Visszatér a középkor?

UTAZNI CSAK EGYEDÜL ÉRDEMES, ha látni akarod a világ igazi arcát – vallja Nagy Bendegúz, aki 24 éve barangol, kerekes székkel. Három kontinenst járt meg, naplójának lapjain háromkontinensnyi kaland és élettapasztalat kavarog. Úti jegyzeteiből és diktafon naplójából könyvet is írt, a saját fotókkal illusztrált kötet Bendegúz, a kerekes székes világjáró címmel jelent meg.

Ország-világMarkos Mária2018. 07. 03. kedd2018. 07. 03.
Visszatér a középkor?

„Itt az ideje, hogy az etióp papok a keresztet a templom tetején dollárjelre cseréljék.” Efféle rövid bölcseletek, esszenciák követik egymást Nagy Bendegúz díszes kötésű, kézírással sűrűn teleírt útinaplójában, ahogy a földrészek, országok nyújtotta élmények, tapasztalatok diktálták útjai során. „A könyvecskébe néha beleírnak más utazók is, itt épp egy kínai lánnyal ismerkedtem meg”, mutatja, majd néhány oldallal arrébb egy japán fiú jegyzete olvasható. Egy réges-régi, újrahasznosított alsónadrágos zacskó védi az út viszontagságaitól, az úti iratokat pedig egy fémdobozban tartja, rajta a feledésbe merült cégnév: Westel.

Dacára a mozgáskorlátozottságnak, mások nem nagyon bírják azt a tempót és drákói életformát, amilyet Bendegúz a kerekes székből diktál. Ahogy ő mondaná: drasztikusan utazik. Útjai során sokszor volt példa arra, hogy éhezett – na, nem mintha szegény lenne. Vannak olyan szegletei a világnak, ahol nincs mit enni, vagy ha megeszed az ennivalót, megbetegszel.

Nagy Bendegúz tizenkilenc éves volt, amikor egy sportbaleset következtében kerekes székbe került. A  baleset feldolgozása ma is tart, egyik pillanatról a másikra lebénulni nem olyan, mint egy lábtörés, ami összeforr. Következményeivel még ma is minden egyes nap szembesül. „Meg kell tanulni együtt élni a helyzettel. A támogató környezet nagyon sokat számít” – vallja. Nagy Bendegúz családja mindenben mellette állt. A rokonság és a barátok egy része azonban lekoccolt, csak kevesen jöttek el megkérdezni: hogy vagy, szükséged van-e valamire. „Az emberekben lakozik valami ősi félelem, hogy ez velük is megtörténhet. Ám sem a szegényebb, sem a gazdagabb országokban nem tapasztaltam a mozgássérültekkel kapcsolatosan hasonló hozzáállást. Máshol sokkal elfogadóbbak. Kelet-Közép-Európa – Albániától felfelé, a Balkánon át a balti országokig – nagyon kemény hely ebből a szempontból. Nyugat-Európában sérült emberként élni pedig nagyon könnyű. Nálunk mindenért meg kell harcolni folyamatosan. Magyarországon 85 százalékos a munkanélküliség a sérült emberek között, nem tartják alkalmasnak őket szinte semmire.”

Az utazót akkor sem fenyegeti veszély, ha kerekes székkel járja a világot – csak minden nehezebb. „Ha kiállsz magadért, nem lehet probléma. Az emberek barátságosak.” Dél-Amerikától Afrikán át Ázsiáig a legtöbb helyen vendégszeretők a helyiek. Vietnamban és Kambodzsában gyerekek és férfiak mentek hozzá, átölelték, dögönyözték. Kolumbiában vadidegen nő csókolta szájon – az ottani kultúrába ez belefér. Ez a fajta intimitás nekünk, magyaroknak nagyon szokatlan.

Mint ahogy az is, hogy babonás félelemből esetleg elpáholják az embert. „Dél-Amerikában, amikor az öregasszonyok megláttak a fényképezőgépemmel, odajöttek hozzám és megpofoztak. De én ezt is megértem. Az indiánok babonásak, félnek a mozgássérültektől, azt hiszik, ez ragadós, ellökdösnek meg leköpködnek. Ez a viselkedés engem nem bánt, nem veszem magamra, mert tudom, hogy a kultúrájuk része.”

