Ló, lovas, lovasnemzet (2.)

A Harper’s magazin felmérése szerint az utóbbi hat évben két magyarországi lovas túra vezeti a világranglistát. Hogy mi az a lovas túra? Amikor egy csoport jól képzett lovas vezetőjével elindul és 150-200 kilométert is megtesz egy hét alatt. Közben pedig csodálatos helyeken jár, csodálatos helyeket fedez fel és olyan részleteket is meglát, ami az autópálya gyorsaságából befoghatatlan. A Harper’s felmérése azért is érdekes, mert kiderül belőle, hogy nem csak a magyarok számára, holmi múltba néző nosztalgiából lehet jó egy ilyen embert próbáló, ám az összes akkumulátort újratöltő élmény. Olyannyira nem, hogy néhány évvel ezelőttig a lovas turizmus 80 százalékát külföldiek élvezték.

Magyarországon – ebben legalábbis – már régen ledőltek a határok vagy fogalmazzunk inkább úgy: fel sem épültek. A szabad terepet nem befolyásolta úgy a privatizáció, mint pl. Nyugat-Európában, ahol szigorúan ki van jelölve minden lovas útvonal. Magyarországon – természetesen néhány kiemelt helytől eltekintve – majdnem szabadon lehet barangolni, a külföldi lovasok tehát nagy előszeretettel látogatnak hozzánk. Ez nem jelenti azt, hogy minden külföldi nyeregbe is száll: lovas turizmus az is, amikor valaki fogatot hajt vagy egyszerűen felül a hortobágyi tribünre egy nagy sörrel a kezében, és tátott szájjal nézi a pusztaötöst. Csak a lovasbemutatókra évente 1 millió látogató kíváncsi.

Különösen a gyerekek számára fontos tapasztalás a lóval való találkozás. „Nem szeretnék hatásvadász lenni, de szinte atavisztikus az az erős vonzódás, ami a ló iránt robbanásszerűen tör fel a gyerekekből” – mondja Lóska János, a Magyar Lovas Turizmus Szövetség elnöke. (Aki nem utolsósorban annak a bizonyos két világelső lovas túrának is a vezetője.) A közhiedelemmel ellentétben a lovas gyerekek döntő többsége lány és ez a világtendencia a kor előrehaladtával sem változik. Bár a lovasokat kemény, kivont kardú huszároknak szeretjük elképzelni, a ló, ez a hatalmas növényevő, jobb szereti a lágyabb, gondoskodó utasokat a hátán. „Nagyon demonstratív dolog, amikor egy 600 kilós, csupa izom lovat egy 10-12 éves kislány olyan nyugodtan tud kezelni, ahogy mondjuk egy durva lovász nem. A lányok biológiai szerepüknél fogva már korán gondoskodni akarnak és a ló nagyon is alkalmas arra, hogy gondoskodjanak róla. Nagy dolog egy ilyen kis ember számára, hogy egy ekkora állatot el tud kormányozni” – magyarázza Lóska János, s rögtön hozzá is teszi, hogy az ő kislánya nyolchetesen utazott először egy puttonyban lóháton. Erre mondják azt, hogy odaszületett. Vagy majdnem. Nem véletlen tehát, hogy a lovas sportokban férfiak és nők együtt versenyeznek az olimpián is – a világon ez az egyetlen ilyen sportág.

Sokáig Svájcból és Németországból érkezett a legtöbb lovas vendég, mára az angolok és az angolszászok vették át a vezetést. Közben pedig a magyarok is újra rájönnek, hogy mégiscsak helyük van a nyeregben, hiába maradt ki egy generáció, amelyik nem tanult, mert nem tanulhatott meg lovagolni. A ló szerelmesei közé persze időnként be-bevetődik néhány sznob is, ám ebben a műfajban nehéz sznobnak maradni. „Előbb-utóbb a sznob is megtörik és elérzékenyül – halljuk Lóska Jánostól –, emberibbé válik az ember, ha lóközelbe kerül: megváltozik a lóhoz és a világhoz való viszonya. Kezdheti mindezt rosszul, és folytathatja jól. Ennél jobbat nem is tudok elképzelni.”

Nagy Anna

További érdekes cikkeket a Horizon aktuális számában talál.