Indiában őrzik a sorsunk titkait?

A jövőbelátás gyökere a hit, mely szerint múltbeli tetteink következményekkel járnak, így a ránk mért sorsunkat – az adott kultúrától függően – sámánok és jövendőmondók közreműködésével, netán egyedi praktikák segítségével mi magunk is megismerhetjük.

Ország-világBalogh Boglárka2020. 10. 10. szombat2020. 10. 10.
Indiában őrzik a sorsunk titkait?

A hiedelem szerint az egyik különleges kulcs, amely a jelenünk és jövőnk közötti titkos ajtót nyithatja, ősi indiai pálmalevelünk – sorslevelünk – megtalálása. A pálmalevelek szárított ősi iratok, melyeket évszázadokkal ezelőtt készítettek Indiában, de a hindu vallás terjedésének köszönhetően találkozunk velük Balin, Kambodzsában, a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön is. Mivel a pálmalevélszöveg általában 4–600 évig marad épen, a beavatottak időről időre átmásolják a kincseket érő dokumentumokat.

A kutatók szerint az így fennmaradt sorslevelek különlegességét az adja, hogy körülbelül 110 millió ma élő ember életrajzát tartalmazzák. A kiválasztottak sorsa versformában íródott, nyelve ősi tamil.

A rajta található információ fejezetekből áll, az első azonosító fejezet segítségével bizonyosodunk meg arról, hogy a pálmalevél valóban rólunk szól; a másodiktól a tizenkettedikig életünk részletei, tizenháromtól a tizenhetedikig pedig a ránk váró események állnak. A pálmalevelek célja: megismerve a jövőt, úgy alakítsuk az életünket, hogy sikerüljön teljesítenünk a karmánkat, azt az életfeladatot, amiért leszülettünk a Földre.

Az óhindu feljegyzések arról is szólnak, hogy akinek pálmalevéljóslatot írtak a bölcsek, élete egy bizonyos szakaszában sorsszerűen keresni fogja a saját leveleit, és előbb-utóbb megtalálja azokat. Az egyre népszerűbbé váló ezotéria, a mindig is vonzó, egzotikus indiai kultúra elterjedésének hatására mára számos olyan cég alakult a világ minden táján (köztük Magyarországon is), amelyek pálmalevél-felkutatással, felolvasással és fordítással foglalkoznak.

A pálma levelét mint írófelületet Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában már az i. e. V. században is használták. A szöveget késtollal vésték a téglalap alakúra vágott, füsttel kiszárított növénybe, majd festéket vittek a felületére, amit aztán letöröltek, így a tinta a bemetszett barázdákban maradt. Pálmalevelek. Fotó: Balogh Boglárka A lapokra lyukat ütöttek, és madzaggal összekötve megszülettek a kisebb terjedelmű, többnyire helyi népköltészeti alkotásokat és orvosi tanácsokat tartalmazó, az UNESCO szellemi és kulturális örökségének a listáján is szereplő indiai pálmalevélkönyvek. Az egyik legismertebb a dél-indiai Pondicherryben található gyűjtemény, mely 8187 pálmalevélkötegből, 360 régi papírkódexből és 1144 átiratból áll.

Pálmalevelünk felkutatása tehát a bennünk szunnyadó vággyal indul, ezután regisztrálnunk kell az adott pálmalevél-olvasó szervezetnél, aminek során felveszik a születési adatainkat, illetve rögzítik az ujjlenyomatainkat: a pálmalevelek az ujjlenyomatok szerint katalogizáltak. Bár mindannyiunk ujjlenyomata egyedi, az ujjbegyi mintatípusok alapvetően három kategó­riába tartoznak: ív, hurok, örvény. Hogy melyikbe illünk, azt az indiai pálmalevél-olvasó guruk döntik el.

A felolvasás fordító segítségével, videokonferencia keretében zajlik. Az indiai felolvasónál lévő 150-200 levélből a mi feladatunk kiválasztani a rólunk íródottakat. Az azonosítás során a felolvasó különböző adatokat, a saját, illetve a családtagjaink nevét, életünk fontos állomásait, munkánkat, terveinket, betegségeinket tárja elénk.

A felolvasás második szakaszában sorsunk mostani állását halljuk, ennek segítségével visszatekintünk a múltba. Megismerjük elakadásaink okát, az összefüggéseket és a miérteket is.

A felolvasás harmadik szakasza a jövőnket festi le. Jellemzően a következő 10-15 év a legrészletesebb, de akik a haláluk időpontjára vagy körülményeire is kíváncsiak, szintén útmutatást kapnak. A felolvasást követően ún. púdzsákat, rituálékat kell végeznünk, melyek személyre szabott feladatok, imák, mantrák, gyakran szolgálat és adomány. Akik megfogadják a tanácsokat és karmikus energiáik kitisztításán dolgoznak, elindulnak a siker és a boldogság útján.

Bár a sorslevelek valódiságáról a mai napig vita folyik, a szkeptikusok egyetértenek abban, hogy a pálmalevelek néven közismertté vált gyűjtemény tulajdonképpen az ötezer éves Védikus Írások egy része, az ún. Bhrigu Samhita, amely a világ egyik legősibb asztrológiai könyve. A legenda szerint Bhrigu, az emberiség ősatyja áldást kapott Brahmától, a félistenek vezetőjétől, s képessé vált az emberek karmájának megismerésére, amit a szanszkrit nyelvű verseket, imákat, mantrákat tartalmazó Bhrigu Samhitában jegyzett le.

Eszerint az eredeti pálmalevelek valóban néhány ezer kiválasztottról szólnak, ám ami ma a tömeges, interneten felolvasott sorsleveleket jelenti, az nem más, mint szemfényvesztés.

A megadott adatok alapján a közösségi média segítségével pofonegyszerű utánanézni bárki családfájának, aki pedig egy kicsit is ért a védikus asztrológiához, könnyen feltérképezheti a karmánkat a karakterünk, illetve képességeink alapján. Innen pedig már semmiség a világ másik végén egy indiai közreműködőt felfogadni, aki belekarcolja állítólagos sorsunkat egy pálmalevélbe.

A felvetett érveket figyelembe véve joggal merül fel a kérdés: vajon mit nyerünk a pálmalevelünk által? Akik megkerestették a sajátjaikat, legtöbben azt érzik, hogy ezek az iratok egyértelműen róluk szólnak, tükrözik emberi kapcsolataikat, anyagi helyzetüket, problémáik okát, amire csupán a felolvasás után találtak megoldást. Egyfajta belső bizonyosságot nyertek, méghozzá olyat, amilyet eddig sehonnan, senkitől nem remélhettek.