Vetni is, nem csak aratni

Fél évszázad korkülönbség, tökéletes összhang a színpadon. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon ismét együtt ad koncertet Frankl Péter zongoraművész és Várdai István csellóművész.

Ország-világHardi Judit2018. 04. 14. szombat2018. 04. 14.

Fotó: D1 Fotostudio

Vetni is, nem csak aratni Fotó: D1 Fotostudio

A világszerte ünnepelt csellista tavaly az év 264 napját töltötte külföldön, a koncertek, fesztiválok mellett pedig új feladatra is szán időt: szívügye a fiatal tehetségek oktatása.

-Másodszor lép színpadra itthon Frankl Péterrel. Pontosan ötven év korkülönbség van önök között. Könnyen megtalálták a közös hangot?

Azt hiszem, ha zenéről beszélünk, nem számít a korkülönbség. Péter esetében biztosan nem: energiáját tekintve könnyedén letagadhatna ötven évet. Közhely talán, de hasonló nyelvet beszélünk. Mert a zene idegen nyelvhez hasonlítható: absztrakt, elvont idegen nyelvhez. A zenéhez való hozzáállás, lelkesedés nem mérhető, de érzékelhető, mi pedig nagyon hasonlítunk e tekintetben.

-Miképp állt össze a repertoár? Leültek egy kávé mellett megvitatni, ki mit játszana szívesen?

Ő leült a gép elé Londonban, én meg ott, ahol éppen voltam. Nagy egyetértésben válogattuk össze a programot. A Dohnányi b-moll cselló szonátát már régóta szerettem volna megtanulni – igaz, Fejérvári Zoltán zongoraművész barátommal már játszottuk Mumbaiban, az volt a főpróba –, a Mendelssohn szonáta is régi vágyam volt. Mindkettő remek darab, amelyeket csak a legkiválóbb zongoristákkal igazi élvezet játszani. Nekem megadatott ez a luxus. Péterrel megbeszéltük, milyen darabok passzolnak össze a legjobban, melyek azok a zeneművek, amelyeken keresztül még jobban megismerhetjük egymást.

-Teljesen szabad kezet kaptak?

Igen. Szerencsére már ismernek mindkettőnket, nem félnek ránk bízni a repertoár összeállítását. Csak a tematika adott: idén a zongora áll a Budapesti Tavaszi Fesztivál középpontjában.

-Negyedik éve művészeti vezetője Baráti Kristóf hegedűművésszel a kaposvári Kaposfest kamarazenei fesztiválnak. Ott is szabad kezet kapnak a művészek a programok összeállításában?

Abszolút. A fesztiválból egyébként műsorszerkesztési szempontból is nagyon sokat tanultam. A jó koncertnek íve van – tartalmi és érzelmi vonatkozásban is. Nem feledkezhetünk meg a hatásról, amit a darabok kiváltanak, ezen belül is jó ívet kell kitalálni. Visszautalva a Tavaszi Fesztviálra: lehet, hogy tartalmi szempontból nincs összefüggés Dohnányi b-moll szonátája és Schubert Arpeggione szonátája között, mégis jól kiegészítik egymást.

-A 2018-as Kaposfesten mi határozza meg a tematikát?

Amikor 2015-ben elvállaltuk a fesztivál művészeti vezetését, négy évre írtunk alá. Ez a negyedik fesztiválunk, egyfajta „best of”-ot szeretnénk, vagyis azokat a művészeket visszahívni Kaposvárra, akikkel a legjobb volt az együttműködés. De újdonság is lesz, szeretnénk minél jobban bevonni a fiatalokat. Nemrégiben alapítottam a Kamaraakadémia Egyesületet, amelynek célja, hogy összegyűjtse a Kárpát-medence tehetséges fiataljait. 14-21 éves ifjakat szeretnénk bevonni, a Kaposfest lesz az első kurzus helyszíne. A fesztivál ideje alatt a gyerekek tanításában nem csak én és Kristóf – akinek szintén szívügye az ifjú tehetségek oktatása – veszünk részt: több fellépő vállalta, hogy órákat tart a fiataloknak. Végül a zárókoncerten mindenki együtt zenél. 

-Több külföldi intézményben is tanít, miért érezte fontosnak az akadémia létrejöttét?

A tanítás valóban nem újdonság számomra, oktatok a Mannheimi Zeneakadémián és a Kronbergi Akadémián. Ősztől pedig a Bécsi Zeneakadémián lesznek óráim. Eddig sok időt, energiát invesztáltam a gyakorlásba, a koncertekbe. Most abba a korba értem, hogy már nem csak aratni, de vetni is szeretnék. Sokat kaptam az élettől, a Jóistentől, ebből szeretnék valamit átadni. Ehhez értek, ezt tudom továbbadni a fiataloknak: az itthon és külföldön szerzett tapasztalataimat.

Ezek is érdekelhetnek