Remekmű rossz márványból

E márványtömböt is arra szánták, hogy szobrokkal ékesítsék fel a firenzei katedrálist és közvetlen környékét. Az 5,17 méter magas és öttonnás kőtömb megfaragását 1464-ben rendelte meg a városi tanács. A  hatalmas márványt a Carrara környéki bányákból hozták Firenzébe Agostini di Duccio számára, de a művész félbehagyta a munkát. Ezután tíz esztendővel később, 1476-ban egy másik szobrász, Antonio Rossellino – a márvány rossz minőségére hivatkozva – visszamondta a megbízatást. Már a sokadik pályázatot hirdették meg – a szóba jöhető művészek között többek között Leonardo Da Vinci neve is felmerült –, amikor felbukkant egy 26 éves pályakezdő. Ő volt Michelangelo, aki a bátor ótestamentumi hős, Dávid gigantikus szobrának rajzaival érkezett Firenzébe. Miután a tanács elfogadta a tervét, 1501. szeptember 1-jén elkezdődhetett a munka. A fiatal alkotó három évig dolgozott a hatalmas kőtömb kifaragásán. Dávid szobrát eredetileg a firenzei katedrális tetőterébe szánták, de a tisztviselők végül belátták, a szobor túl súlyos ahhoz, hogy ott helyezzék el. Mindezért az alkotás jobb keze aránytalanul nagyobb a balnál, az arckifejezését a zseniális művész pedig úgy faragta ki, hogy lentről is jól láthatóak legyenek a vonásai. A monstrumot 1504-ben a Piazza della Signoriára szállították, és hamarosan emelvényt építettek számára. Michelangelo megkapta a munkáért járó 400 arany utolsó részletét is, majd a Dávidot ábrázoló alkotást közszemlére tették.

A márvány rossz minősége azonban megbosszulta magát: az időjárás viszontagságai és a politikai zavargások miatt számos sérülés és károsodás érte az elmúlt évszázadokban, de kárt tettek benne a gondatlanul használt tisztítóanyagok is. Szabadtéren ma már a másolata áll, az eredeti mű a Galleria dell’Accademia épületében látható. Sajnos az állaga egyre romlik: a nagyon apró repedések mára már annyira szétterjedtek, hogy kérdéses, a márvány meddig bírja el a hatalmas szobor súlyát.