Több mint jelkép

A kereszt ilyenformán tehát valójában egy kivégzőeszköz – akárcsak az akasztófa vagy a guillotine –, ami később vallási jelképpé nemesült. Különösen a rómaiak feszítettek keresztre elítélteket előszeretettel, elsősorban a rabszolgákat, mivel azon az áldozat különösen hosszan szenvedett.

A kereszt azonban ennél sokkal több, olyan jelkép, amely szinte valamennyi kultúrában ősidők óta megtalálható. Mert hogyan is néz ki a kereszt? Rendkívül egyszerű: két vonal, ami keresztezi egymást. Egyszerű, ám jelképként a legmélyebb gondolatokat is ki lehet vele fejezni. Például az egységet. Hogyne, hiszen két vonal, amely nem eltávolodik, hanem áthalad egymáson. Azonnal képzettársíthatunk az Istenre és az emberre, a férfira és a nőre. Ugyanakkor szemlélhetjük úgy is, mint két ellentétes irányba mutató vonalat, ami nem szakad el egymástól, hanem kölcsönösen hat egymásra.

S ha az elvont felől a megfogható felé közelítünk, a kereszt máris a négy égtájat jelölheti, míg a pont, ahol a két vonal találkozik, a világ közepét.

A kereszt tehát a keresztények legjelentősebb jelképe, amit a különböző korokban, kultúrákban korántsem ábrázolták egyformán. Kezdetben a kereszt szárainak hosszúsága megegyezett és középen keresztezték egymást. Ezt ma görög keresztnek nevezzük, amit csaknem ezer év múltán a ma inkább ismert latin kereszt váltott. Ezen a vízszintes vonal a középpontnál feljebb keresztezi a függőlegest. Azt fejezi ki, hogy az ember gondolata, hite közelebb kerül az égiekhez. De jelképezi a két tengely Krisztus kettős – isteni és emberi – természetét is. És itt a keresztény művészetnek egyre tágabb tere nyílik. A jelenések könyvének szerzője így fejezte ki Jézus teljességét: „Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Ezt a teljességet a művészek gyakran a görög ábécé első és utolsó betűjének a kereszthez kapcsolásával jelölték.

Ugyancsak szívesen társítják a művészek a keresztet a rózsával. A kereszt ez esetben Krisztus halálát, a rózsa a feltámadását jelképezi. A szimbólum különösen a rózsakereszteseknek kedves (kis képünkön).

A kettős kereszten két vízszintes szár látható, az alsó általában hosszabb, mint a felső. Eredetileg a latin egyházban használták, a keleti kereszténységben az első évezred közepére terjedt el és vált a jelképükévé. Eredetileg csak magas egyházi méltóságot betöltő viselhette, a hármas kereszt pedig egyenesen a pápára utalt. A kettős keresztet nevezik még patriarchai vagy lotharingiai keresztnek is, mivel a lotharingiai hercegek címerében is feltűnt. Ez utóbbit az különbözteti meg a többitől, hogy a két vízszintes szár egyforma hosszúságú. Gyakori a kettős kereszt alatt lévő harmadik vízszentes vonal is, ferdén ábrázolva. Ez a láb megtámasztására utal.

Kereszten egyébként nemcsak Jézust végezték ki, hanem több tanítványát is. A hagyomány szerint Péter apostolt Rómában fejjel lefelé feszítették keresztre, ugyanis nem tartotta méltónak magát ahhoz, hogy a mesterével azonos módon vegyék el az életét. András apostolt pedig Patrasban olyan keresztre feszítették fel, ami az X betűre hasonlított. A kereszt ilyen formában való ábrázolása azért is kedves – különösen a korai – keresztényeknek, mert az X (a görög khi) Krisztus nevének a kezdő betűje is.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI