Kincset érő barátságok

– A feleségem rossz szemmel nézi, ha péntekenként focizni megyek a haverokkal. Akkor is ráncolja a homlokát, ha a gyerekkori cimborámmal fogjuk a pecabotot, s kiülünk a tópartra. Bosszankodik, hogy úgyis csak nyeszlett keszegekkel állítok haza, és moshatja a halszagú ruhámat. Azt érezteti, hogy a családtól veszem el az időt, holott nekem mindkettő fontos. Az „ökörkörben” és horgászat közben feltöltődöm, így több türelmem van a gyerekekhez is – meséli egy középkorú férfi. Vajon tényleg lelkiismeret-furdalást kellene éreznie, ha a cimborákkal tölt néhány órát?

Albert Fruzsina és Dávid Beáta szociológusok, az MTA kutatói évtizedek óta vizsgálják, milyen szerepet tölt be a barátság a magyarok életében. Legutóbbi kutatásaik is azt támasztják alá: a megbízható személyes kapcsolatok a hosszú élet egyik legfontosabb előrejelzői. Akik erős, stabil, támogató kapcsolati hálót szőttek, fizikailag és pszichésen is egészségesebbek. Ennek oka, hogy nehéz helyzetekben támaszkodhatnak az őket segítő, hozzájuk közelálló személyekre, és így könnyebben megküzdenek a nehézségekkel. Ráadásul a lelki feszültséget önmagában is csökkenti, ha van kinek elmondani a problémákat. A kapcsolatok jóvoltából támogatás érhető el, és ezt a boldogság egyik alapvető meghatározójaként tartják számon a tudósok.

A család mellett a barátság nyújthat védelmet a magány, de akár a betegség és a szegénység ellen is. Mi jut eszünkbe egy igazi barátról? Hétköznapi nyelven úgy fogalmazzuk meg: ő az, aki mindig a rendelkezésünkre áll, akit akár hajnali kettőkor is felhívhatunk, s azonnal rohan, ha szükségünk van vigaszra. A szociológusok szerint e kapcsolatot a megkérdezettek a leggyakrabban e szavakkal jellemezték: intimitás, őszinteség, lojalitás, támogatás, kölcsönösség, bizalom.

Azt hinnénk, ha már ilyen jó dolog barátkozni, mindenki él az előnyeivel. Ehhez képest a legutóbbi, 2017-es vizsgálatban minden negyedik magyar azt vallotta, hogy nincs egyetlen barátja sem. Eszerint más országokhoz képest zárkózottabbak vagy bizalmatlanabbak lennénk? Ráadásul az évek múlásával egyre fenyegetőbb az elmagányosodás, ami az elöregedő társadalomban növekvő gond lehet – figyelmeztetnek a kutatók. A megkérdezettek kétharmadának egy-négy barátja van, tíznél több ilyen kapcsolatról csak a négy százalékuk számolt be. Régebben a férfiak gyűjtöttek több barátot, de manapság eltűnni látszik a nemek közötti különbség. Régen a férfiakat főként a közös tevékenységek hozták össze, de ma már ők is igénylik, hogy másokkal megbeszélhessék az élet nagy kérdéseit. A kutatók kiderítették: míg korábban a magyarok elsősorban a családtagjaiknak öntötték ki a lelküket, ma inkább a barátaikat avatják a bizalmukba, ami önmagában véve örvendetes tény.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK, PHALANX-JALEMTHE MIRISCH CORPOR