Elmúltak azok az idők, amikor a szerzetesek elszigetelten éltek, a papok pedig – ódzkodva a modern kor vívmányaitól – megmaradtak a kopottas tradícióknál. Változó világunkban egyes reverendások motorra pattannak, videomegosztón szerepelnek, söröznek a barátaikkal – hiszen ők is emberből vannak. Riportunk olyan extravagáns atyákról szól, akik szinte várják, hogy „beszóljanak” nekik.

Modern atyák, akik otthonosan mozognak a világban

Reverendában és bőrdzsekiben motorozik András atya (értendő ez természetesen a boldog, vírusmentes békeidőkre!). Papifrankó néven jelentkezik a közösségi médiában, blogot ír, vlogol, meghonosította a katolikus stand up műfaját.

Mindezeken túl naponta száz fekvőtámaszt nyom le, dobolni tanul, járt már tüntetésen is. Praliné a léleknek címmel pár éve könyvet adott ki. Kikiáltották sztárpapnak, de jobban szereti lelkészmérnöknek nevezni magát. Akinek feltűnik a megszokottól eltérő viselkedése, talán még csodabogárnak is tartja.

– Egyre több lelkésztársam kényszerül rá, hogy használja az internetes csatornákat, a közösségi média platformjait – szögezi le elöljáróban Hodász András római katolikus pap, az angyalföldi Szent Mihály-templom plébániai kormányzója.

– Ezeken keresztül sokkal könnyebb elérni és megszólítani a fiatalokat. Nekem az Instagram és a YouTube hozza a legtöbb látogatót, előbbin mindennap posztolok, utóbbin pedig hetente egyszer tűnök fel egy-egy videóval. Elárasztanak hozzászólásokkal, privát üzenetekkel, és én mindegyikre válaszolok.

Csakhogy egyre nagyobb gondot okoz az állandó jelenlét, akik írnak, elvárják az azonnali reflektálást. Nem ülhetek egész nap a számítógép előtt, hiszen szólítanak a papi teendőim, illetve a plébánia működtetésével kapcsolatos feladataim, arról nem is beszélve, hogy időnként pihenni sem ártana. Igyekszem minden fronton maximálisan helytállni.

A fiatal plébánosnak vlogger­ként, influenszerként eddigi legnépszerűbb megnyilvánulása egy unboxing videó volt, már túl van a nyolcvanezres nézettségen. Ennek a műfajnak az a lényege, hogy a bejelentkező a kamera előtt bont fel egy csomagot, és így nemcsak nézőinek, hanem saját magának is meglepetés lesz a dobozban rejlő tartalom.

Hodász András atya lelkészmérnöknek nevezi magát. Fotó: Vigh Tamás

Az említett videón a Vatikán újdonságát, egy töltővel ellátott okosrózsafüzért láthatunk. Használatához kell egy ingyenes telefonos alkalmazás, ami az imák számát is követi, sőt lefekvés előtt figyelmezteti használóját, hogy ne felejtsen el imádkozni. Nos, már az egyház berkeiben is megjelentek a legújabb technikai eszközök, annak bizonyítékául, hogy haladni kell a korral.

– Tulajdonképpen azért kezdtem el motorral járni, mert így sokkal hamarabb elérhetem a célomat – tereli a szót szenvedélyeire Hodász András, akit hat éve szenteltek pappá, korábban a bölcsészkarra járt, s kacérkodott a színészettel is.

– Kispesti kezdő éveimben vettem az első kismotoromat, de ma már egy 650 köbcentis vasparipával járok. Amikor meglátnak reverendában ülve a nyeregben, igencsak kikerekedik az emberek szeme. Viszont így fürgébben tudok mozogni a dugókban, nem is késtem még el egyszer sem temetésről vagy esküvőről.

Dobolni másfél éve kezdtem. Mindig csak álmodoztam róla, mígnem egyszer rászántam magam és beiratkoztam egy dobosiskolába. Számomra fontos a testedzés is, a legjobb kikapcsolódás egyikének tartom.

*

Mit gondolnak a papok az evolú­cióról? A szeplőtelen fogantatás hitkérdés? Isten azt is látja, amikor zuhanyozok? Szabad-e a templomban humorizálni? Melegek és az egyház: tiltott, tűrt, támogatott? – ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el azokon az összejöveteleken, ahol különféle felekezetek lelkipásztorai ülnek a pódiumon és őszintén válaszolnak arra, amire a közönség kíváncsi.

A kerekasztal-beszélgetések sikerén felbuzdulva debreceni fiatalok Szólj be a papnak! címmel indítottak egy honlapot, ahol szintén nincs tabu téma.

– Három évvel ezelőtt egy baráti társaság ötlete nyomán kezdődött a missziónk – idézi fel a startot Kiss Zita, a honlap főszerkesztője.

– Már az első rendezvényünk hatalmas sikert aratott, noha az elnevezést többen provokatívnak tartották. Megjegyzem, a papoknak sosem volt gondjuk vele, és szép lassan mindenki más is elfogadta.

A Szólj be a papnak! rendezvényeken tabuk nélkül lehet beszélgetni. Fotó: Vigh Tamás

Arra törekszünk, hogy helyszíneink is meghökkentőek legyenek, találkoztunk már villamoskocsiban, kocsmában, óriáskeréken, ketrecharcosoknál, ifjúsági fesztiválon. Régen kinőttük Debrecen határait, az ország más városaiban, például Kecskeméten, Szombathelyen, Pá­pán, Budapesten is rendszeresek a hasonló tartalmú vitaestek, ahol esetenként száz-százötven érdeklődő jelenik meg.

