Richterék Szandrája – Kora: 42 év. Súlya: 4,5 tonna. Magassága 3 méter

SZANDRA AZ UTOLSÓ MAGYAR CIRKUSZI ELEFÁNT. Születési helye: India. Lakhelye: Richter Flórián Cirkusz; vagyis éppen az, ahol a társulat tábort ver. Kora: 42 év. Súlya: 4,5 tonna. Magassága 3 méter. Ormánya egy darab, füle kettő, és köszöni szépen, jól érzi magát Magyarországon.

Ország-világF. Tóth Benedek2017. 08. 01. kedd2017. 08. 01.

Kép: Richter Flórián vándor cirkusz és szandra az utolsó magyar cirkuszi elefánt fellépés zamárdi szórakoztatás műsor produkció állat 2017 07 05 Fotó. Kállai Márton

Richterék Szandrája – Kora: 42 év. Súlya: 4,5 tonna. Magassága 3 méter
Richter Flórián vándor cirkusz és szandra az utolsó magyar cirkuszi elefánt fellépés zamárdi szórakoztatás műsor produkció állat 2017 07 05 Fotó. Kállai Márton

Szandra már betöltötte a második évét, amikor Hamburg kikötőjében partot ért a hajó, amelyik Európába hozta. Szabadnak született, bár Indiában hamar befogták gazdasági munkára. Szandrának viszont aligha lehetett oka panaszra. Jól bántak vele az Indus-völgyi civilizáció földjein. Hátán folyton gyerekek kúsztak-másztak, lapátfüleibe apró kezek kapaszkodtak, így a munkát maga is játéknak fogta fel a hol hőségben remegő, hol pedig esőben ázó hétköznapokon.

Amikor pedig behajózták Indiában, nem is sejtette, hogy az igazi játék még csak most kezdődik.

Az élethez, nyilván, szerencse is kell. Szandra számára ezt az immár nyolcadik generációs cirkuszművész Richter család jelentette. Kevés kölyök elefánt mondhatja el magáról azt, hogy az emberek között mindjárt egy gyereket kap társául. Mert történt ugyanis, hogy Richter Flórián pár hónappal fiatalabb csupán Szandránál, s miután a nagyapa, az öreg Richter József kiválasztotta családi cirkuszához az ormányost, mindjárt egymás gondjaira bízták őket. Flórián és Szandra között így, mondhatni, testvéri a viszony. Persze, ahogyan az ázsiai vagy más néven indiai elefántokat is tizennyolc hónapos korukig az anyjuk szoptatja, úgy meg kellett várni azt az időt is, amíg Flórián szó szerint felnő a feladathoz, nevezetesen az elefánt idomításához. De a ma már saját utazó társulatát irányító, a cirkuszművészet Oscar-díjával, az Arany Bohóc-díjjal (2008) kitüntetett Richter Flórián egyáltalán nem úgy emlékszik vissza azokra az időkre, mint egy idomár és jószága közti kapcsolatra. Sőt pontosan tudja, hogy Szandra legalább annyira nevelője volt neki, mint társa és barátja.

Mert ha foglalkozol egy állattal, és jól bánsz vele, az egyben azt is jelenti, hogy ő is törődik veled. Az idomítás pedig inkább idomulás a másikhoz. Türelemmel, megértéssel, figyelemmel. Flórián pontosan tudja, hogy csak akkor tudsz bánni egy óriással, ha az óriás is megtanul bánni veled. A tanuláshoz pedig időre van szükség. Nemhogy egy embergyereknek, de különösen egy elefántnak. A kötelék pedig olyan erőssé vált Flórián és Szandra között, hogy az azóta hölgykorba lépett elefántot Richterék joggal tekintik családtagnak.

Persze egy elefántot nem könnyű megtanítani bármire is. És nem azért, mert sokan csak azt a mondást ismerik, miszerint az elefánt könnyen tanul, de hamar felejt. Az elefántoknak ugyanis nagyon jó a memóriájuk. Kutatások igazolták, hogy jó emlékezőtehetség nélkül csökkennek a túlélési esélyeik. Az ugyanakkor más kérdés, hogy ahhoz naponta ismétlődő gyakorlatsorra van szükség, hogy megtanuljanak egy-egy cirkuszban nélkülözhetetlen kunsztot. Szandra mindjárt az első próbák után jó tanulónak bizonyult, és ma már 20-25 műsorszámot tud – fejből. Sokszor, ha Flórián egy régebbi produkciót vesz elő a repertoárból, maga is meglepődik, mert Szandra pontosan jelzi, ha véletlenül kihagytak vagy megváltoztattak egy-egy elemet. A cirkuszigazgató ilyenkor mindig megköszöni társának a kiigazítást, és sosem felejti el megjutalmazni Szandrát valamilyen finomsággal.

