Befűtöttek az erőműnek

Akkor először is tisztázzuk azt – ültet le a hivatalában Koncz Ferenc polgármester, aki egyben a Fidesz térségi országgyűlési képviselője –, hogy nem erőműellenes vagyok, hanem hülyeségellenes.
– A Kossuth rádió Ütköző című műsorában nyilatkozta…
– ...hogy nem épül meg a Szerencsre tervezett erőmű. Mert a beruházó levélben jelezte, hogy eláll a szándékától.
– Ezek szerint ön…?
– Már évekkel ezelőtt is azt javasoltuk, hogy nem ott és nem akkorát, ahol és amekkoráról az eredeti tervek szólnak.
Azon olvasók kedvéért, akik nem követték figyelemmel az erőmű építése körüli bonyodalmakat: egy BHD nevezetű cég – élén Hujber Ottóval, a magát szocialista gazdasági körökhöz közelállónak valló beruházóval – 2006 elején jelentkezett a szerencsi önkormányzatnál, hogy szalmatüzelésű hőerőművet szeretne építeni a városban. Méghozzá 50 megawattosat, ami a világ legnagyobb ilyetén létesítménye volna.

A város vezetése – élén a szocialista Rónavölgyi Endréné polgármesterrel – az erőművet befogadta, a cég pedig valamennyi engedélyt megszerezte, ám egy kapavágást sem tett. Pontosabban tett, de éppen csak a forma kedvéért, hogy az engedélye hatályos maradjon.
Hogy miért nem, arra is kitérek, de először kérdezzük tovább az új polgármestert.
– Tehát nem ott és nem akkorát? De hol is nem?
– Szerencsnek a Tokaj felé eső részén, a 37-es út mentén. Mégpedig azért nem ott, mert Tokaj-Hegyalja, és így Szerencs is a világörökség része. Most képzelje el, hogy a régió kapujában egy újonnan épült gigantikus ipari létesítménnyel szembesül az idelátogató. Nem éppen világörökségbe illő látvány…
– Ezek szerint van olyan hely a városban, ahol nem volna ennyire szembetűnő az erőmű?
– A Prügyre vezető utat javasoltuk. Persze egy ötven megawattos erőművet ott sem lehetett volna elrejteni a szem elől, ám egy sokkal kisebbet lényegében már igen.
Akkor tehát mégiscsak épülhetett volna erőmű. Most pedig lássuk, miért is nem akarja Koncz Ferenc, hogy Szerencs a világ legnagyobb ilyetén fajtájú létesítményéről híresüljön el.
– Biztos abban, hogy másnak nem jutott még eszébe egy ekkora erőmű építése? – kérdezi a városvezető. – Mégsem lett sehol.
– Azért még lehetnénk valamiben mi az elsők.

– Nem erről van szó. Ekkora szalmatüzelésű erőművet egyszerűen nem érdemes építeni. Különösen nem a mi környékünkön, amely nem is kifejezetten gabonatermelő vidék. Ide a szalmát, amit elégetnének, száz kilométeres körzetből kellene összehordani. A világon mindenütt 8-10-12 megawattos erőművet építenek, amely egyben ellátja a környéket villamos és hőenergiával. Nekünk is errefelé kellett volna mennünk, nem pedig megalomán elképzeléseket kergetnünk.
– Most már azonban mindegy, hiszen éppen ön említette, hogy a beruházó azt mondta, itt befejezte.
– Én így értelmeztem, bár állítólag most már mást is mond – mosolyodik el Koncz Ferenc. – Hiszen a tulajdonában van egy nagy értékű ingatlan. Egy biztos, munkahelyre mindennél nagyobb szükségünk van.
S már sorolja is a városvezető azokat a beruházásokat, amelyeket a városba akar csábítani, kezdve a napelemgyártástól az üveggyapotig, a gyümölcsfeldolgozásig, szállodaépítésig. És persze szíve csücskéig, a cukorgyártásig, amely a 120. szezonját kezdte volna három éve, ha nem zárja be a német tulajdonos a gyárat, generálva ezzel a környéken nem kis munkanélküliséget.