Zsíros párák kavarognak

Nagy kutyából öt meg egy kicsi; a hentesként főszereplő Rendek László, veje, lánya, unokája, egy vegetáriánus fényképész, valamint jómagam: ezt a csapatot sikerült kiállítanunk a mangalica ellen. Józan életűek vagyunk és elszántak, bemelegítésképpen mentateát nyakalunk a szobában. Van gumicsizmánk, gázpalackunk, taligánk és villanyos taglónk; vesztenivalónk ellenben nincs.

Rég elmúltak azok az idők, amikor a sertés vad ellenállásától tartani kellett: volt, amikor boldog, kétszáz kilós cocák szaladgáltak a havon, rajtuk fürtökben lógott a rokonság. Amióta feltalálták a szögbelövő mordályt, no meg a villanyos fogót, azóta végképp oda a romantika, és a pálinkázás is szinte okafogyott: elvégre minek igyunk, ha még csak nem is félünk? Az ellenség az ólban gyülekezik, az esélytelenek nyugalmával téblábol, leskelődik a deszkák között, míg aztán megérkezünk mindannyian – mínusz a kiskutya és az unoka –, és Laci egy kanna vizet locsol a dundi állat fejére, hogy jobban fogja az áram.

A mangalica harc nélkül adja vissza a lelkét a teremtőnek, Laci lánya, Anikó egy nagy tál vérrel távozik a tetthelyről, míg az áldozat talicskán utazik a „liturgia” következő helyszínére. Gáz sziszeg elő a palackból, a tűz lassan megeszi a göndör, durva tapintású mangalicaszőrt.
– Egyszer olasz tévések jöttek hozzánk forgatni, utoljára nekik perzseltünk szalmával – meséli Laci. – Nem rossz, csak kicsit sokáig tart.

Időközben a gyesznó egészen megfeketedett, a lábam meg lefagyott a nyári gumicsizmában, holott van rajtam vagy három pár zokni. Berongyolok hát a szobába, ahol Anikó hagymás vért süt – az unoka retteg tőlem, a kiskutya meg fel-le rohangál. Egy bögre mentatea után meleg lábakkal állok vissza a csatasorba. Laci és a veje késsel vakarják a feketeséget a cocáról, míg öt kutya áll sorban a körmökért.

– No – dörmög Laci, mikor a kése véletlenül a veje kezéhez közel suhan el.
– Nincsen semmi baj, csak levágtad az ujjam – válaszol Pali, a vő.
– Vigyázz, nehogy a kutyák elvigyék.

A követhetetlen családi viszonyok televényében nevelkedett, komondorszerű állatok végül szert tesznek némi disznókörömre, így Pali ujjáról lemondanak. Most az ökotanyai viszonyok között biológiai csodafegyverként funkcionáló, rosszarcú macskakolónia köröz körülöttünk egyre éhesebben.