Talán már ennyiből is kiderült: Bendegúz nem az egyszerű és kényelmes megoldások rabja. A világjáró a melegebb éghajlatú országokban rendszeresen alszik az utcán, ami miatt soha nem görbült meg még egyetlen haja szála sem. Nem rabolták ki, mi több, a székét sem vitték el. „Nyugat-Afrikát és a Kaukázust egy régebbi Suzuki Vitarával jártam be, legtöbbször be se zártam az autót. Végül Budapesten a Rózsadombon fényes nappal lopták el öt évvel ezelőtt. Amikor bementem a budapesti rendőrkapitányságra, alig akartak jegyzőkönyvet felvenni.”

Kazahsztánban járva egyszer eltévedt. Az Aral-tó partjára érve épp elfogyott az ennivalója, amikor egy gazdag kazak családfőnek, aki a családjával táborozott, feltűnt a furcsa külföldi, aki – mivel már négy napja nem látott boltot, ahol vásárolhatott volna – épp az utolsó kiflivéget rágcsálta. A család ennivalóval gazdagon megrakott tállal kedveskedett a jövevénynek – kiderült, hogy a férfi a kazak Telekom Kyzilorda vezérigazgatója. Végül vízzel, élelemmel felpakolva engedték útjára, majd a családfő elővett egy vaskos köteg százdollárost, meg akarta vele felezni. Mint a mesékben, nem igaz?

A kontinensek, sőt a kontinensek országai között is hatalmasak a különbségek. Thaiföld és Laosz szomszédos ország, csupán egy folyó választja el lakosait, a laosziak mégis jóval gyanakvóbbak és morózusabbak. Thaiföldön – főleg északon, ahol még kevés a turista – az utazó vendégnek számít. Afrika 55 országa 55-féle. Ez az a kontinens, ahol hamarabb ütnek vagy éppenséggel ölnek, mint lopnak, ahol a lopás a legnagyobb bűn, ahol a tárgy, a tulajdon a legnagyobb érték. Nagy Bendegúzt Szudánban foglyul ejtették, kémkedéssel vádolták. A Nemzetbiztonsági Hivatalban ugyan vallatták, verték, de nem tulajdonítottak el tőle semmit. A mozgássérült emberek Afrikában fel sem férnek a társadalmi ranglétrára, többnyire egy kasztot képeznek a rühes kutyákkal. Ám egy fehér ember, aki kerekes székkel járja a világot, igazi arcul csapás lehet nekik. A fehér embernek még mindig nimbusza van, s nem tudják megérteni, hogyan lehet egy ember egyszerre fehér és kerekes székes...

„Mit csinálok akkor, amikor nem utazom? Három egyetemet végeztem, diplomás építész vagyok, rehabilitációs szakmérnök, akadálymentesítéssel foglalkozom, tervezek, monitorozok. A Budapesti Műszaki Egyetemen és egy svédországi egyetemen is diplomáztam, de jelenleg nincs munkám. A mérnökhallgatók, ha akarnak, már nagyon korán elkezdhetnek dolgozni, kiválóan be tudnak dolgozni az építészeknek. Én is ezt csináltam, ám az egyetem után kerekes székkel munkát találni már nagyon nehéz, mert többnyire még az építészirodák sem akadálymentesek. A mostani kormány szociális politikája a mi szféránkat nem fejleszti, eltörölték az akadálymentesítés határidejét, és bár az ország nagy része nem akadálymentes, csak marginálisan, a látszat kedvéért foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.”

Hogy mennyire szatirikus néha az élete egy kerekes székes mérnöknek, egy történetet mesél el. Miskolc városa – Nagy Bendegúz itt él – 2009-ben többek között idősek otthona akadálymentesítésére is pályázott és nyert, amely projektben tervezőként és rehabilitációs szakmérnökként vett részt. Egy alkalommal az egyik otthon igazgatónőjével tárgyaltak már egy ideje annak az irodájában, aki ugyan tudott mindenről, ismerte a terveket, de ennek ellenére harmadszor is megkérdezte a kerekes székes fiatalembert: nem túl fiatal-e ahhoz, hogy máris beköltözzön egy idősek otthonába? Sok időnek kellett eltelnie, hogy az igazgatónő végre megértse a helyzetet, hogy felfedezze a szakembert a kerekes székben. „Sok szempontból egyre inkább visszatér a misztikus középkori mentalitás.”

Ezek is érdekelhetnek