Mi lesz veled, Magyarország?

- Magyarországon, ahol a szakmaiságot jellemzően még mindig háttérbe szorítja a tekintélyelvűség, hogyan boldogul egy olyan politikai elemző cég, amelynek korelnöke 36 éves?
Somogyi Zoltán: Mi már jó néhány éve a magyar közélet szereplői vagyunk, és elfogadtak minket. A politikai elemző világban azonban nem az számít, hogy hány éves az, aki mondja, hanem, hogy mit mond. Azonban a kérdést mégis jogosnak kell tekintenünk. Ugyanis valóban történt generációs váltás. A régi elemzők és az újak között elsősorban a módszerekben van a különbség.

- Mik ezek a módszerbeli különbségek?
S. Z.: Tisztelet a kivételnek, de a minket megelőző generáció elsősorban drukkerekből állt és áll a mai napig. Azaz párthovatratozásukat egyfajta elemzői élményvilággal párosítják, a mi generációnkban pedig jóval kisebb azoknak az aránya, akik pártfeladatot teljesítenek.

- Azt például, hogy a Political Capital semleges elemző cég, ki méri, és ezt a mérést ki hitelesíti?
S. Z.: Pártsemlegesek vagyunk, de nem értéksemlegesek: a szabad piacban és a parlamentáris demokráciában hiszünk. Az elemzéseink tartalma hitelesít minket, mi ugyanis a piacról élünk és nem engedhetjük meg magunknak, hogy drukkerek legyünk. Egyébként pedig másfél évente készítünk reprezentatív kutatásokat magunkról. Jelenleg azt tudjuk mondani, hogy az ismertségünk 40 százalékos a választók körében, ami messze jobb, mint egy átlagpolitikus ismertsége. Akik ismernek minket, azoknak a 80%-a középre, míg a maradék kétharmad-egyharmad arányban balra, illetve jobbra helyezi el a Political Capital-t.

- Előfordult már, hogy valamelyik médium felkérését visszautasították?
J. A.: Ez akkor fordulhat elő, ha valaki érezhetően csak azért akar megszólaltatni, hogy a saját álláspontját megerősítse, illetve ha olyan speciális bulvártémában keresnek minket, mint például Deutsch Tamás válása.
S. Z.: Mi összességében arra törekszünk, hogy a demokratikus palettán mindenkinek partnerei legyünk, de azon azért elgondolkoznánk, hogy a szélsőjobb vagy a kommunista médiumokban szívesen látnánk-e az elemzéseinket. Szerencsére ezt ők is tudják, így meg sem keresnek minket.

- A magyar sajtó viszonyairól a Political Capital készített-e valamilyen felmérést? Azért azt pontosan lehet érezni, hogy nehezen lehet hitelesen tájékozódni napi egy darab újság elolvasásával.
S. Z.: Nem akarom minősíteni a magyar sajtót, azonban nagyon fontos lenne átnézni a tulajdonviszony-rendszerét. Egyébként hamarosan meg fog jelenni erről a témáról egy könyvünk, amelyben a magyar újságírókat kérdezgettük. Azt az eredményt kaptuk, hogy vagy politikai érdek befolyásolhat egy lapot, és azért nem ír meg dolgokat vagy üzleti megrendelői érdek. Néha ez a kettő összeér, azaz maga az üzletember a politikai megrendelő is. Tehát a magyar médiában van egy általános kötöttség, és az a fajta sajtószabadság, nyilvánosság, amely az amerikai, a brit vagy a német sajtóban természetes, nálunk nincsen.

- Akkor egy politikai elemző cég a magyar sajtó ilyen viszonyai közepette honnan tud hitelesen tájékozódni?
- Juhász Atila: A nyilvánosságból tájékozódunk mi is, hiszen elemzőként és tanácsadóként is az fontos, hogy ugyanazt lássuk, amit a választó láthat. A magyar sajtóban megjelennek az alapvető tények és információk, illetve az interneten sokkal nagyobb a szabadság, sokkal színesebb az események feldolgozása, és egy-egy problémakörnek nagyon gyorsan utána lehet járni. A magam részéről egyébként nem az egyes sajtótermék elfogultságát tartom a legnagyobb problémának, hanem a felületességet és a leegyszerűsítést.

