Visszalopott boldogság

– Lelőlek, bácsi! – fordítja felém játék puskáját a szöszi kisfiú. Veszem a lapot, még tizedszerre is, színpadiasan kimúlok a kanapén. Zsombinak nagyon tetszik, kacagva szalad az anyukájához elújságolni győzelmét. Anyukája azonban a sminkeléssel van elfoglalva, nehezen tudja szabályosan elkenni szemhéján a festéket.

Megértem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a sminkelés ennyire bonyolult műveletsorozat. Csak áldani tudom a sorsomat, hogy férfinak születtem! Egy bölcs tanács is elhangzik a végén: legjobb sminklemosó a sírás.

Sírásból bőven kijut szombat délelőttönként a diósdi otthonban. Bizony nem könnyű lekötni a csemeték figyelmét, amikor elfogy a türelmük, zokogva követelik anyukájukat. De mivel nincs kire hagyniuk őket, jönnek velük a programra. Amíg a fiatalasszonyok rég elveszett önbizalmukat próbálják visszanyerni a drámapedagógiai vagy a kézművesórákon, addig önkéntesek vigyáznak az apróságokra.

►

A négy hónapos kurzus Jaksity Kata ötlete alapján szerveződött. A televízióból és rádióból egyaránt ismert műsorvezető-riporter hajdanán modellként is dolgozott, majd modelliskolát nyitott. Hamar kiderült, hogy óriási gondok vannak a jelentkezők önbecsülésével, így muszáj volt beiktatni az órarendbe ezzel kapcsolatos szemináriumokat.

– Akkor jöttem rá arra is, mennyien küszködhetnek hasonló problémával – meséli Kata. – Például az állami gondozott vagy a hátrányos helyzetű fiatalok, akiknek sosem adatik meg, hogy részt vehessenek egy önismereti tréningen. Nekik is szervezek majd tanfolyamot.

Összehozott a sors egy helyes roma lánnyal, aki több szépségversenyen próbálkozott már, gondolván, koronával a fején majd sikerül kitörnie a nyomorból. Csakhogy az ilyen mustrákon szőke Barbie babák szoktak diadalmaskodni, nem az olyasfajta egzotikus külsejű lányok, mint Anikó. Jaksity Kata viszont tipikus modellalkatnak látta, közölte is a felfedezett anyukájával, ezen a pályán sokkal többet érhetne el. Mivel nem volt pénzük tandíjra, lehetőséget kapott arra, hogy ingyen járhasson a modelliskolába.

Anikót már a vizsgabemutatón kiválasztotta egy párizsi ügynökség. Felborult az élete, kézről kézre adták, közben leérettségizett. Hat éve Hongkongban él, ott is keresett topmodell, nemrég mutatták a tévében, milyen pazar életkörülményeket teremtett magának.

Később a modelliskola megszűnt, a gondolat viszont maradt, hogy alkalmasint újra fel kellene karolni a margóra szorult nőket. Tavaly megkereste Jaksity Katát a családok átmeneti otthonainak szakmai vezetője, s felvetődött köztük, mi lenne, ha bántalmazott anyáknak szerveznének egy tanfolyamot önbizalmuk helyreállítása érdekében. Nem sokkal később befutott az egyik kozmetikai világcég telefonhívása is, ők a nők elleni erőszak visszaszorításáért hirdetett kampányukhoz kerestek partnereket. Képbe került az ENSZ Nők Fejlesztési Alapjának magyarországi szervezete, az Unifem is, akik a gyengébb nem esélyegyenlőségeiért harcolnak.

– Kidolgoztuk a programot, melynek megvalósításához a kozmetikai cég adott támogatást – folytatja a történetet Kata. – Pályázatot is írtunk, várjuk a döntést. Remek csapat jött össze. Ezek az anyukák elszoktak attól, hogy törődjenek velük, többnyire megtűrt személyeknek érzik magukat. De nem nyugszanak bele a sorsukba, készek arra, hogy saját erejükből változtassanak az életükön. Mi pedig nem engedhetjük el a kezüket. Így, a vége felé egyre jobban gyötör a kétség, mi lesz velük utána. Szeretnénk folytatni, ha találunk további támogatókat.