KISEBBFAJTA VILÁGCSÚCS: két óra alatt, hat helyszínen, egyszerre 36 ezer embert vendégelt meg háromfogásos ebéddel egy etetéssel foglalkozó cég. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mintha mondjuk Dunaújváros, úgy, ahogy van, beugrana hozzánk ebédre. Mégis, hogy kell az ilyesmit csinálni? A választ Kovács Lászlótól, a La Fiesta nevezetű partiszerviz tulajdonosától reméltem megtudni.

Nem akadály a kukoricaföld

Még előtte azonban egy mondat arról, mi is az a partiszerviz. Nos, az egy olyan vállalkozás, amely a lehető leglehetetlenebb helyekre is képes étellel, itallal felvonulni, ahol is, mint a fentiekből kiderült, akár városnyi embert is vendégül láthat.

– Ha jól tudom, a Himalájára ugyan még nem szervíroztak villásreggelit, de ez a 36 ezres ebéd is egyfajta csúcs lehet…

– Az igazsághoz tartozik, bár mi voltunk a főszervezők, azért néhány hasonló méretű baráti cég is besegített. Mert amúgy lehetetlen lett volna Budapesten, Szegeden, Szolnokon, Pécsen vagy éppen Nyíregyházán egyszerre, egy időben ugyanazt felszolgálni.

– Ki volt a megrendelő?

– Az egyik legnagyobb magyar vállalat, amely vendégül akarta látni valamennyi munkatársát.

– Mi volt a menü?

– Ilyen mennyiségnél nem lehet bűvészmutatványokkal előállni. Tehát sertéspörkölt burgonyával, kovászos uborka, almás lepény.

– Hogyan indul meg egy ilyen rendezvény szervezése?

– Azért nem mindennap akad ilyen méretű parti, de a néhány száz fős dínomdánom gyakori. A szervezés kezdetén elég nagy az összevisszaság. A megrendelő álmai ilyenkor találkoznak először a valósággal, s a kettő nem minden esetben azonos.

– Miért, milyenek a megrendelők?

– Legtöbbjükkel nincs baj, de az ifjú titánok általában azzal kezdik, hogy a tárgyalási alap a két évvel ezelőtti ár fele…

– Mennyibe kerül például egy ötszáz fős parti?

– Ez például rossz kérdés, mert a legkevésbé talán éppen a létszám a fontos. Elsősorban nem a mennyiség, hanem a „kivagyiság” számít: kiknek csinálod a rendezvényt. A második legfontosabb kérdés: hol lesz az esemény, és csak ezután következik a létszám. És akkor számolgatunk: annyi ember mennyit áll majd sorban a sörcsap előtt, ha tíz másodperc alatt telik meg egy korsó. Álló- vagy ülőfogadást kérnek, a meghívottak közéleti hatalmasságok vagy csak egyszerű milliomosok, a színhely a Parlament vagy egy kukoricaföld közepe – ezek azok a részletek, amelyek elsősorban meghatározzák az árakat. És persze az is, hogy belugakaviárt adunk-e majd föl vagy zsíros kenyeret lila hagymával. Nagy tapasztalat volt, amikor ellátogattam a Bayern München stadionjába, ahol 70 ezer embert szolgálnak ki a két félidő közötti szünetben.

– Mi a teendő például egy kukoricaföldön?

– Semmi extra. Először is kivágunk egy teniszpálya méretű területet, elsimítjuk, sátrat i is az a partiszerviz. Nos, az egy olyan vállalkozás, amely a lehető leglehetetlenebb helyekre is képes étellel, itallal felvonulni, ahol is, mint a fentiekből kiderült, akár városnyi embert is vendégül láthat. – Ha jól tudom, a Himalájára ugyan még nem szervíroztak villásreggelit, de ez a 36 ezres ebéd is egyfajta csúcs lehet…

– Az igazsághoz tartozik, bár mi voltunk a főszervezők, azért néhány hasonló méretű baráti cég is besegített. Mert amúgy lehetetlen lett volna Budapesten, Szegeden, Szolnokon, Pécsen vagy éppen Nyíregyházán egyszerre, egy időben ugyanazt felszolgálni.

– Ki volt a megrendelő?

– Az egyik legnagyobb magyar vállalat, amely vendégül akarta látni valamennyi munkatársát.