- A Political Capital felhívta arra is a figyelmet, hogy a 2010-es választás alkotmányossági szempontból aggályos lehet. Miről is van szó pontosan?
S. Z.: 2007-ben lejárt az a haladék, amit az Alkotmánybíróság 2005-ben adott a parlamentnek, hogy szűntessen meg egy súlyosan alkotmánysértő helyzetet. Az egyenlő választójog elvéről van szó, ami azért sérül, mert 1990 óta nem igazították hozzá a választókerületek határait a népességmozgásokhoz. Természetesen Európában is sokaknak megmozgatja fantáziáját, hogyan kellene ezt jól működtetni, de abban mindenki teljesen egyetért, hogy kétszer többet nem érhet egy választó szavazata egy másik választó szavazatánál. Magyarországon azonban a helyzet az, hogy van olyan választókörzet, ahol kevesebben, mint 30 ezren voksolnak egy jelöltre, míg máshol pedig több mint 60 ezren szintén egy jelöltre. Így a nagyobb lélekszámú választókörzetben a választók szavazata fele annyit ér, mint a 30 ezresben. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy 2006-ban még lehet így választani, de 2007-ig ezen a helyzeten változtatni kell. Miután ezt az országgyűlés nem tette meg, ezért a parlament jelenleg mulasztásos alkotmánysértésben van.

- Önök már a Ferencvárosi időközi választásoknál is kifogásolták ezt. A Fővárosi Bíróság kissé homályosan fogalmazott.
S. Z.: Mi úgy látjuk, hogy a fővárosi bíróság elég egyértelműen azt üzente, hogy 2010 vonatkozásában nekünk van igazunk, és ez egy súlyosan alkotmánysértő helyzet, ők azonban most jelen pillanatban nem vizsgálhatják, mert csak időközi választásokról mondhatnak véleményt. Ez a válasz természetesen nem megnyugtató, úgyhogy most az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Szilárd elhatározásunk, hogy az összes jogi fórumon végigmegyünk, hogy meg tudjuk, mi lesz a helyzet 2010-ben. Ugyanis azért, mert a politikusok vannak olyan felelőtlenek, hogy nyilvánosság előtt gondolkodni sem hajlandóak erről a problémáról, attól még a probléma fennáll.
J. A.: Nyilvánvaló, hogy egyik vagy másik párt számára rövidtávon érdeksérelemmel jár, ha a választókerületeket átrajzolják. A hosszú távú érdekük azonban az lenne a politikusoknak, hogy választási győzelmük megkérdőjelezhetetlen legyen. Márpedig ha ezt a mulasztásos alkotmánysértést nem oldják meg, akkor bárki nyeri meg a 2010-es választást, a győztes párt és a kormány legitimitása folyamatosan megkérdőjelezhető lesz. Ráadásul a választókerületek ügye mellett van még egy sürgetőkérdés: 2009-ben érvényét veszti az a törvény, amely a külföldön lévők szavazást biztosítja, az alkotmányban viszont benne van, hogy minden magyar állampolgárnak joga van külföldön szavazni. Ezt is meg kellene oldania az országgyűlésnek.

- A két nagy párt mellett ilyen erőtérben van esélye bármilyen más pártnak, esetleg egy teljesen új pártnak megjelenni a magyar politikai palettán? Gondolok itt a Lehet más a politika (LMP) nevű kezdeményezésre.
S. Z.: Az LMP-ből egyelőre a média csinált mozgalmat, és nem a mozgalom csinálta meg magát. Az LMP, mint párt még nem mutatta meg magát, csak annyit látunk, hogy vannak helyes, kedves fiatalok, akik szeretnének valamit csinálni, de hogy mit, azt nem tudni. Még semmilyen konkrétumot, markáns gondolatot nem mutattak meg a nagy nyilvánosság előtt. Azt azért nem szabad elfelejtenünk, hogy egy párthoz sok, a kampányhoz sok pénz kell, és megfelelő médiakapcsolatok is kellenek. Mert ha egy idő után rájön a médiumok mögött lévő tulajdonosi háttér, hogy az új párt jelenléte adott esetben veszélyes arra a pártra, amelyikkel a tulajdonosi háttér szimpatizál, akkor visszafogja a nyilvánosság előtti jelenlétét a politikai szervezetnek. Azonban ha van olyan igény a társadalomban, hogy kell új párt, mint ahogy a magyar társadalomban érezhetően jelen van ez az igény, akkor feszültség-levezető gyakorlatként megmutatják, hogy igen, van új párt, aztán, ha ez elérte a célját, akkor egyszerűen levágják a fejüket. Az új pártok esetében azonban más probléma is van. Ha megkérdezzük az embereket, hogy szeretnének-e új pártot, természetesen igennel válaszolnak. Azonban az is új pártot szeretne, aki minden cigányt kiutasítana az országból, illetve az is, aki több kapitalizmust, nagyobb egyéni szabadságot szeretne. Ők nehezen férnek meg egy új pártban.

További kérdéseket és válaszokat a Szabad Föld 2009/6-os számában olvashat.