Amennyit a fejed ér

Tessenek megkapaszkodni a motor szarvába. Ami a tegnap járművét illeti, az itthon futó, nagyjából 140 ezer motorból – átlagéletkoruk közel 16 év – továbbra is a legtöbb az MZ: mintegy 25 ezer darab füstöl az NDK-s láncfűrészből, azaz a Szász-Harleyből… Átlagéletkoruk éppen 27 év. Persze nem emiatt történik tavasszal, nyár elején annyi motoros baleset, hanem sokkal inkább azért, mert még azt a keveset is hajlamosak vagyunk elfelejteni, amit a szezonban begyakoroltunk. Érdemes tehát újra átvenni a tanultakat, főleg, ha van mit…

Kezdjük talán az elméleti tudnivalókkal, amelyekre ugyancsak illik a föntebbi bölcselet a ma emberéről és a tegnap járművéről. Itt van mindjárt a műszaki vizsga, amit általában egy kiselejtezett, végső agóniáját élő motoron prezentálnak. A kérdések zöme is ezekhez igazodik, miközben a vizsgázót esetleg egy szuperrobogó vagy egy sokmilliós Harley-Davidson várja. Amelyekhez, ugyebár, hozzányúlni nem szabad, részben a garancia miatt, részben pedig mert a legapróbb javítás, mondjuk, egy izzócsere is meghaladja egy átlagember kézügyességét és „felszerszámozottságát”. Márpedig izzócserére bőszen buzdít a vizsgakönyv.

Amikor a mai vizsgakérdéseket kiagyalták – a tegnap járműjére –, még nem volt komputervezérelt motor, viszont a durrdefektet javító sallerkészlet minden magára adó porlovag zsebében ott lapult. Manapság egy gumijavítás az országúton elképzelhetetlen – az én chopperem négyszáz kilós, ugyan emeld már meg, kedves vizsgabiztos… –, fogalmam sincs, mi az a láncfeszítés – az én chopperem éppenséggel kardántengelyes –, nem tudom, mi az a kormánygép, valamint a kuplung lötyögéséhez sem tudok hozzászólni, tekintve, hogy a másik kétkerekűm pedig egy automataváltós robogó… Miközben a műszaki megmérettetésen élénken érdeklődnek az ilyesmik felől.

Vélhetően lesz, akit megbántok, de a műszaki vizsga egy fölösleges „pöcsét”. És meglehet, sokan élnek e pecsétből, őket sajnálom, de idejük lejárt. Ha elromlik a moci, vagy meg tudom javítani, vagy nem – ez az én problémám. Ahogy például senkinek sem kötelező tévészerelőnek lenni ahhoz, hogy nézhesse a műsort…

– A KRESZ-kérdések között is találunk roppant érdekeseket – mondja Sipi néni. – Mit gondol például: miért lehet segédmotoron olyan tárgyat szállítani, ami előre is, hátra is „kilóghat” egy-egy métert, miközben az igazi motoron ilyesmit nem lehet fuvarozni? Ha fogalma sincs, ne aggódjon, mert nekem sincs… Egyetlen válasz lehet csak: horgász volt az a zseni, aki ezt a paragrafust kiagyalta. Lehetett neki egy Bervája meg egy méretes pecabotja, s mivel a kettő sehogy se jött össze „kreszileg”, nosza, fabrikált magának egy problémamegoldó jogszabályt…

Ügyes, de azért vannak itt nagyobb bajok is. Például a segédmotor, legalábbis jogilag, 40 kilométeres sebességgel mehet, miközben az újabb masinák akár 80-at is „tudnak”. Ha betartanák a negyvenet, akkor az történne, hogy az (ugyancsak jogilag) 50-nel haladó autósor állandóan előzgetné őket, márpedig ahány előzés, annyi balesetveszély. Ehhez egyébként további segítséget is ad a KRESZ, amikor engedélyezi az autók számára az úgynevezett sávon belüli előzést. Merthogy e szerint egy sávon belül elfér egy nagyjából egy méter széles robogó, a körülbelül két méter széles autó, és köztük marad még elég hely a biztonságos oldaltávolságra is. Ugyan hogyan volna mindez beleszuszakolható egyetlen forgalmi sávba? Ami pedig a 40 kilométeres sebességhatárt illeti, a törvény kiagyalóját megkérném, hogy legyen szíves negyvennel felmenni a Vörösvári út felől az Árpád hídra, ahová is a belső forgalmi sávra érkezik majd, az ott jogszerűen is 70-nel száguldó autók, teherautók közé…

A forgalmi vizsgán azonnal megbukik, aki leteszi a lábát a tanpályán. Ugyan miért? A valós forgalomban igen sokszor le kell tenni a lábunkat, például kanyarodás közben, lassú sebességnél, hiszen így a motor súlypontja is lejjebb kerül, biztonságosabb egyenesben tartani. Aztán a vizsga egy részében kötelező a karjelzések használata, miközben már nincs motor, amelyiken ne volna irányjelző. Már hallom is az ellenérveket: tudjon a karjával is integetni, hátha egyszer elromlik az irányjelző. Ne tudjon, mondom én, ha egyszer elromlik, akkor épp olyan körültekintéssel motorozzon haza vagy az első műhelyig, mint tenné ezt egy elromlott irányjelzőjű autóval.