Egyértelmű a cél: megmutatni, hogy a papok is hús-vér emberek. Attól még, hogy erős hittel élnek és reverendában járnak, minden gond nélkül megihatnak egy sört a barátaikkal, elmehetnek moziba, figyelik a világ változásait, nem pirulnak el, ha kényes kérdésekre kell válaszolniuk, és képesek használni az okostelefont.

Azazhogy ők is a mai világ emberei, rutinosan szörfölnek az interneten, különféle kütyüket birtokolnak. Hallani online közvetített szentmiséről, e-mailben vagy SMS-ben küldött hittanlec­kéről, videoüzenetben továbbított bibliamagyarázatról.

– Nem gondoltuk volna, hogy sikertörténetet írunk – vallja be Zita. – Néha vannak meredek témafelvetések, kellemetlenkedő vélemények, de ezek is hozzátartoznak a szólásszabadsághoz. Leggyakrabban a sze­xualitás, a környezetvédelem kérdései vetődnek fel.

A papok is hús-vér emberek. Fotó: Vigh Tamás

Sokan kíváncsiak arra is, hogyan élnek a papok a hétköznapokban, illetve milyen az egyház viszonya az egyre jobban elüzletiesedő világhoz. Szeretnénk azokat a fiatalokat elérni, akik közelítenének a valláshoz, de valami oknál fogva nem merik megtenni az első lépéseket.

Sokszor könnyebbnek tartják valamilyen internetes fórumon feltenni a kérdéseiket, oldottabban tudnak így megnyilvánulni. Persze arra is van példa, hogy az összejöveteleinken elhangzottak után hoz valaki sorsfordító döntést. Ismerek olyan fiatalt, aki azóta már meg is keresztelkedett.

*

Tokodi László, a debreceni Szent László-plébánia domonkos szerzetese, római katolikus papja többször is szerepelt már a Szólj be a papnak! rendezvényein. Megtetszett neki lelkipásztor kollégái nyíltsága, a közönség őszinte érdeklődése, továbbá az, hogy nem a botránykeltésre, hanem az együttgondolkodásra helyeződik a hangsúly.

A prédikátor testvér azok közé tartozik, akiknek elegük van a papolásból és bátran bevállalnak furcsa dolgokat. Amikor például rollerrel közlekedik, nézőközönsége is akad, s valóban különös látvány, ahogy libben utána a fehér csuhája. Járt a ketrecharcosok edzőtermében, felvette a bokszkesztyűt is, máskor meg egy kocsmában kiszemelt magának egy hölgyet, akinek szerelmi vallomást tett.

– Nincs abban semmi meghökkentő, hogy ha megtetszik egy nő, s annak hangot is adok. Azért, mert szerzetes vagyok, nem hordok szemellenzőt – beszél őszintén az érzelmeiről Laci atya, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát, majd a Krakkói Domonkos Főiskolán tanult, 2015-ben szentelték pappá.

– Valóban megtörtént, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve odamentem egy hölgyhöz, akinek a szemébe mondtam, hogy csinosnak és szépnek tartom, de mivel én a szerzetesi életet választottam, ezért soha nem fogok megházasodni, tehát ne értse félre a vallomásomat.

Ettől függetlenül volt nagy meglepődés! Aztán beszélgetni kezdtünk, és szóba került a cölibátus kérdése. Ezzel kapcsolatban mindenki arra kíváncsi, ha eltörölnék a papi nőtlenséget – aminek részleges feloldását elvetette Ferenc pápa –, akkor élnék-e a házasodás lehetőségével.

Egyértelmű a válaszom: nem, mert a szerzetesi esküm ezt amúgy sem engedné meg. Tehát rám „duplán” vonatkozik a tilalom.

Tokodi László szerint igenis sokat változott a papok világi dolgokhoz való viszonyulása. Amit személy szerint fontosnak tart, az a hívekkel történő kommunikáció hangvételének frissessége. Nem gondolná, hogy a rollerezés különcködés lenne, sokkal inkább praktikus célokat szolgál, hiszen két keréken mindenhová hamarabb jut el.

Tokodi László bátran bevállal furcsa dolgokat. Fotó: Vigh Tamás

Ami pedig a sörözést illeti, csak azért ne igyon egy felnőtt férfi egy korsóval, mert reverendát vi­sel? Egyébként otthon, a négy fal között ihatna? Laci atya direkt beül a kocsmába, hogy lássa mindenki, és fogadják el természetesnek, neki is jár az efféle élvezetekből.

– Miért húztam bokszkesztyűt? – kérdez vissza a szerzetes pap. – Sokszor feltűnik a Bibliában a keresztény ember mint harcos, aki küzd a gonosszal meg önmagával is. Életünk részévé vált az erőszak, szembe kell szállnunk vele.

A hit vonatkozásában is van küzdelem, de nem mindegy, milyen módon tesszük. Isten is felvette a kesztyűt, én is felvettem. Bementem a ketrecharcosok közé, de mérkőzésre nem vállalkoztam. Azt hiszem, alulmaradtam volna.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.