Egy fiolányi adomány

Drámai változáson ment át a férfiak nemzőképessége: egy dán felmérés szerint az egészséges populáció átlagos spermaszáma 1938 és 1990 között 113 millió/milliliterről 66 millióra esett vissza. A csökkenést egy francia kutatás is alátámasztja; eszerint is az utóbbi harminc évben jelentősen csökkent az egy milliliterben mért „normális” ivarsejtszám. Ma már az orvostudomány azzal is megelégszik, ha ez az adat eléri a 15 milliót.

Kérdéses: meddig csökkenthető ez az érték, hogy még nemzőképességről beszélhessünk? Ilyen változások láttán nem lehet azon csodálkozni, hogy egyre nagyobb az igény a még egészséges ivarsejtek tárolására, mondván, soha nem lehet tudni…

És donorok is szükségesek, akik felajánlják életképes spermiumukat. Olyanoknak, akiknek nincs más lehetőségük rá, hogy gyermekük születhessen.

►

Bármily hihetetlen, egy olasz kutató már a XVIII. században kísérletet tett spermafagyasztásra – fejlett eszközök híján a hóban. Mert csakis fagyasztással érhető el, hogy a későbbiekben hasznosítható legyen az ivarsejt. Hamarosan felvetődött a spermabank ötlete is, kifejezetten inszemináció céljára. Ennek az eljárásnak a során egy egészséges nő méhüregébe vagy közvetlenül a petevezetékébe juttatják a spermiumokat, hogy azok megtermékenyítsék a petesejtet. Az első inszeminációt 1790-ben végezték el Skóciában, egy vászonkereskedő feleségén, a férj ondójával, sikeresen.

A XX. század egyértelműen igazolta, hogy az emberi spermium jól tűri a fagyasztást, genetikai változást nem okoz. Az első lefagyasztott, majd felengedett spermiummal előidézett terhesség az USA-ban történt 1953-ban. A hivatalos bejelentéssel közel egy évtizedet kellett várni, mert egy akkor érvényben lévő törvény szerint „a donorinszemináció ellentétes a közerkölccsel és a morállal”. Ehhez jött a pápai kinyilatkoztatás: a katolikus egyházfő bűnnek nyilvánította a beavatkozást. A helyzet 1968-ig nem változott, ekkor azonban a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a donorinszeminációból születő gyermek neveléséért „csakis a törvényes apa a felelős, nem pedig az egyébiránt névtelen donor”.

Fölgyorsultak az események: 1977-ben két amerikai orvos megalapította az első spermabankot. A kiindulási koncepció egyszerű volt: mindazon férfiak, akik olyan terápiás vagy műtéti beavatkozásra vártak, ami veszélyeztette a nemzőképességüket, lehetőséget kaptak ondójuk lefagyasztására és tárolására. A törvényi könnyítéssel élve egyre több nőgyógyász kezelt terméketlen párokat úgy, hogy friss ondót használt inszeminációra. A valódi áttörés éve 1985 volt, amikor felfedezték korunk pestisét, az AIDS-t. Ezután csak fagyasztott ondót lehetett használni, előzetesen hat hónapig tárolni kellett.