– Mi volt a menü?

– Ilyen mennyiségnél nem lehet bűvészmutatványokkal előállni. Tehát sertéspörkölt burgonyával, kovászos uborka, almás lepény.

– Hogyan indul meg egy ilyen rendezvény szervezése?

– Azért nem mindennap akad ilyen méretű parti, de a néhány száz fős dínomdánom gyakori. A szervezés kezdetén elég nagy az összevisszaság. A megrendelő álmai ilyenkor találkoznak először a valósággal, s a kettő nem minden esetben azonos.

– Miért, milyenek a megrendelők?

– Legtöbbjükkel nincs baj, de az ifjú titánok általában azzal kezdik, hogy a tárgyalási alap a két évvel ezelőtti ár fele…

– Mennyibe kerül például egy ötszáz fős parti?

– Ez például rossz kérdés, mert a legkevésbé talán éppen a létszám a fontos. Elsősorban nem a mennyiség, hanem a „kivagyiság” számít: kiknek csinálod a rendezvényt. A második legfontosabb kérdés: hol lesz az esemény, és csak ezután következik a létszám. És akkor számolgatunk: annyi ember mennyit áll majd sorban a sörcsap előtt, ha tíz másodperc alatt telik meg egy korsó. Álló- vagy ülőfogadást kérnek, a meghívottak közéleti hatalmasságok vagy csak egyszerű milliomosok, a színhely a Parlament vagy egy kukoricaföld közepe – ezek azok a részletek, amelyek elsősorban meghatározzák az árakat. És persze az is, hogy belugakaviárt adunk-e majd föl vagy zsíros kenyeret lila hagymával. Nagy tapasztalat volt, amikor ellátogattam a Bayern München stadionjába, ahol 70 ezer embert szolgálnak ki a két félidő közötti szünetben. – Mi a teendő például egy kukoricaföldön? – Semmi extra. Először is kivágunk egy teniszpálya méretű területet, elsimítjuk, sátrat építünk szőnyeggel és vizesblokkal, betolunk egy aggregátort, hogy legyen áram – ilyesmik. Eldöntjük azt is, hogy itthon főzünk vagy a helyszínen, mert ha ott, akkor még mobil konyhát is építünk. Amikor például Bajára rendeltek tejfölös harcsapaprikást, oda konyhát is vittünk; nem lehet ilyen messzire utaztatni a főtt halat, mert összetörik.

– Ki vagy mi volt a legelső megrendelőjük?

– Egy spermabank. 1997-ben indultak, és a bemutatkozó sajtófogadást nálunk rendelték meg.

– Melyik volt a legjobban fizető munka?

– Egy spanyol turisztikai cég gálavacsorája.

– A legkisebb?

– Két fő.

– Megpróbálom kitalálni: egy férfi és egy nő?

– Úgy-valahogy.

– És megérte?

– Az az este biztosan ráfizetés volt, de ilyenkor azért erősen bizakodunk, hogy ha ők ketten jól érezték magukat, legközelebb elhozzák a barátaikat is. Mert az ilyen két fő közül legalább az egyik nagy valószínűséggel képes akár ezerkét főt is vendégül látni.

– A legkülönlegesebb?

– Az angol királynő gálavacsorája.

– Érdekelne!

– Göncz Árpád tiszteletére adta, amikor 1993-ban Magyarországon járt. Tulajdonképpen két fogadás volt: egy ötszáz személyes álló és egy hatvanfős ültetett. Mondanom sem kell, a hatvanfős volt a különleges. Ennek a hatvan főnek külön repülőgéppel hozták a vacsorát és a kellékeket. Az alapanyagokat a királyi birtokok szállították: újzélandi bárány, skót lazac, kanadai bor érkezett; az evő- és az étkészleteket, a kiskanáltól az aranyozott ezüstkandeláberekig a királyi kincstár küldte. A kristálypoharak szokatlanul vastagok és mind egyformák voltak, viszont az étkészletet minden fogáshoz cserélték. Volt ónból készült, volt meisseni; az egyik fogáshoz pedig Zsolnayval terítettek. A királynőt csak a saját inasa szolgálhatta ki, aki egyébként egy nagyon laza pasi volt. Ott állt II. Erzsébet mögött, és amikor megjött az étel, benyúlt a zsebébe, egy tokból elővette az éppen ahhoz a fogáshoz illő evőeszközöket, s letette az uralkodó elé. Ahányszor új tányér érkezett, annyiszor húzott elő rezzenéstelen arccal új evőeszközt a zsebéből.

