Mentsük meg a gyerekeket!

A SZÜLŐK ÉS OTTHON NÉLKÜL maradt gyerekeket karolta fel a második világháború után az UNICEF. Ma már nem csak az árvák, hanem valamennyi hányatott sorsú gyerek számíthat rájuk szerte a világon. Hetvenéves az ENSZ gyerekekért dolgozó szervezete.

Ország-világHardi Judit2016. 12. 08. csütörtök2016. 12. 08.

Kép: Nov. 23, 2015 - Dhaka, Bangladesh - A child worker moves bricks in a brickfield. The world is going through a speedy urbanization and Bangladesh is no exception to this. Such rapid urbanization generates a massive demand for bricks as it is one of the key ingredients to building a concrete structure., Image: 267385388, License: Rights-managed, Restrictions: * France Rights OUT *, Model Release: no, Credit line: Profimedia, Zuma Press - Reportages, Fotó: Profimedia

Made In Bangladesh
Nov. 23, 2015 - Dhaka, Bangladesh - A child worker moves bricks in a brickfield. The world is going through a speedy urbanization and Bangladesh is no exception to this. Such rapid urbanization generates a massive demand for bricks as it is one of the key ingredients to building a concrete structure., Image: 267385388, License: Rights-managed, Restrictions: * France Rights OUT *, Model Release: no, Credit line: Profimedia, Zuma Press - Reportages
Fotó: Profimedia


Híresek, civilek, szakértők, önkéntesek. Több ezren dolgoznak, hogy kiálljanak azokért, akiket más nem véd meg. Hogy a legkisebbeket is megillesse az oktatáshoz való jog. Hogy enni- és innivalót juttassanak azoknak, akiknek a közvetlen környezete ezt nem tudja megadni.

A második világháború után az ENSZ úgy döntött, hogy a rengeteg árván maradt gyermeket segítő szervezetet hoznak létre. 1946. december 11-én megalakult az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja, vagy ahogyan a legtöbben ismerjük, az UNICEF.

A szervezet munkája a világégést lezáró évek után némileg megváltozott: már nemcsak az árván maradt, éhező gyerekekért dolgoznak, hanem a kicsik jogaiért is keményen küzdenek.

Az UNICEF keretein belül 34 nemzeti bizottság dolgozik, hazánkban is működik az UNICEF Magyar Bizottsági Alapítvány.

Mindenhol segítenek, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nálunk is rengeteg a rászoruló gyermek, de a legnagyobb segítségre mégsem nekik van szükségük. Persze nem volt ez mindig így: például 1946-ban hazánkkal is kapcsolatba lépett az UNICEF, élelmiszert, gyógyszert szállított hozzánk. Tejport küldtek és ruhákat, penicillint a kórházakba, felvilágosító kampányokat szerveztek a vérhas és malária ellen. Amíg tehették. Pár évvel később ugyanis a hatalom úgy döntött, hogy bezárja az UNICEF magyarországi irodáját, mondván: nem vagyunk mások segítségére ráutalva.

A hetvenes években aztán újra megnyílt az iroda és megalakult az UNICEF magyar alapítványa, s a mai napig segítenek itthon, ahol csak kell. Nem csupán az élelemvagy ruhaosztásban jeleskednek – a kézzel fogható javaknál talán még fontosabb az oktatás, melynek során a gyerekek azt is megtanulhatják, milyen jogok illetik meg őket.

A legtöbb segítségre azok a gyerekek szorulnak, akiknek az országában egyáltalán nem magától értetődő, hogy reggelente iskolába induljanak; de még csak az sem, hogy a kézmosás alapvető higiénés tevékenység. Akik számára a napi többszöri étkezés és a tiszta ivóvíz luxus; ahol a nem ritkán halálos kimenetelű fertőző betegség a mindennapok része, a védőoltásokról talán még hírből sem hallottak.

Ahol a gyermekek bántalmazása mindennapos, ahol a gyerekmunkásokkal és -katonákkal végeztetik el a piszkos munkát. Ahol a lányok, nők nem egyenjogúak a férfiakkal, ahol a kicsiket fizikai és szellemi értelemben egyaránt kizsákmányolják.

Ezek is érdekelhetnek