Mire várunk Koppenhágában?

A koppenhágai klímakonferencián részt vevő Stoll Barbarával, a Greenpeace Magyarország klíma és energia kampány felelősével beszélgettünk.

Ország-világPapp Zsuzsanna2009. 12. 16. szerda2009. 12. 16.
Mire várunk Koppenhágában?

– Milyen a hangulat Koppenhágában?
– Az utcákon viszonylag optimista, sokan hisznek egy jogilag kötelező, ambiciózus klímavédelmi megállapodásban. A konferencia központjában, a Bella Centerben már nem annyira egyértelmű a kép. Különösen megosztottak a fejlődő országok: akiknek jobban megy, azok kevesebb kibocsátás-csökkentést vállalnának, mert a fejlődésük egyre nagyobb kibocsátással jár. Akik pedig védtelenebbek a klímaváltozás hatásainak, azok szeretnék, hogy globálisan magas vállalások szülessenek. Közös bennük, hogy addig nem hajlandók elkötelezni magukat, amíg a fejlett világ nem tesz le konkrét számokat az asztalra.

– A fejlett világ pedig azokra az országokra figyel, akik a kiotói egyezségről eddig hallani sem akartak, így legfőképpen az USA-ra, Kínára, Indiára. Sokat vártok az utolsó napoktól, mikor megjön Obama és a többi elnök?
– Obama nem jön üres kézzel. Csin-tao elnök is utalt már rá, hogy Kína komoly kibocsátás-csökkentést vállal. S ott az EU: a 20 és 30%-os vállalás között ingázik, de a 20%-ról már irányelv is született az EU-n belül, tehát az biztosan meglesz. Hogy a 30%-ot vállalják-e, azt ahhoz kötik, hogy a többi fejlett ország is legalább ilyen, összemérhető vállalást tesz-e. A világ vezetői is tudják: ha vagy 120-an idejönnek, akkor minden szem rájuk tapad.

– Melyek az ideális elvárások?
– Az ENSZ Kormányközi Éghajlat-változási Testületének (IPCC) ajánlása szerint 2015-re tetőzniük kell a kibocsátásoknak. Ezt csak úgy lehet elérni, ha világszinten mindenki vállalja, hogy az 1990-es évhez képest 2020-ban már 25-40%-kal kevesebb káros anyag kerül a levegőbe. Véleményem szerint most politikai vállalások, konkrét számok születnek az emisszió-csökkentésről és a klímafinanszírozásról is, de ez jogi kötelezettségek nélkül kevés.

– És Magyarortszág?
– Minket sem lehet az EU kontextusán kívül tárgyalni. Ha megmarad a 20%-os EU-s vállalás, az azt jelenti, hogy Magyarországnak körülbelül 12%-os emisszió-csökkentést kell 2020-ra végrehajtania.

– A megállapodások az átlagemberek hétköznapjaira is kihatnak?
– Ha az EU elmozdulni a 30%-os kibocsátás-csökkentés felé, akkor Magyarországon is olyan energiahatékonysági intézkedéseket kell hozni, melyeket mindenki a saját bőrén érezhet. Valahogy el kell érni, hogy kevesebb energiát pocsékoljunk el és a kibocsátás ne növekedjék.

– Mi is az a a kvótakereskedelem?
– Ha 20%-kal kell csökkentened a kibocsátásokat, de te képes vagy 25-tel is, akkor a felszabaduló 5% többletet jelent, amit eladhatsz olyannak, aki csak 15%-ot tud csökkenteni. Ezt Magyarország meg tette, csakhogy nálunk olyan kvóták voltak, amelyek a rendszerváltás kori ipari összeomlás eredményezett, tehát nem valós kibocsátás-csökkentésből származtak. A kvótákból befolyó pénzeket elvileg a Zöld Beruházási Rendszeren belül lehet felhasználni, de ekörül is voltak vitás ügyek.

– Az USA tett olyan ígéretet, hogy most csak 17%-os csökkentést vállal 2020-ig, viszont 2050-re bevállal egy 83%-os mérséklést. Mennyire reális ez?
– A technikai fejlődéssel számolva lehet, hogy megoldható. Egyébként a 17%-os vállalást 2005-höz képest kell érteni, s ez a kiotói jegyzőkönyv által alapul vett 1990-hez képest csak 4%-ot jelent. A nagy ugrással 2020 és 2050 között az a baj, hogy akik most e döntéseket meghozzák, addigra már nem lesznek képben. Most dobálóznak a számokkal, a felelősséget meg elodázzák.

– A döntéshozók munkájára mennyire hatnak a tüntetések?
–Szerintem a tüntetéseknek jelentős a hatása, különösen, amikor 120 ezres tömeg jön össze a közös célért, mint most Koppenhágában. Ebből az üzenetből a politikusok is levonják a szükséges következtetéseket.

Ezek is érdekelhetnek