A jutalomfalatokra, az elismerésre, az állatok megnyugtatására amúgy is nagy szükség van. Egy állat, legyen az bármilyen szelíd és emberbarát, mégiscsak a vadon szülötte.

A cirkuszban csakis olyan két-, négylábúakkal vagy éppen láb nélküliekkel lehet együttműködni, akik tökéletes fizikai és pszichikai állapotban vannak. Richteréknél helyén van az „akik” vonatkozó névmás használata, hiszen a cirkuszuknál éppen olyan körültekintően bánnak a harminc lóval, nyolc tevével, nyolc zebrával, lámákkal és pónikkal, mint Szandrával és a hatvanöt fős társulattal – beleértve a sztárfellépőket, zsonglőröket, artistákat, bohócokat és a kiszolgáló személyzet tagjait. Persze mindenki más és más bánásmódot, kosztot és kvártélyt igényel.

Szandra például könnyedén bedobál a szájába 200-250 kilogrammnyi táplálékot. Naponta. Főként szénát, de jócskán akad azért zöldség és gyümölcs is közötte. Ebből adódóan jelentős mennyiségű széklet távozik testéből. Naponta.

De egy elefánt már csak ilyen jószág: étvágya, valamint székletének állaga sokat elárul arról, hogyan érzi magát. Szandra amúgy ebből a szempontból is jól nevelt: ha fáj a hasa, ormányával megfogja Flórián kezét, és testének ahhoz a részéhez húzza a férfi tenyerét, ahol a fájdalom gyötri. Egyszer például túlságosan sok káposztát tömött magába, mit tehetett mást, ízlett neki, de a következményekkel nem számolt: a hasa úgy felfújódott tőle, hogy ebben a cikkben nem feltétlenül részletezendő módon, de csakis kézi, fizikai beavatkozással lehetett helyzetén könnyíteni.

Szandra amúgy is kivételezett helyzetben van. És nem csak azért, mert – jólneveltsége, emberszeretete és türelme miatt – számtalan reklámban és filmben szerepelt már (James Bond vagyis Roger Moore partnere volt a Polipka című epizódban), hanem a Richter cirkusszal bejárta már a világot. S mivel sok helyre eljutott, számos olyan barátra talált, akik bármikor segítenek rajta, ha bajba kerülne. A fogorvosa például londoni, és akad németországi szemorvos, aki repülőre is ülne azért, ha probléma támadna Szandra látásával.

A szépészeti feladatokat, a fellépés előtti sminkelést Flórián és a személyzet egyik tagja végzi – ami annyit jelent, hogy seprűvel és gyökérkefével megtisztítják Szandra bőrét a portól és azoktól a szalmaszálcsokroktól, amelyeket az indiai hölgy boldogságában az ormányával időnként a hátára dobál. És Flórián egyben Szandra manikűr-pedikűröse is, merthogy ne gondoljuk azt, hogy az elefántnak nem nő a körme. És a nagy kihívások nagy eszközöket követelnek.

Szandra pedig jól tűri, ha foglalkoznak vele. És azt, hogy nem csupán a porondon hálálja meg a törődést, azt egy távol-keleti turné kapcsán érthetjük meg.

A cirkusz Japánból tartott Dél-Koreába, amikor egy tájfun romba döntötte a sátrakat. Egy ápoló bent ragadt a romok alatt, és ezt Szandra észrevette. Odarohant a férfihoz, leemelte róla a rádőlt oszlopokat, majd az ájult testet maga alá húzta, és a testével védte egészen addig, amíg a többiek érte nem jöttek és orvoshoz nem vitték. Szandra szíve ugyanis szó szerint hatalmas. S bár azt hihetnénk, hogy egy 4,5 tonnás jószág nem fél semmitől, mégis akad ellenfele. Az egér.

Nem mítosz ugyanis, hogy az alvó elefántok rettegnek az apró állattól. Az ugyanis felszalad az ormányukba, és komoly károkat tud okozni annak belső szövetállományában. Szandra éppen ezért, amikor már véget ért a műsor, „megborotvált” néhány önként jelentkezőt, focizott a porondon, vagy békésen tűrte, hogy nyakába ültessenek néhány bátor kisfiút vagy kislányt, visszabilleg alvóhelyére.

Ringatózik kicsit, pukedlit is csinál, ahogy illik, majd eldől szalmaágyán, ormányát pedig a szájába dugja, nehogy álmában meglepje egy egér – és az is előfordul, hogy „megkér” egy tevét, lenne-e a fejpárnája éjszakára. Mégiscsak édesebb az álom, ha közös.

Ezek is érdekelhetnek