Kutyaposta – Hívatlan, ámde lelkes „kutyabarátok”

Hagyjuk meg a kutyának a lehetőséget, hogy eldöntse, közel enged-e magához egy ismeretlent, vagy sem!

Ország-világSzücs Gábor2020. 04. 15. szerda2020. 04. 15.

Kép: kutya eb négylábú háziállat világkiállítás tenyésztől verseny 2013 05 16 Fotó: Kállai Márton

Kutyaposta – Hívatlan, ámde lelkes „kutyabarátok”
kutya eb négylábú háziállat világkiállítás tenyésztől verseny 2013 05 16 Fotó: Kállai Márton

Ismét olvassunk el egyet az unDOG­ma­tik nevezetű internetes blog okosságai közül. Soós Gabriella ezúttal a kutyánkat lerohanó, kéretlenül simogató, magát tévedhetetlen kutyabarátnak tudó emberek figyelmét próbálja felhívni a kutyaetikettre.

Vegyünk egy hétköznapi esetet. Képzeld el, hogy a barátod bemutat az édesanyjának, mire te elkapod a nyakát, megdörzsölgeted a fejét, fülét, és gügyögve közlöd, mennyire örülsz a találkozásnak.

Valószínűleg mindkettőjük, vagyis a barátod és az édesanyja agyán is átfutna, hogy őrült vagy, pedig pontosan ez az a mód, ahogyan a kutyabarátok egy része viselkedik, amikor egy ismeretlen négylábúval találkozik.

Biztosan ismerős a helyzet: éppen sétáltatod kedvencedet, amikor a semmiből megjelenik egy idegen, aki minden kérdés nélkül odalép, hogy megsimogassa. Vagy ott van az a távoli rokon, aki ugyan évente csak egyszer-egyszer látogat meg, de akkor úgy érzi, teljesen rendben van, ha régi ismerősként haverkodna a kutyáddal.

Ráadásul, ha megkéred ezeket az embereket, hogy ne rontsanak rá a kedvencedre, valószínűleg hallhatod a következő mondatot: „Nincs semmi baj, engem szeretnek az állatok.”

Miközben láthatóan egyáltalán nem figyelnek az állat testbeszédére. Ugyanis a legtöbb kutya óvatos az idegenekkel vagy azokkal az emberekkel, akiket ritkán lát. Pedig a kutyatest is „beszél”: az ilyesfajta közeledésre lehetséges, hogy morogni kezd, mert megijed. Ilyenkor meg a kéretlen kutyabarát visszavágásként motyog valamit az állat agresszív viselkedéséről.

Mint gazdák, arra tanítjuk háziállatainkat, hogy legyenek szociálisak az emberekkel, eközben viszont nehezen tudjuk rávenni az embereket, hogy viselkedjenek ésszerűen. Persze azért igen sokan felteszik a kérdést: szabad megsimogatni a kutyust?, sőt a gyerekeiket is erre tanítják, de akadnak, akik kérdezés nélkül nyomulnak egy kis kutyázásra.

Ilyenkor nyugodtan szóljunk, hogy álljon meg néhány méterre, adjon az állatnak teret, aztán figyeld meg, kedvenced szeretne-e ismerkedni. Ha úgy látod, hogy nem, akkor mondd el az ismeretlennek, hogy a kutyád nem szereti az idegeneket.

Emlékszem, amikor a Kutyapostás még nem volt ilyen okos Kutyapostás, egy ízben maga is kéretlenül, váratlanul, hirtelen rontott rá egyik barátja új kutyájára. Egy közepesen gyengéd harapás volt a válasz, így tudatta, hogy betolakodtam az aurájába.

Merthogy az is van nekik, mint ahogy nekünk is: mi sem szeretjük, ha ismeretlenek tapogatnak bennünket vagy az illendőnél közelebb állnak hozzánk.

Vagyis várd meg, míg a kutya közelít hozzád, így elkerülheted a „közepesen gyengéd” félreértéseket.

Ezek is érdekelhetnek