Sportnapló

A magyar férfi kézilabda-válogatott a 10. helyen végzett a dán–német közös rendezésű 26. kézilabda-világbajnokságon. A cél legalább a 7. helyezés lett volna, amivel esélyünk marad megküzdeni a tokiói olimpiai részvételért.

Ország-világPalágyi Béla2019. 02. 05. kedd2019. 02. 05.

Kép: Denmark's Mikkel Hansen lifts the trophy after winning the IHF Men's World Championship 2019 handball final match between Norway and Denmark at the Jyske Bank Boxen arena in Herning on January 27, 2019. (Photo by Jonathan NACKSTRAND / AFP), Fotó: JONATHAN NACKSTRAND

Sportnapló
Denmark's Mikkel Hansen lifts the trophy after winning the IHF Men's World Championship 2019 handball final match between Norway and Denmark at the Jyske Bank Boxen arena in Herning on January 27, 2019. (Photo by Jonathan NACKSTRAND / AFP)
Fotó: JONATHAN NACKSTRAND

Ezzel a gyenge szerepléssel az ötkarikás remények is szertefoszlottak (a soron következő Európa-bajnokság eredményei még adhatnak némi halvány reményt), de összességében elmondhatjuk, ennek a csapatnak nem sok keresnivalója volna a felkelő nap országában. Ez a csapat valahogy – nem jött össze. Már az Argentína és Egyiptom elleni döntetlenek is jelezték, hogy nem lesz meghatározó a folytatásban. Így is történt… Ezután legyőztük ugyan Katart és Angolát, de az európai ellenfelekkel már nem bírtunk. Elporolt bennünket Svédország, majd Dánia – aztán belekapaszkodhattunk volna az utolsó szalmaszálba: Norvégiától kellett volna pontot szerezni, vagy tisztes (négy gólnál kisebb arányú) vereséget szenvedni ahhoz. hogy sanszunk maradjon a hőn áhított hetedik helyhez. Ekkor kaptuk azt a pofont, amely megrendítette a hazai kézilabda-társadalmat: a norvégok 36-26 arányban legyőztek bennünket. De hogyan… Bátran állíthatom, hogy két kézilabda-kultúra találkozott. Miközben a mieink lassan, komótosan – s talán fáradtan is – szövögették a támadásaikat, hogy aztán a gólhelyzetig eljutva elrontsák azokat, addig a norvégok szemmel is alig követhető gyorsasággal tették-vették a labdát, s csak ritkán hibáztak ziccert. Ontották a gólokat a szélekről, míg mi a szélen toporgó játékosainkról szinte az egész torna alatt elfeledkeztünk. (A döntőben: Dánia–Norvégia 31-22.)

Maradt hát számunkra a tizedik hely (már a hetedik sem volt túlzottan magas elvárás), s feltétlenül el kell gondolkodni a sportág jövőjéről. Jó az nekünk, hogy olyan légiósok is elözönlik a pályáinkat, akikre másutt nincs égető szükség? Aztán – ha már mindenáron olimpiában gondolkodunk – számot kell vetni azzal, hogy öt év múlva kikre támaszkodhatunk a mostani keretből? S ha a keret netán foghíjas lesz, kikkel és miként pótoljuk a mostani „tizedikeket”? A kézilabda nálunk a futball után alighanem a legnépszerűbb sportág. Nem ritka, hogy a veszprémi és a szegedi arénában ezrek tombolnak egy-egy kupa- vagy bajnoki mérkőzésen. Ez pedig kötelezi a sportág vezetőit: akik magukra öltik a címeres mezt, a jelenleginél sokkalta színvonalasabb produkcióval álljanak elő – s ezt a 10-es számot mielőbb elfeledtessék a szurkolókkal.

FOTÓ: JONATHAN NACKSTRAND, AFP