Ki lekvárfőzésben, ki dámában remekel

„Sziasztok, hetedikesek! Képzeljétek, vásároltam egy telket, amelynek kicsinyített rajzát megtaláljátok a borítékban. A telek igen furcsa alakú, mivel az utcában ez volt az utolsó, maradék. Nyaralót szeretnénk rá építeni” – így kezdődött az a levél, amit a hejőkeresztúri általános iskola 7/a osztályosai kaptak a tanáruktól, Bucz Lajosnétól. A helyzet persze csak képzeletbeli, hiszen Zsóka néni nem vesz mindig telket, ha a sokszögek területének, kerületének meghatározását gyakoroltatja. Ám érdekesebb egy olyan óra, ahol tanítványai segítenek megtervezni álmai kertjét – gyümölcsfákkal, zöldség- és virágágyásokkal –, mintha a pad fölé görnyedve unásig gyakorolnák a területszámítást.

A diákok csoportokba szerveződnek és lázasan nekilátnak. Senki sem lazsál, s bár különböző képességű diákok kerültek egy csoportba, mindenki testreszabott feladatot kap. Ha vitatkoznak, annál jobb, így megtanulnak érvelni, kiállni az igazukért, ahelyett, hogy hajba kapnának. Negyedóra múlva egyikük a tábla elé pattan, s roppant meggyőzően mutatja be, mit ültettek a csomagolólapra rajzolt kertjükbe.

Miközben a diákok összedugják a fejüket, mi, hospitálók megtudjuk az iskola igazgatónőjétől, Kovácsné dr. Nagy Emesétől, hogy mit is látunk. Hejőkeresztúron 11 éve tanítanak egy olyan módszerrel, amit eredetileg a kaliforniai Stanford Egyetemen dolgoztak ki, hogy az angolul gyengén beszélő spanyol ajkú diákokat felzárkóztassák. Emese, aki angol szakos tanár, az amerikai nagykövetség oktatásfejlesztő programja révén ismerte meg e módszert. Hazai viszonyokhoz igazította, s így a sokszor gyér szókinccsel bíró roma tanulók beszédkészségének fejlesztésére is remekül bevált. A szokásos frontális tanítással – vagyis amikor a tanár áll a katedrán és önti a tudást a gyerek fejébe – a tananyag 15 százalékát jegyzik meg a nebulók, így viszont a 80 százalékát.

– A mi gyerekeink sem angyalok, de jól tudnak viselkedni. Senkit sem hagyunk magára, itt mindenkinek helye van. Nálunk nem a pedagógus az óra központi szereplője, hanem a diák. Fontos, hogy igyekszünk megfogni a szülőket. Ide sosem jönnek be háborogva, öklöt rázva – mondja az igazgatónő.

Dr. Nagy Emese lobogó lelkesedése azért is különösen meglepő, mivel sok pedagógust fásulttá tennének a leszakadt borsodi falvakban megélt évek. A IV. Béla Körzeti Általános Iskolába járó hejőkeresztúri, hejőszalontai és szakáldi diákok csaknem háromnegyede hátrányos helyzetű, szegény családból jön. Minden második roma származású. Akad olyan sajátos nevelési igényű gyerek, akit négy testvérével együtt egyedül nevel az édesapja. Délelőtt a fiú hordja a cipőt, délután az apja…

A hejőkeresztúri csoda többek közt abban áll, hogy érkezhet egy gyerek akár putriból is, nem ültetik a szamárpadba, hanem a legkorszerűbb oktatást kapja, kitartásra, szorgalomra nevelik és emberségesen szólnak hozzá. S leginkább ez adhat neki esélyt arra, hogy kikecmeregjen a csávából, és később beilleszkedjen, majd hasznossá tegye magát a felnőtt életben.