„Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! / Legszebb ott volt fiatalon életem, / Ott nem bántott talán még semmi se / (S ha bántott, rögtön gyógyult a sebe).” Szabó Lőrinc, a modern magyar líra nagy költője kezdi így a Tündérváros című versét, s elhihetjük: nem véletlenül emlékszik gyermekkorának Ipoly menti „tündérvárosára” e szép szavakkal.
Valamikor a hetvenes évek elején egy pódiumbeszélgetésen azt kérdezték Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznőtől, hogy melyik alakítására a legbüszkébb. „A kislányomra, Julikára” – válaszolta. Gábor Júlia, a Ruttkai Éva–Gábor Miklós színészházaspár egyetlen gyermeke az otthonában, színháztörténész-író férje, Szigethy Gábor társaságában mesélt lapunknak a 95 évvel ezelőtt született Tündérkirálynőről.
Puszta, csikós, gulyás – néhány szó, amelyet a Magyarországra látogatók biztosan megtanulnak, hiszen az egyik legfőbb nemzeti vonzerőnk évszázadok óta a Hortobágy romantikája. És aki manapság arrafelé járva betér egy csárdába, előbb-utóbb találkozik a múlttal, amely jelen is, és valóságos esszencia a túldigitalizált világban. Ezért felbecsülhetetlen érték, sőt egyre nagyobb.
Borzok, rókák, őzek kísérik Horváth Zsoltot az erdők sűrűjében, amint ő csillaghullásos, napfelkeltés lesre igyekszik. A drónfotós szokatlan perspektívából mutatja meg a természet csodáit: elfelejtett folyómedrek, madárlátta motívumok, építészeti különlegességek elevenednek meg alkotásain.
Az amerikai elnök, Jimmy Carter különgépe, fedélzetén a magyar Szent Koronával 45 esztendeje, 1978 januárjában landolt Budapesten, a Ferihegyi repülőtéren. A mélykúti parasztgyerek, az ötvös-restaurátorok királya, Szvetnik Joachim ünneplőgúnyát húzott, hogy hivatalból személyesen vegyen részt a 33 évnyi száműzetés után hazatérő szent ereklye visszaadásának parlamenti ünnepségén, mert ő volt az, aki néhány héttel korábban az Egyesült Államokban „ellenőrizte le” a korona eredetiségét.
Maradona, Messi, tango, gaucho – ennyit már bizonyára mindenki hallott Argentínáról. De miért néznek ki úgy a lakói, mintha európaiak lennének? Miért nevezik földjüket „ezüstországnak”?
Bezenye begurult! Történt ugyanis, hogy a szeretet ünnepére a falu képviselő-testületének Jézuskája egy több mint 100 telekből álló „szlovák lakópark” építési engedélyét tette a község karácsonyfája alá.
A sokkoló önkormányzati ajándék láttán a többségében horvát nemzetiségű lakosság egyik öreg bölcse, Laci bácsi csak annyit mondott: „Ötszáz éve a török elől menekültünk ide horvát földről a magyar Bezenyére, innen meg, úgy látszik, a szlovákok fognak majd bennünket elkergetni!”
Az urak haja már őszbe vegyül. Igaz, elszálltak az évtizedek, de a tartásuk egyenes, és a munkától ma sem ijednek meg. Tengelyidő sok millió kilométert vezetve, föld alatt töltött idő, hegyeket a felszínre hozva. Sebestyén Lajos az elsők egyike, aki a Magyar Államvasutaknál gőzmozdonyról villanymozdonyra ülhetett át, míg Rajmon Árpád az utolsó Magyarországon, aki szenet, bauxitot és mangánt kitermelve, föld alatti bányában dolgozhatta le az előnyugdíjhoz
szükséges időt.
Kevés nyugati könnyűzenei világsztárral kényeztette el a korai Kádár-rendszer a hazai rajongókat, aminek a legfőbb oka az volt, hogy az „átkos imperializmus” aknamunkáját látta bennük a hatalom. A dzsessz ebből a szempontból úttörő jelentőségű volt, mert meg lehetett ideologizálni, hogy képviselői az elnyomott társadalmi rétegek érzéseit szólaltatják meg, mintegy hozzájárulva az „osztályharc” kiteljesedéséhez és végső győzelméhez.
Erdők és rétek közé ékelődve várja a turistákat a festői szépségű székely faluban, Zalánpatakon található brit királyi birtok. Az elmúlt húsz évben Károly herceg (ma már király) kedvenc településévé váló háromszéki falucska embereit meglepte a világhírnév, érdemben mégsem tudják kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.
