Válságkrónika 3.

Klopfolják a magyar papírokat.

PénzforgatóHorváth László2008. 11. 05. szerda2008. 11. 05.
Válságkrónika 3.

23 fok van november 5-én, van elnöke az Egyesült Államoknak, és Obamától mindenki sokat remél. Ennyi. A legoptimistábbak sem tudnak több jó hírt összekaparni a világgazdaság és a hazai élet palettájáról.



A befektetők Obamában bíztak. Nem csak a Wall Street Journal biztosította a politikust első oldalán az üzleti élet támogatásáról, a szavazók is rohantak kinyilvánítani véleményüket: Manhattan-ben McCain 14%-ot kapott. Mára mindenki tőzsdei hurráoptimizmusban reménykedett, és tessék: zuhan az egész világ. Nem merek belegondolni, mi lett volna, ha McCain nyer. Európa viharosan takarékoskodik. Az Eurostat jelentése szerint 1,6%-kal estek vissza a múlt évhez képest a kiskereskedelmi eladások az eurózóna 15 tagállamában. Számunkra minden európai rossz hír fokozottan az, hiszen mi épp ezeken a piacokon szeretnénk értékesíteni a magyar árukat. Nem lesz könnyű. A magyar export a harmadik negyedévben szinte megfagyott. Augusztusban a kivitel 7%-kal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Az utóbbi évtizedben ilyen visszaesést sosem tapasztaltunk.


A világ hitelminősítői és befektetési tanácsadói héjaként estek neki a magyar részvényeknek. A lassan magára találó OTP fájdalmas döfést kapott a Morgan Stanley-től. Az amerikai bankház 7.000 forintról, néhány mondattal 2.600 forintra mérsékelte az OTP célárát. Olcsó a papír – mondja, van is neki miért. Négy változatot mutat be, amelyek közül a legfájdalmasabb 600 forintos célárat mutat a magyar bankpapírra – mondván: annyi itt a baj, hogy még fel sem tudják mérni. Úgy tűnik, mintha szándékosan szeretnék pusztítani az árfolyamot, és ők talán már látják azt az óriás bankot, aki mégiscsak adna egy kis pénzt az OTP-ért. A MOL sem járt jobban. A svájci UBS brókerei vételről tartásra változtatták az olajpapír ajánlását. Ők legalább a 13.000 forintos céláron nem változtattak, bár a mai zuhatag után még mindig ez fölött van a MOL. Nehéz idők járnak. Mióta büszkén magunk mögött tudhatjuk a giga IMF hitelkeretet, mintha divattá vált volna jó nagyokat rúgni a magyar gazdaságba.

Ezek is érdekelhetnek