbiból karrier kerekedik. Erre példa az amerikai szerző, Debbie Macomber, akitől romantikus regények garmadáját adták ki. Négygyermekes háziasszonyként pergette napjait, és pusztán kedvtelésből bérelt írógépén pötyögte le első történeteit. Csupán középiskolát végzett, diszlexiás volt, talán ez is közrejátszott abban, hogy a szerkesztők szóra se méltatták első próbálkozásait. Ő azonban kitartóan írt pusztán „szerelemből”. Az első, nagy nehezen kiadott könyveit azonban imádta a romantikus históriákra éhes közönség. Így lett ő családanyából érzelmes regények, szakácskönyvek és kötésmintákat közreadó kötetek sikeres szerzője – és nem mellesleg jól kereső üzletasszony.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK