Isten gyermekei

A HOMOSZEXUALITÁS az emberiséggel egyidős. Az egyes korok és társadalmak tagjai eltérően gondolkoztak erről, és nyilvánultak meg ezzel kapcsolatosan: a jelenség a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig váltott ki reakciókat. A közelmúltban a Vatikánban a püspökök állást foglaltak. A szinódus végén kiadott közleményben ez áll: a homoszexuális embereket nem szabad hátrányosan megkülönböztetni szexualitásuk miatt, hanem hitükben kísérni kell őket. „Isten minden embert szeret, s így tesz az egyház is.”

Ország-világMarkos Mária2018. 11. 21. szerda2018. 11. 21.
Isten gyermekei

Társas viszonyaink soha, egyetlen korban sem korlátozódtak egy férfi és egy nő kapcsolatára, még ha erkölcsi és társadalmi normák, képmutató prüdéria vagy rigorózus jogszabályok formájában időről időre erre a sablonra próbálják is leegyszerűsíteni. A mostani vatikáni közlemény kétségkívül az egyik – ha nem is az egyetlen – mérföldkő, amely a becslések szerint a Föld népességének tíz százalékát kitevő LMBTI (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, Interszexuális) közösség tagjainak életét kedvezően befolyásolja 2018-ban. Csak néhány példa a sok közül: szilveszter éjjel Sydneyben, a Harbour Bridgeen szivárványos tűzijátékkal ünnepelték, hogy idén már Ausztráliában is házasodhatnak azonos neműek. Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága nyáron döntött úgy, hogy a házastárs fogalma az uniós állampolgárok és családtagjaik szabad tartózkodáshoz való joga vonatkozásában érvényes az azonos nemű házastársakra is. Az ügy előzménye, hogy egy azonos nemű, román-amerikai pár a szükséges dokumentumok kibocsátását kérte a román hatóságoktól, hogy az amerikai fél – házastársával együtt – munkát vállalhasson Romániában. A román hatóságok azonban elutasították a tartózkodási jog megadása iránti kérelmet, a többi között azzal az indokkal, hogy az amerikai Romániában nem minősülhet uniós állampolgár házastársának, mivel e tagállam nem ismeri el az azonos nemű személyek között kötött házasságot.

Az LMBTI-jogok sokat fejlődtek az elmúlt években – de csak a világ egyes részein. A homoszexuálisok helyzete napjainkban sem mindenhol egyszerű: a világ 73 országában, főképp a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában még mindig büntetik, közülük nyolc országban kivégzés jár érte (Irán, Szudán, Szaúd-Arábia, Jemen, Szomália és Észak-Nigéria egyes részein a saría törvényekre hivatkozva, valamint az Iszlám Állam által ellenőrzött iraki és szíriai területeken) – olvasható az ILGA jogvédő szervezet éves jelentésében. A saría alapján elméletileg alkalmazható a halálbüntetés Mauritániában, Afganisztánban, Pakisztánban, Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben, ám a valóságban mégsem élnek ezzel a büntetési formával. Máshol viszont épphogy az elfogadás irányába indultak el társadalmak. Ausztrália – 26. országként – tavaly decemberben jelentette be, hogy legalizálja az azonos neműek házasságát. Németországban, Máltán, Bermudán és Finnországban 2017-ben módosították az erre vonatkozó szabályozást, és jövőre már Ausztriában is engedélyezett lesz az azonos neműek házasságkötése. Kelet- és Közép-Európa jogalkotóit egyelőre nem érintette meg a változás szele, ami azzal is összefügghet, hogy e térség lakói széles körben ellenzik a frigy e típusát. A legrosszabb a helyzet Oroszországban és Ukrajnában, ahol a lakosság mindössze öt és kilenc százaléka toleráns az azonos neműek házassága iránt – a Pew Research felmérése szerint.

A másság elfogadásában minden bizonnyal Franciaország jár az élen: a franciáknál több mint kétszáz éve nem üldözi a büntetőjog a melegeket, a francia forradalom után 1791-ben elfogadott büntető törvénykönyv már legalizálta az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokat. Bár néhány ország követte a francia példát (Belgium 1795-ben, Hollandia 1811-ben), a nyugati világ legnagyobb részében csak a XX. század hozta el a melegek büntetőjogi üldözésének megszüntetését.

Magyarországon ötvenhét éve szüntették meg a melegek szexuális kapcsolatainak büntethetőségét, annak ellenére, hogy a férfiak közötti szexuális kapcsolatok jogi megítélésében már 1787-ben fordulat következett be. A II. József által elfogadott első modern magyar polgári büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex megszüntette a halálbüntetést ezen bűncselekmények esetében, és már csak vétségnek tekintette a „természet elleni fajtalanságot”, és egyévi fogházbüntetéssel büntette. Majdnem két évszázadnak kellett eltelnie, hogy 1961-ben végül Magyarországon elismerjék az egyének azon jogát, hogy azonos nemű személlyel létesítsenek szexuális kapcsolatot. 

FOTÓ: NAPOLEON SARONY, KONGRESSZUSI KÖNYTVTÁR, USA, VALERIE MACON, AFP, FABIO FRUSTACI, MTI/EPA

 

Ezek is érdekelhetnek