– És mekkora az ön zsebe? Mondjuk, hány poharat tudna előhúzni belőle?

– Nagyjából 20 ezret biztosan. Meg néhány ezer tányért, kanalat, villát, aztán egy pár egész jól felszerelt konyhát, hat teherautót – meglehetősen eszközigényes ez a partiszerviz.

– Mióta működnek?

– Ugyan csak 1998 óta, de ez a fajta szolgáltatás igazából már elindult a rendszerváltással. Amihez kellettek a változó jogszabályok – például, hogy lehessen saját teherautód –, és kellettek olyan vállalkozások, amelyek vezetőinek eszébe jutott, hogy meghívják a dolgozóikat. Addig leginkább csak a követségek adtak ilyen méretű fogadásokat, általában a nemzeti ünnepeiken.

– Miért lettek La Fiesta?

– A sevillai világkiállításon, 1992-ben kilenc hónapig dolgoztam. Arra az évre nagyon rákészültek a spanyolok, ugyebár Kolumbusz éppen 500 éve fedezte fel Amerikát, ráadásul Barcelona megkapta az olimpiai játékok rendezését. Mi, magyarok is jelentős erőkkel vonultunk tapasztalatot szerezni, mert még úgy hittük, hogy 1996-ban nálunk lesz a világkiállítás. Két étteremmel érkeztünk, az egyik neve Mátyás lett, hiszen 500 évvel azelőtt nálunk meg a reneszánsz legszebb időszaka zajlott, ezért aztán Mátyás korabeli ruhákban hordták ki a pincérek Mátyás ételeit. Ezt az éttermet én vezettem, s 250 vendéglő közül az enyém lett a legjobb. Valószínűleg a spanyol emlékeknek köszönhető a név.

– Mi a különbség egy sima vendéglő és egy partiszervizes cég között?

– Az alapvető különbség, hogy hozzánk nem jön vendég, hanem mi megyünk házhoz. Tehát minden alkalom más, minden alkalommal egy vadidegen környezetben kell elkápráztatnunk a megrendelőt, hogy akár több száz kilométerre a konyhánktól is képesek vagyunk olyan kiváló minőségű ételt prezentálni – legyünk akár egy puszta közepén is –, mintha egy elit étteremben ülne. Ha a báziskonyhánkon, vagyis Óbudán, a Piroska utcában készül az étel, és a vendég mondjuk Miskolcon van, akkor világos a különbség: az egyik vendég a szakácstól 20 méterre, a másik pedig 200 kilométerre várja, hogy frissen készült és tökéletes minőségű étellel szolgálják ki. És számolsz, és kalkulálsz: mi van, ha útközben valami kiborul, mi van, ha valami elfogy, és te ott állsz a semmi közepén mindenfajta konyhai háttér nélkül…

– Mit tud a partiszerviz konyhája?

– Alapvetően ez egy nemzetközi konyha. Nincs étlapunk – ételsorokat kínálunk. Attól függően, hogy éppen milyen évszakban járunk, mikor kiknek, hány főnek terítünk, s azok milyen korúak, milyen a nemek aránya, milyen alkalomra szól a meghívás, esetleg van-e a közönségben vallása vagy nemzetisége miatt megkülönböztetendő vendég. Azért azt tudni kell, hogy a partiszerviz nem tévesztendő össze a manapság divatos, kifinomult fine dining stílussal.

– Pedig én hogy szeretem, amikor lehetőleg egy Michelin-csillagos szakács rém büszkén kihoz valami felismerhetetlen kis vacakot egy méretes tányéron, tegyük hozzá, megfizethetetlen áron…

– Kétségtelenül létezik a Forma–1, ahol ugyebár 24 ember tekeri a kormányt, s akiket milliárdnyian néznek. Nálunk is van ilyen, s természetesen készek vagyunk olykor csodákra is, de az évi 1200–1500 rendezvényünkön inkább arra a milliárdnyi emberre gyúrunk.

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.