Lenyűgöző és mai napig megosztó történet az ember útja a Holdra

Világszenzáció. Az újságírásban nincsen ennél nagyobb hírértékű esemény, hiszen az kihat az emberiség sorsára. Ilyen a holdra szállás, amikor is 1969. június 20-án 20.17-kor két amerikai űrhajós, Neil Armstrong és Buzz Aldrin az Apollo–11 modulja, az Eagle (Sas) fedélzetén leszállt a Holdra (társuk, Michael Collins az űrhajóban maradt, hogy biztosítsa a visszatérést). Először Armstrong lépett a Holdra, és ekkor hangzott el a híres mondat: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

ŐK IS JÁRTAK A HOLDON Charles Conrad és Alan Bean – 1969. november 18. Alan Shepard és Edgar Mitchell – 1971. február 5. David Scott és James Irwin – 1971. július 30. John Young és Charles Duke – 1972. április 21. Eugene Cernan és Harrison Schmitt – 1972. december 11.

Aldrin is követte, majd elvégeztek mindent, amit terveztek (kőzetminták gyűjtése, felvételek készítése, zászlókitűzés, az emberiség üzenetét tartalmazó szilíciumkorong elhelyezése, napszelet és rengéseket elemző műszerek kihelyezése, vacsora), és nem várt eseményként még az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon is bejelentkezett rádión, így legalább elmondhatta, hogy ő volt az első ember, aki „telefonált” a Holdra. Az Apollo–11 legénységének visszatérő kabinja 1969. július 24-én landolt a Csendes-óceánban.

Miután az Apollo–11 legénysége visszatért, félve attól, hogy odafönt/odakint valamilyen fertőzés érhette tagjait, 1969. augusztus 13-ig karanténba zárták őket. A speciális konténerre talán azért is szükség volt, mert miután az űrhajósok befejezték a holdsétát, arról számoltak be, hogy a púderfinomságú holdpor mindenhol megragadt a ruhájukban, és keveset be is lélegeztek belőle.

AZ ELSŐ VACSORA Még nem tudni, mit szolgálnak fel utolsó vacsoraként a Holdon, de az első, amelyet ötven évvel ezelőtt Armstrong és Aldrin elfogyasztott, kész menüsor volt: négy szalonnakocka, három darab cukros sütemény, barack, ananász- és grépfrútlé, kávé. De ez csak a vacsora volt. Az első ételt, amit a Holdon megettek, azaz amit Aldrin elrágcsált, az egy Krisztus testét ábrázoló ostyaszelet volt – legalábbis a Culinary Lore gasztronómiai magazin szerint.

Lényegét tekintve így telt az emberiség, a mai napig talán a legnagyobb előkészületet igénylő és legnagyobb figyelmet kapó expedíciója. S bár a küldetést sikeresnek kiáltották ki, Armstrongot és Aldrint követően mindössze tíz ember lépett még a Holdra. Aztán 1973-tól néma csend. Az ember negyvenhat éve magára hagyta az égitestet. Csak tárgyakat, gépeket küld oda. Az okokat keresve az elsők között van az, hogy az ember soha nem is lépett a Holdra (lásd keretes írásunkat!), így minek menne oda. Másrészt az a hidegháború véget ért, és vele együtt megszűnt a Szovjetunió is, amelynek idejében John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1961. május 25-én kongresszusi beszédében ígérte meg, hogy országa még az évtized végéig embert juttat a Holdra, és az asztronautát „onnan biztonságban vissza is hozza”.

Harmadrészt azért, mert nincs ott semmi. Ez nyilván nem állja meg a helyét, hiszen a Holdat számos szonda figyeli azóta is, és azontúl, hogy az adatok segítenek a világűr megértésében, a Föld eredetére is válaszokat adhatnak. Néhány éven belül az USA mellett ráadásul Kína és Japán is embert, nem csak szondákat akar a Holdra küldeni. De az okok között kell említeni azt is, hogy a holdutazás költséges vállalkozás, és a kutatások legfőbb csapásiránya is változott: manapság a Mars az új Hold, az emberiség egyik új célja pedig az, hogy rájöjjön, miképpen élhetne az ember más planétákon is.

Tizenhét évvel ezelőtt egy Los Angeles-i hotel előtt Bart Sibrel, a holdra szállás egyik legnagyobb tagadója odalépett Buzz Aldrinhoz, és azt kérte tőle, esküdjön a Bibliára, hogy járt a Holdon, majd miután az akkor 72 éves asztronautát gyávának és hazugnak nevezte, Aldrin ököllel behúzott egyet a férfi arcába. Ez eskünek és bizonyítéknak ugyan nem elegendő, de azt igazolja, hogy a holdra szállás érzelmi kérdés is.

Embert próbáló lépések voltak az elsők a Holdon. Armstrong 1,1 méter magasról ugrott a Holdra. A két amerikai űrhajós 21 óra 36 percet töltött a felszínen. Úgy számolják, hogy a holdra szállást félmilliárdan követték élőben a televízióban. A Földön amúgy minden eshetőségre felkészültek, a kudarcra is, így a három űrhajós temetési beszédét is előre megírták.

Örök kérdés, hogy volt-e vagy van-e élet a Holdon, de az ember megérkezése után már biztosan kimondható: szerves anyag van. A tucat űrhajós ugyanis, mivel életfunkcióik ugyanúgy működtek, mint a Földön, 96 zsák ürülékkel teli zacskót hagyott maga után. Akadnak tudósok, akik azzal élcelődnek, hogy ezzel meg is teremtették a holdi élet alapjait.