Prágai mesék

Prágáról leginkább a Károly-híd, a Vencel tér, az óváros és a sör jut legtöbbünk eszébe. Azonban ez a város jóval több annál, mint hogy fényképezőgéppel a kezünkben végigrohanjunk a híres látnivalókon, majd elégedetten hátradőljünk: ez is megvolt…

Ország-világ2009. 01. 02. péntek2009. 01. 02.
Prágai mesék

A város annyi szépséget rejt és mutat, hogy a legjobb csak ott LENNI. Meg persze sört inni (vagy Becherovkát, vagy Slivovicét, vagy abszintot akár), kikapcsolódni és semmit tenni. Meglesni a Vltava habjaiból kikandikáló zöldhajú Vízimanót, megkeresni a Kisvakondot, vagy megpillantani Hrabal, Svejk, Kepler, Kafka, Lőv rabbi és Rumcájsz tovatűnő árnyékát.

Prága bővelkedik mesékben és legendákban. A Svejkben szereplő Kehely (U kalicha) azonban nagyon is valós. Sőt, ha helyet akarunk kapni, akkor érdemes a megbeszélt időpontra pontban megjelenni. Ferenc császár képe, melyet akkoriban súlyos következményekkel tiszteltek meg a legyek, még megvan, igaz légypiszoktól mentesen. És bár Palivec kocsmáros már hiányzik, a sör, a Becherovka, a slivovica és a „vízihullára”(utopenec) keresztelt pácolt szafaládé állandó. A kérdés csak a sorrend.

A másik mesélő, Hrabal legendás helye, Az Arany Tigrishez (U zlatého tygra) címzett kocsma a belvárosban található. Ide viszont lehetetlenség helyet kapni, mert ez a prágaiak titkos menedéke az évi átlagos harmincmillió prágai látogató elől, ahol nem szorítanak helyet holmi jöttment turistának. De a falakon függő képek tanúsága szerint Bill Clintonnak „szerencséje” volt... Vaclav Havel és Hrabal mellett ő is élvezhette az Arany Tigris vendégszeretetét.

A legtöbb halandó azonban csak egy állva elfogyasztott sörre számíthat, ami még így is megéri, ha az ember ezáltal magába szívhatja Hrabal szellemét. Ízelítőként álljon itt egy idézet a nagy írótól: „inkább a gyerekkocsi dőljön ki, mint egy korsó sör...”

De a meséknek itt még nincsen vége. Az első száguldó riporter, Egon Erwin Kisch, elvezet bennünket a korabeli szenzációk színhelyeire. Ő találta fel az oknyomozó újságírást, némi humorral fűszerezve, groteszk tálalásban. A kisvárosi meséinek pedig se vége, se hossza…És valóban a „kisváros” jelző a legfrappánsabb. Mert Prága emberléptékű. Nincsenek épületmonstrumok, viszont vannak kicsi üzletek, bárok, kocsmák, múzeumok és hangulatos éttermek. Kanyargós, macskaköves utcákon bóklászhatunk és a Moldva folyó felett pillanat alatt átfuthatunk a hidak bármelyikén. A Károly-hídon pedig zenészek, festők és árusok hada szórakoztatja a turistákat. A Vencel-tér zsúfoltsága kellőképpen ellenpontozza Prága kisvárosias báját, virslis bódéinak sokasága méltó ellenfele lenne a bécsi wurstoknak. A tér felső végén kis kereszt, rajta két név: Jan Palaché és Jan Zajicé. Ők ketten 1969-ben, a prágai tavasz vérbefojtása ellen tüntetve égették itt el magukat. Az ő meséjük vajon hányunk története lett...?

Az utazás lassan végetért, bár a meséknek még koránt sincs vége. A cseheknek állítólag 470 féle sörük van, így bőven marad indok, hogy miért térjünk vissza újra és újra Prágába. Ahol a mesék folytatódnak...

További érdekes cikkeket a Horizon aktuális számában talál.

Ezek is érdekelhetnek